A boszorkányság legfőbb jegyei – Lássuk, te is a máglyán végeznéd-e!

–

Le merem fogadni, hogy azt gondolod, neked aztán semmi okod félni, téged biztosan nem ítélhetnének el boszorkányságért, úgyhogy lássuk az árulkodó boszorkányjegyek listáját, hogy tudd, valóban hátradőlhetsz-e megkönnyebbülten!

Boszorkánysüveg

Ha érdekel, vajon mi is lehetett a boszorkányok által viselt csúcsos sapkának az eredete (amit többek között Francisco José de Goya is megfestett a Boszorkányok repülése című képen 1798-ban), akkor azonnal be is esel e kiegészítő nyúlüregébe. A történelem során ugyanis többször is felbukkant a csúcsos sapka divatja (persze, mert akkor még nem kellett alacsony belmagasságú járművekre felszállni!), azonban nem mindegyik hordozott magában ördögi jelentést. 

A XV. században például a nemes hölgyek előszeretettel viselték az úgynevezett hennint, azaz burgundi főkötőt, melyet hosszú, bő redőjű fátyol is díszített – ilyesmit láthatsz akár még ma is a mesekönyvekben a hercegnőkön és a királylányokon. Vagy ott van a frígiai sapka (amihez hasonlót a modern korban leginkább a Hupikék törpikéken figyelhetsz meg), ami nemhogy nem jelentett boszorkányságot, hanem épp ellenkezőleg, a Római Birodalomban a szabadság jelképe volt – a rabszolgáknak ugyanis fedetlen fővel kellett járniuk. Nem csoda, hogy a francia forradalom idején ismét reneszánszát élte ez a szimbolikus jelentéssel is bíró kalpag! 

A boszorkányábrázolásokon viszont a csúcsos sapka csak az 1700-as évek elején bukkant fel, és lett onnantól egyre népszerűbb mint jellegzetes satrafa-attribútum.

A csúcsos sapkának azonban már korábban is volt pejoratív jelentése, méghozzá a negyedik lateráni zsinatnak köszönhetően (melyet III. Ince pápa hívott össze 1215-ben), melyben arra kötelezték a zsidókat, hogy csúcsos sapka hordásával különböztessék meg magukat – ami miatt aztán hamar antiszemita támadásoknak lettek kitéve. (Szabó Anna Eszter ÍRT nemrégiben a boszorkányperek és az antiszemitizmus összefüggéseiről.)

Egy másik elmélet szerint a boszorkányok és a csúcsos kalapok párosítása a kvéker-ellenes előítéletekből ered. A gyarmati Amerikában kisebbségi szektaként a kvékerekről gondolták, hogy az ördögökkel cimborálnak és boszorkányságot űznek. Igen ám, azonban van egy bökkenő: a kvékerek nem hegyes kalapot viseltek… ezzel együtt viszont a kalapjuk sok konfliktus forrása volt. A mozgalom alapítója, George Fox ugyanis egyáltalán nem volt hajlandó levenni a fejfedőjét Cromwell miniszterei előtt, ami miatt többször is börtönbe került. Az iránta való tiszteletből az őt támogatók szintúgy nem voltak hajlandók fedetlen fővel mutatkozni.

A szerintem legmeggyőzőbb magyarázat azonban a sörfőzéssel kapcsolja össze a boszorkányos megjelenést (pontosabban épp fordítva). Hagyományosan a sör készítése női munka volt, végtére is ez is „csak főzés”.

Az angol „alewife”-ok, azaz sörfőző asszonyok csúcsos sapkát hordattak, hogy könnyen felismerjék őket a potenciális vevők, a sört pedig hatalmas üstökben szállították.

A reformáció idején azonban az egyház emberei nem nézték jó szemmel, hogy termékükkel bűnbe viszik a férfiakat, de a férfiak sem örültek annyira, hogy ez a jól jövedelmező iparág főleg női kezekben van, úgyhogy hamar megszületett a vád: a serfőző asszonyok valójában égetnivaló boszorkák! (ITT írtunk egy mai női sörfőzőről, ITT pedig Kataon Csaba sörtörténésszel készült interjúnkat olvashatod.)

Ám ha neked se csúcsos sapkád nincs, sem lángoló, netán füstölő hajad (ami köztudottan a boszorkányok fejét borítja), akkor akár abba az illúzióba is ringathatod magad, hogy megúszod a boszorkányvádakat… kivéve, ha van a testeden:

Bibircsók, extra mellbimbó, melanóma

Ha az ember valamilyen okból boszorkányokra vadászik, akkor elengedhetetlen, hogy meg tudja különböztetni az ördöggel lepaktált személyeket a rendes, becsületes civilektől. Képesnek kell lennie tehát arra, hogy észrevegye az árulkodó jeleket, amik azt bizonyítják, az illető személyt maga az ördög pecsételte meg.

Ilyenek lehetnek például a különféle bőrön található elváltozások, mint amilyen egy szokatlanabb méretű, formájú anyajegy, szemölcs, tűzfolt, májfolt, melanóma, vagy egy járulékos, azaz harmadik mellbimbó

(mely egyébként egy felmérés szerint az emberek 5,6 százalékát érinti, és a férfiaknál kicsit több mint kétszer olyan gyakori).

Úgyhogy ha valaki esetében felmerült a boszorkányság gyanúja, akkor elég volt átnézni az illető személy pőre testét valami szembetűnő elváltozás után kutatva, és már mehetett is a börtönbe… vagy rosszabb esetben a máglyára! De ha te ennél a pontnál megkönnyebbülve felsóhajtottál, azt gondolván, hogy nincs okod félni, akkor csak olvass tovább! 

Hallucinogén seprű

Talán a boszorkák másik ikonikus kiegészítője, a seprű bír a legizgalmasabb háttértörténettel – amit ha elolvasol, lehet, hogy átgondolod, biztosan kell-e az ovis farsangi jelmezhez ez a takarítóeszköz. A seprűnyélen lovagló boszorkányok ábrázolása ugyanis a hallucinogén növények farmakológiájából ered, amely ugyan Shakespeare-nek köszönhetően terjedt el szélesebb körben, de az ezzel kapcsolatos tudás már jóval korábban is létezett. A mezőkön számos olyan növény található, amelyekből hallucinogén anyagok nyerhetők ki – ilyen a gyilkos nadragulya, a tyúkhúr, a mandragóra és a bíborhere is –, a középkorban pedig előszeretettel készítettek különféle gyógyfőzeteket, boszorkánykenőcsöket, varázsszereket e növényekből.

Ezeket a szereket meg is lehetett inni, vállalva az esetleges emésztési problémával járó kockázatokat, de arra is hamar rájöttek, hogy a hatóanyagok a hónaljban lévő verejtékmirigyeken keresztül, illetve a végbél vagy a hüvely nyálkahártyán át is remekül felszívódnak.

És hát hogyan a legegyszerűbb bevinni análisan a varázsszert a házi eszköztárt segítségül hívva? Mondjuk, egy seprűnyél alkalmazásával. A népi babona tehát úgy hitte, hogy az ördöggel cimboráló, varázsfőzeteket kotyvasztó boszorkák ülepéből egy hallucinogén seprűnyél lóg ki. 

Van ugyan otthon seprűd, ám azt rendeltetésszerűen használod? Azért még ne sóhajts fel megkönnyebbülten, mondom máris tovább!

Egyéb bűnök

Az 1692-es salemi boszorkányperekben összesen 19 embert ítéltek halálra, köztük 14 nőt (tehát ha nő vagy, az már rossz pont… ezzel együtt persze az XY kromoszóma sem feltétlenül jelent a boszorkányvádak alól felmentést, Normandiában és Izlandon javarészt férfiakat vádoltak meg e bűnnel). A salemi áldozatok közül az egyiknek az volt a bűne, hogy a szomszédoktól próbált élelmet kuncsorogni, és ha azok elutasították, akkor megátkozta őket. Ám az sem segít, ha túlságosan független és jómódú vagy: 1620 és 1725 között az Új-Angliában kivégzett nők 89 százalékának nem volt se fia, sem fiútestvére, akik örökölhettek volna utána.

Az sem segített, ha rendszeresen összejártál a barátnőiddel, ha valaki megharagudott rád, ha megöregedtél, ha nem született gyereked, ha gyógyítóként vagy bábaként dolgoztál, ha nagyhangú voltál, netán hűtlen, ha nem voltál kifejezetten megnyerő megjelenésű,

ha volt nálad tradicionálisnak számító boszorkányeszköz, úgyismint: üst, összecsomózódott fonál, gombostű, varrótű, gyógynövény, ha a látogatásod alkalmával a házigazdának megromlott a teje a kamrájában, netán valaki szőrös fenevadat látott a házad környékén ólálkodni.

De ha ezek mind nem jellemzők rád, akkor megnyugodhatsz: nagy valószínűséggel senki nem vádolt volna meg boszorkánysággal.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Virgil Apger/John Kobal Foundation

Fiala Borcsa