„Lesz egy generációnyi gyerek, aki tudja, mi a háború – ez az, ami feldühít és ami erőt ad” – Nők, akik maradtak Ukrajnában, és fegyvert is ragadnak
Egy ukrán parlamenti képviselő, Kira Rudik fotója bejárta a közösségi oldalakat az elmúlt hetekben, és több százezernyi lájkot és megosztást kapott. A fotón mezítláb, a nappalijában állva, Kalasnyikovval a kezében eltökélten néz a kamerába. A fényképhez a következőket írta: „Megtanulom, hogyan kell használni a Kalasnyikovot, és felkészülök a fegyverviselésre. Elég szürreálisan hangzik, hiszen ilyesmi néhány napja még eszembe se jutott volna. A nők ugyanúgy védik majd a hazánkat, mint a férfiak. Hajrá, Ukrajna!” A képviselő nem az egyetlen ukrán nő, aki fegyvert ragadott, és úgy döntött, megvédi a helyet, ahol egész életét töltötte. Fejes Flóra bemutatja néhány társát.
–
Virágok helyett menekülés
Az idei nőnap másképpen telt Ukrajnában. Ezen a napon is légi csapások és tüzérségi támadások érték az országot, javában tartott a hadiállapot. A 18 és 60 év közötti férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát, az ott élő feleségek, anyák és lányok számára pedig két választás maradt: mindent hátrahagyva menekülni, vagy fegyvert ragadni.
Akiknek gyermekeik vannak, a legtöbb esetben az első lehetőséget választják, hiszen a legkisebbeket biztonságba kell helyezni. Családok ezrei szakadtak így szét az elmúlt hetekben. Virágok helyett jött a félelem, a kétségbeesés, hogy mi fér bele egy apró hátizsákba, hiszen a többi holmi csak lassítaná a menekülést. Ők azok, akiket a felvételeken látunk Lengyelországban, vagy éppen nálunk, Záhonynál, Beregsuránynál és Tiszabecsnél – és akikről Csepelyi Adri írt a napokban átfogó riportot.
Én is négy napot töltöttem az ukrán–magyar határnál, ahol szinte minden édesanya azt mondta, nem tud mit tenni, a gyerekeire kell vigyáznia, amíg a férje otthon marad a hazájukat megvédeni, de ha tehetné, maradna, mert borzalmas érzés a bizonytalanság, hogy nem tudja, mikor lehet újra együtt a család.
Akik a harcot választották
Ám egy részük otthon maradt, hogy szembeszálljon az orosz agresszióval, és addigi hivatásától függetlenül katonának álljon. „Itt nőttem fel, gyerekkorom óta itt élek, ez a mi hazánk, a mi országunk. […] Minden módon meg kell védenünk, ahogyan csak tudjuk” – mondta az ABC Newsnak Olga Kozicka, aki a nyugat-ukrajnai Lvivben lakik. Ő meg tudta oldani, hogy a gyerekét biztonságos helyre küldje, de maradt, hogy felvegye a harcot.
„Nem tudok aludni, állandóan csak a híreket nézem. Éjjel háromkor vagy ötkor felriadok. Képtelen lennék csak otthon ülni és várni. Megőrülnék tőle” – folytatta.
Olga két hete még divattervezőként dolgozott egy kis stúdióban Lviv egyik külső kerületében. A megszállás után minden rendelést visszamondott, és katonai egyenruhákat kezdett gyártani – ingyen. A férjét Kijevbe küldték harcolni.
„Azt teszi, amit tennie kell, megértem, hogy itt maradt. Ha nem így döntött volna, később megbánná, és úgy érezné, nem tett eleget azért, hogy megvédje az országát.
Aggódom a gyerekeim miatt, amikor a férjem kimegy harcolni. Persze megpróbálok minden tőlem telhetőt, de ki tudja, hogy végződik ez a helyzet. Fel kell készíteni a gyerekeidet a legrosszabb eshetőségre is.”
Kozicka mellett más, különféle hátterű nők is fegyvert ragadtak, vagy az egészségügyi egységekhez csatlakoztak, esetleg a háborús készletek bővítésében segítenek. Könyvtárosok, állatorvosok, pszichológusok döntöttek úgy, hogy felveszik a harcot, és abban reménykednek, hogy a világ követi őket, és cselekedni fog.
Kira Rudik azt mondja, az késztette arra, hogy fegyvert ragadjon, hogy „Lesz egy generációnyi gyerek, aki tudja, mi a háború, hogy mit jelent lemenni az óvóhelyre, ha megszólalnak a szirénák. Ez az, ami engem feldühít és ami erőt ad.”
I learn to use #Kalashnikov and prepare to bear arms. It sounds surreal as just a few days ago it would never come to my mind. Our #women will protect our soil the same way as our #men. Go #Ukraine! 🇺🇦 pic.twitter.com/UbF4JRGlcy
— Kira Rudik (@kiraincongress) February 25, 2022
Élvonalban
Egyre több nő pedig úgy dönt, nemcsak hogy megtanulja a fegyverek használatát, hanem egyenesen az élvonalban harcol.
Az ukrán hadsereg adatai szerint az ország fegyveres erőinek 15 százaléka nő, és ez az arány egyre növekszik.
Tatjana Sevcsenko az ország területi védelmi erőinek egyik újonca. Eredetileg orvos volt, de most a hadsereget erősíti. „Felkészültem arra, hogy ha jön az ellenség, lőjek és harcoljak a hazámért” – mondja. Számára ez élete csatája, amit azért vív, hogy Ukrajna szabad és demokratikus maradjon a következő generációk számára. „Még 2014-ben akartam csatlakozni, amikor Oroszország megszállta Ukrajna keleti részét és a Krímet, de akkoriban ötéves volt a kisfiam, a lányom pedig húsz, így nem tudtam menni – meséli. – Most már készen állok, hogy harcoljak.”
Tatjana nagyrészt férfiakkal dolgozik együtt, jelenleg járőrözik a városban, és másokat képez ki arra, hogyan lássák el a harctéri sérüléseket. Úgy érzi, többekhez hasonlóan van benne egy mindent felülíró nemzeti büszkeség ezekben a sötét időkben.
Az invázió előrehaladtával egyre több sárga-kék zászló kerül ki Ukrajna városaiban a hazaszeretet jeléül, és egyre több nő dönt úgy, hogy megvédi az országát a következő nemzedékek számára.
