Trembácz Éva Zsuzsa: Sajnálom a szorongással eltöltött időt – Proust-kérdőív
Trembácz Éva Zsuzsát a legtöbben izgalmas beszámolóiról ismerhetitek, hiszen amióta a WMN szerzője, már legalább öt országban élt, és kontinenst is váltott közben. Ez nemcsak az írásait határozza meg, hanem a prousti kérdésekre adott válaszait is. Nem csupán azért, mert egy közelmúltbeli tapasztalat miatt a félelemei közé bekerült a földrengés, hanem a barátsággal, vágyott és elismert emberi tulajdonságokkal kapcsolatos gondolatait is formálja az, hogy az elmúlt 15 évet nem Magyarországon töltötte, és ráadásul nem is egy helyen élt. Az is kiderül a kérdőívből, hogy a szépség mellett a multitaskingra való képességet is túlértékeltnek tartja, és hogy a klausztrofóbiája miatt nem mer a halálra gondolni, hiszen a teste vagy egy dobozban, vagy egy „sütőben” végzi minden forgatókönyv szerint. Proust-kérdéseire Trembácz Éva Zsuzsa válaszolt, most éppen Törökországból.
–
1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
Esténként olvasni a lányomnak, majd összebújni, és közben tudni, hogy a férjem vár a másik szobában egy pohár borral. Vagy mosogat, és nekem már nem kell.
2. Mi a legnagyobb félelmed?
Legújabb félelmemet tavalyelőtt „szereztem be”: a földrengéstől nagyon tartok, mert 2020-ban átéltünk egyet itt, Törökországban, ahol jelenleg élünk.
Mindig eszembe jut, hogy jó helyre teszek-e valamit, vagy leesik-e, ha éppen megmozdul a föld. Az is, hogy miként lehet a leggyorsabban kijutni egy épületből.
Ettől mélyebben megbújó félelem, hogy nem tudok segíteni a szeretteimnek, amikor szükségük lenne rá.
3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
Képes vagyok kis dolgok miatt is a „magas cé”-ről indítva reagálni.
4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
Hazugság, jellemtelenség, rosszindulat.
5. Melyik élő embert csodálod leginkább?
A hétköznapi hősöket: tanárokat, egészégügyi dolgozókat, és bárkit, aki közösséget épít, és pozitívan hat mások életére. Ha egy embert kell kiválasztani, akkor L. Ritók Nórát mondanám. Évek óta nagy tisztelettel figyelem az Igazgyöngy Alapítvány tevékenységét, sziszifuszi munkáját és amit a hátrányos helyzetű gyerekekért tesz.
6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben?
A közelben van egy kis szauna, törökfürdő. Ide szoktam hetente egyszer elbújni a világ elől. Ha a barátnőm is velem tart, az még külön bónusz.
7. Milyen a lelkiállapotod most?
Ebben a pillanatban kiegyensúlyozott;
kint esik a hó, írok, ami mindig flow-élmény, és a lányom idekucorodott mellém a takaró alá.
8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
A multitasking képessége és a szépség.
A multitaskingra valóban nagy gyakran szükség van a mindennapokban, hogy az ezernyi teendő között ellavírozzunk, de szerintem a súlyánál jóval nagyobb figyelmet kap. Az „ezer dolgot csinálok egyszerre, és ez milyen jó és produktív” üzenetek helyett én a fókuszálás képességének elismeréséért szállnék síkra.
9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz?
Ritkán. Kegyes hazugságokba azért belecsúszom.
10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
Évekig azzal nyúztam a szüleimet, hogy az öcsém örökölte a jó tulajdonságokat: hosszú, vékony lábak, nagy barna szem, dús, barna haj. Lassan 50 felé nagyjából megbékéltem a külsőmmel, de hosszú, vékony lábakat még most is elfogadnék.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
Aki másokat akár testileg, akár lelkileg bántalmaz.
12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
Jellem, őszinteség, humor.
13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
Jellem, őszinteség, humor.
14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
Nem hiszem, hogy van olyan, amit túl gyakran használok. A káromkodás valahogy kimaradt az életemből, a lányomnak a „drágám”, „csillagom” és a férjemnek a „babe” naponta rengetegszer elhangzik.
15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?
Sok van: három férfi, aki a húszas-harmincas éveimben volt meghatározó kapcsolat, közülük az utolsó még ma is tart, az írás, és életem fontos helyei: Kína, ahol hat évet éltem, Peking és Kanton, ezek az elképesztően sokszínű metropoliszok, és egy város, ami egyszerűen varázslatos: Hongkong.
16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
A legekben nem vagyok jó, ezért maradnék az esti összebújós-borozós pillanatoknál.
17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
Az időben utazás képességét. Sok olyan hely, ahol éltem (Peking, Szarajevó, Kanton) ma már nem lenne olyan, mint, amikor ott voltunk, hiszen a barátaim sincsenek már ott, ezért nagyon jó lenne időben visszaugrani. Így pár dolgot meg tudnék kérdezni a nagyszüleimtől is, akik már nem élnek.
18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az?
Türelmesebb lennék – visszautalás a fenti magas cé-re.
19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
A két könyvem, és az, hogy sikerült több kultúrában is megtalálni a helyem – hogy amikor a férjemet új országba helyezik, akkor képes vagyok új életet kezdeni a nulláról. Hogy most angolul csinálhatom azt, ami évekkel ezelőtt Magyarországon az álommunkám volt: kommunikációval foglalkozom.
20. Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
Önfeledt salsa táncosnőként.
21. Hol élnél legszívesebben a világon?
Budapest, Hongkong, Barcelona, Tel-Aviv, Isztambul, és egy kis falu a francia-spanyol határon, Saint-Jean-Pied-de-Port, ahonnan a zarándokok indulnak útra. Ott nekik segítenék.
22. Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
Van egy ékszeres szekrénykém tele nyakláncokkal, gyűrűkkel. Egyik sem különösebben drága, de érzelmileg nagyon sokat jelentenek: mindegyiknek története van, fontos emberekhez és életem különböző helyszíneihez kapcsolódnak.
23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
A tehetetlenséget, ha a szeretteiddel valami rossz történik.
24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
Írás, olvasás, séta, beszélgetés.
25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
Most éppen nincs ilyen. Amikor Kínában éltünk, akkor a szőke hajam egyértelműen az volt: gyerekek fogdosták meg a színházban, és amikor felszálltam a metróra, ismeretlenek fotóztak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
Mivel 15 éve nem élek otthon, azt, hogy hajlandók időt és energiát fektetni a kapcsolattartásba.
27. Kik a kedvenc íróid?
Szabó Magda, Szerb Antal, Ulickaja, Elena Ferrante.
28. Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
A kis herceg.
29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb?
Wallenberg.
30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
A fent említett tanárok, egészségügyi dolgozók, és van még valaki: Nyíregyházán van egy kis könyvtár, közel ahhoz a lakótelephez, ahol felnőttem, itt egy gimis osztálytársam a könyvtáros, aki elképesztő kreativitással és lelkesedéssel épít közösséget. Minden alkalommal megyünk, amikor otthon vagyunk.
31. Melyek a kedvenc neveid?
Léna.
32. Mi az, amitől a legjobban irtózol?
Fizikai értelemben a csótányoktól, egyébként pedig a rosszindulatú emberektől.
33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
Az aggódással/szorongással töltött időt.
Amikor a lányom megszületett, hónapokon át szorongtam, és számtalan könyvet, szülői fórumot olvastam végig arról, hogy hogyan fog majd egyedül elaludni. Utólag látom, hogy rengeteg energiát fektettem a kérdés köré pakolt aggódásba, mert egy nap egyszerűen megtörtént, és ő egyedül elaludt. Hasonló kaliberű témaként a húszas éveim derekáról a „hol leszek 28/30 évesen” vagy a szoptatás-elválasztás is hasonló túlaggódást váltott ki belőlem. Visszatekintve azt gondolom, hogy sokkal jobban kellett volna a megérzéseimre hallgatni.
34. Hogyan szeretnél meghalni?
Mivel klausztrofóbiás vagyok, rémisztő maga a gondolat, hogy egy dobozba leszek bezárva, vagy másik opcióként egy forró „sütőbe”, így a témakör átgondolását nagyon tologatom magam előtt.
35. Mi a mottód?
Nincs mottóm.
Trembácz Éva Zsuzsa
