Átvérzett nadrágok

Bár fehér nadrágot csak a vívóedzéseken hordtam, így elég volt akkor izgulnom ezen, akadt olyan barátnőm, aki minden óra után azzal állt fel a székről, hogy nézzem meg, nem vérzett-e át. Ha a menstruációs megszégyenítés kifejezés újdonság is számodra, az érzés biztosan ismerős.

Még felnőttként is elég csak gondolnunk rá, hogy nyilvánosan átázunk, és már ugrik is görcsbe a gyomrunk, ráadásul mindez évtizedek óta így van. Kamaszként pedig nem csak a menstruációval kapcsolatos nyomás nehezedik az ember vállára.

Az iskolákban ugyanis a menstruációs megszégyenítésnek számos formája lehet, az aktív bullyingtól kezdve egészen addig, hogy óra közben a tanár nem engedi ki a diákot a mosdóba.

De gyakori az is, hogy a tizenévesek nem bíznak annyira a pedagógusokban, hogy őszintén elmondják, mire van szükségük, és még ha megteszik is mindezt, néhány felnőtt egyszerűen nem tud (vagy nem akar?) jól reagálni. A menstruációval kapcsolatos felvilágosítás hiánya gyakori, ez pedig időnként egészen elképesztő helyzeteket teremt. Emlékszel még a fiúra, aki szerint a tampon luxustermék, hiszen a nőknek tudniuk kellene kontrollálniuk a menstruációt? És hidd el, nem ő az egyetlen, aki ezen a véleményen van.

Megpróbálhatjuk elengedni ezeket a fülünk mellett, de inkább nézzük meg, miért is olyan veszélyes a menstruációs megszégyenítés!

Miért problémás a menstruáció? Miért szégyenletes? Miért tabu még mindig? A fiatal lányokat arra tanítják, hogy ez ciki, kínos, de minimum magánügy, lehetőleg suttogva beszéljenek róla, mint Voldemortról, akit nem nevezünk nevén. Ez a hozzáállás azonban káros hatással van a mentális egészségükre, a testképükre és az önértékelésükre. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy bizonyos esetekben akár halálos is lehet. 

 

Pár évvel ezelőtt az egész világot bejárta egy kenyai történet. Egy tizennégy éves lány öngyilkos lett, miután a tanára megszégyenítette az osztály előtt. A lánynak épp egy tanóra közben jött meg, átázott a ruhája, a tanár pedig kizavarta őt az óráról, miközben a „mocskos” jelzővel illette. Édesanyja szerint a lánynak ez volt az első menstruációja, és nem volt nála semmilyen betét.

A történet rávilágított arra, hogy a fiatalok milyen mértékű szégyent érezhetnek egy olyan természetes folyamat miatt, amire nyilvánvalóan nem tudnak hatást gyakorolni.

A menstruációról és a ciklusról szóló oktatás és közérthető kommunikáció hiánya miatt tabutémává vált valami, aminek természetességét mi sem mutatja jobban, mint hogy a föld lakosságának fele minden hónapban átéli.

A menstruációval kapcsolatos negatív hozzáállás és az ebből fakadó szégyenérzet káros lehet a fiatalokra, testképzavarhoz, szorongáshoz, depresszióhoz és önutálathoz vezethet

Ezek megelőzésének első lépése pedig a tabumentes kommunikáció. Szerencsére ebben egyre jobbak vagyunk, és bár vitathatatlan szerepük van az olyan embereknek, mint Szőllősi Nóri, aki a @ciklusmesék oldalán rendíthetetlenül dolgozik a menstruációt övező tabu ledöntésén, mégis azt gondolom, hogy ez nem elég. Nem elég, mert rengeteg múlik a szülőkön és a tanárokon, azon, hogy a fiatalok környezete miként beszél a témáról. És nem csak a lányokkal. 

 

A menstruáció demisztifikálásával, és annak megtanításával, hogy ez normális és természetes jelenség, nem pedig olyasmi, amin gúnyolódni kell vagy suttogva beszélni róla, elkezdhetjük feloldani a stigmát, ezzel pedig csökkenthetjük vagy megszüntethetjük a menstruációs szégyenérzetet.

Az inkluzív szexuális felvilágosító órák kulcsfontosságúak, a fiúknak meg kell tanulniuk azt is, hogy milyen változásokon mennek keresztül a lányok, és igen, ezekről őszintén kell beszélnünk otthon is.

Amikor a lányokkal a menstruációról beszélgetünk, a szülőknek és a pedagógusoknak lehetőségük van arra, hogy ne csak oktassák, hanem erősítsék is őket

Én csak anyunak szóltam, amikor megjött, és egészen addig fel sem merült bennem, hogy ezzel kapcsolatban bármi szégyellnivalóm lenne, amíg hónapokkal később, egy nagybevásárláskor ki nem derült számomra, nálunk akkora tabu övezi a dolgot, hogy apu nem is tud róla. Ennek fényében pedig már meg sem lepett, amikor kiderült, hogy van ismerősöm, aki amiatt szorong, hogy betétcsere közben zörög a csomagolás, amivel otthon még csak-csak megbirkózik, de a suliban mindenki hallja a mosdóban, hogy ő bizony menstruál.

Sok feladatunk van még tehát ez ügyben. De minél több lány ismeri fel a menstruáció fontosságát, minél többen képesek összekapcsolni azt a reprodukciós képességükkel, annál pozitívabb szemléletet kap a téma.

Amíg úgy tekintünk erre, mint valamire, amiről nem beszélünk otthon és az iskolákban, mindaddig szorongásokkal és szégyenérzettel teli tabu marad a menstruáció.

Minél inkább elfogadjuk és minél jobban megértjük a természetes egészséggel kapcsolatos kérdéseket – hiszen a testünk csodálatos! –, annál könnyebb lesz mindannyiunk élete. Persze, a gyerekek nevethetnek, zavarban érezhetik magukat, de a tény, hogy minden fiatal nő átesik ezen, elég kellene hogy legyen a megbélyegzés megszűnéséhez.

Annak ellenére, hogy a gyerekvállalás túlzott glorifikálása ellen vagyok, mégis fontosnak tartom összekapcsolni a menstruációt a szüléssel – főleg akkor, ha az ennyire ünnepelt téma, mint mostanában. A két jelenség párhuzamba állítása csökkenti a menstruációt övező tabut, ráadásul remek cáfolata lehet az esetlegesen felmerülő vicceknek vagy gúnyolódásnak. Mert persze, fáj, kellemetlen, kiszolgáltatott helyzetbe taszít és egy csomó pluszmelót (és -költséget) teremt.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Érthető, hogy sokszor a hátunk közepére sem kívánjuk. Én például gyakran hánytam, és aludni sem tudtam a fájdalomtól, de van barátnőm, aki rendszeresen elájult, amikor megjött neki. Ilyen tapasztalatok mellett pedig elég egy rossz szó, egy kis ráhatás, és az ember máris úgy érzi, hogy menstruálni ciki, béna, és úgy szar, ahogy van. A helyzet viszont, hogy ettől a hozzáállástól még egyikünk sem hagyta abba a vérzést. Tegyünk inkább egy hatalmas szívességet magunknak és a gyerekeinknek: kezeljük a menstruációt annak, ami. Egy természetes, mindannyiunkat érintő, ráadásul csodálatos dolgokat teremtő állapotnak. Hiszen, ha nem lenne a menstruáció, egyikünk sem lenne itt – mégis hogyan lehet ezzel vitatkozni?

Mózes Zsófi

Sokszor írtunk már erről a témáról, például ebben a három cikkben is. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Pexels / Karolina Grabowska