–

Amikor az algoritmus beszáll a terápiás folyamatba

Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde, tartja a mondás. Ennek modern kori megfelelője lehet, hogy ne az algoritmust szidd, ha egyszer belőled dolgozik. 

Annak, ha valaki folyton ablakszigetelős, vagy potencianövelős reklámokat kap, olykor – még ha nem is minden esetben – oka van. 

Nyilván az sem véletlen, hogy az utóbbi időben az én hírfolyamaim alapos változáson estek át. Míg néhány éve még kizárólag baba-mama témájú posztok és hirdetések kerültek elém, mára ezek teljesen eltűntek, helyettük egy egészen más világ tárult fel előttem. Ehhez azért szükséges némi magyarázatot adnom. 

Sok éve tartó önismereti utam egyik kardinális pontja a nőiségemmel való megbarátkozásom. 

Nem szokatlan dolog ez olyanoknál, akiket valaha ért szexuális zaklatás, vagy bántalmazás, pláne gyerekkorban, ahogy velem is történt. 

Az életem nagy részében kemény munkát fektettem abba, hogy leplezzem a nőiességem. Sose hordtam kihívó ruhákat, és életemben nem táncoltam még úgy istenigazából szabadon. Pedig úgy imádtam táncolni! Nem véletlen, hogy hosszú évekig balerina akartam lenni, de hát az alkatom ezt nem tette lehetővé. 

Mindeközben mindig is vonzottak az olyan nők, akik már-már szemérmetlen magabiztossággal léteztek a bőrükben, akik melltartó nélkül léptek az utcára, akik képesek voltak kifejezni magukat az öltözködésükkel, a sminkjükkel, a frizurájukkal. 

Akik élvezték a nőiességüket, és azt képesek voltak meg is élni. Én is ilyen akartam lenni. 

Szóval keményen elkezdtem dolgozni ezen. Hogy pontosan miként, az most nem is lényeges, mert igazából oda akarok kilyukadni, hogy erre a ténykedésemre és szándékomra az Insta is felfigyelt, és úgy döntött, szeretne engem ebben támogatni. 

Így hát elkezdett bombázni olyan oldalakkal, amelyek kifejezetten a női testi-lelki egészségre szakosodtak, amik a szexualitást, önismeretet és önszeretetet helyezik fókuszba, méghozzá olyan nyíltsággal, bármiféle szégyenérzet nélkül, amihez egyáltalán nem vagyunk hozzászokva. 

Persze engem könnyű lenyűgözni ilyen téren, én arra is rá tudok csodálkozni (nincs bennem pikírtség!), ha valakinek az Insta-oldala a saját arcával van tele. De az, ha nemcsak az arcát vagy a testét teszi ki elénk, hanem, mondjuk, a vágyait is, vagy adott esetben a menstruációs vérét (erre hamarosan visszatérek), az már egy egészen más szint. Elgondolkodtató mindenesetre.

Fejér Bernadette – Meztelenség, biztonságban

Kezdem egy olyasvalakivel, aki helyett inkább a fotói beszélnek. Fejér Bernadette a női lét sokszínűségét, mélységeit és magasságait mutatja be, javarészt meztelen portréival. Egyik posztja alatt ezt írja:

„A meztelenség mindennapos természetessége mindannyiunk közös élménye. Meztelen testünk bensőséges képe a legmélyebb identitásunkkal való találkozás, a legtermészetesebb állapotunk, igaz, szakrális pillanat. (…) Képeimmel e természetes állapot valódi erejét szeretném megmutatni.”

És valóban, a fotóin valahogy olyan magától értetődőn jelenik meg a meztelenség, hogy szinte fel se tűnik. Modelljei jellemzően a természetben vannak, azzal gyakorlatilag eggyé válnak, és hiába a csupasz test, valahogy mégsem aktfotót látunk, hanem valami mélyről jövő, nyers szépséget. Azt érezni a képeken szereplő nőkön, hogy biztonságban vannak. Nem pózolnak, nem próbálnak valamilyenek lenni.

Ruhában vagy anélkül, de önazonosan léteznek a térben, sallangok és erőltetett túlfűtöttség nélkül. Magukért, maguknak. 

Látszik, hogy ezek a fotózások nagyon is terápiásak, hogy sebeket gyógyítanak be, hogy Bernadette kamerája elé állni egy fontos folyamat egyik hangsúlyos állomása. 

Az oldalán láthatunk kismamaportrékat, egyéni, páros és csoportos fotókat is. Önazonos, a gátlásaikat levetkőző, vagy legalább megregulázó, tiszta tekintetű nők néznek a kamera lencséjébe. 

Jasmine Alicia Carter – Véres művészet

Az a helyzet, hogy Jasmine oldalát teljesen mindegy, hogy elsőként, másodikként vagy utolsóként mutatom be, mindenhogyan ki fogja verni a biztosítékot. Próbáltam sakkozni a sorrenddel, hogy hol könnyebb befogadni, de azt hiszem, a legjobb, ha csak belevágok, lesz, ami lesz. 

Ez az oldal úgy jött velem szembe, hogy valaki felháborodottan megosztott róla egy videót, aminek az volt a lényege, hogy Jasmine rendszeresen elfogyasztja a menstruációs vérét. (Amikor épp nem magára keni, vagy fest vele.) Itt most hagyok némi időt a döbbenetre, és amíg mindenki felszedi az állát a padlóról, szeretném gyorsan leszögezni, hogy bár engem is megdöbbentett a videó, sikerült inkább nyitottsággal állnom hozzá. 

Bár tudományosan az égvilágon semmi nem bizonyítja, hogy a menstruációs vér fogyasztása (vagy külsőleges alkalmazása) bármilyen pozitív egészségi hatással bírna, egyre több híve van a női vér ilyen módon való felhasználásának. Van, aki azt állítja, megnövekedett az energiaszintje, van, akinek az önbizalmára hatott pozitívan, és van, aki simán csak feldobódott az élménytől, hogy megdöntött egy igen széles körben érvényes tabut. 

Jasmine kendőzetlenül beszél a nők saját testükkel való kapcsolódásáról, a maszturbáció jelentőségéről, annak gyógyító erejéről, hogy milyen fontos szerepe van az önismeretben, az önbizalom növelésében. Számomra felfoghatatlan, hogy képes minderről ilyen nyíltan beszélni, és bevallom az, hogy az abortusza utáni vérzésből képet festett, és azt meg is mutatta, már bennem is ellenérzéseket keltett. Aztán megpróbáltam az ő szempontjából nézni a történteket.

Jasmine azt állítja, az, hogy a veszteséget jelképező véréből gyönyörű képet festett, terápia volt, és igazából értelmezhető úgy is, hogy emléket állított egy élet(helyzet)nek, egy döntésnek.

Sokan azt gondolják, hogy aki az abortusz mellett dönt, az csak úgy vállat von, besétál a klinikára, majd hazafele beugrik a körmöshöz. Végtelenül leegyszerűsítő gondolkodás ez. Én tudok hinni abban, hogy igen különleges és szép segítője lehetett a feldolgozásnak, hogy ez a kép elkészülhetett, pont abból a vérből. 

De az is biztos, hogy Jasmine oldalán számtalan olyan gondolat van, amivel én sem tudok azonosulni, sőt, bizonyos dolgokat kimondottan ellenzek, de mégis követem, pusztán azért, mert az önelfogadás minden szintjéről szívesen gyűjtök infomorzsákat, inspirációt. Nem tervezem kiinni a kehelyből a véremet, és festeni se, szándékozom vele, de az ilyen és ehhez hasonló tartalmak révén például sikerült már a menstruációmmal is kiegyensúlyozottabb, békés viszonyt kialakítanom. Képes vagyok már nem csupán nyűgként tekinteni rá. Megtanultam, hogy a ciklusom egyben a segítőm is lehet, hiszen súg, hogy mikor mire van szükségem. Egyetlen szót sem muszáj követni abból, amit, mondjuk, Jasmine képvisel, de szerintem az hasznos lehet, hogy az övéhez hasonló oldalak megemelik az ingerküszöbünket, ezáltal magunkkal és a saját testünkkel is elfogadóbbak lehetünk. 

Fiona McCoss – Elszabadult női szexualitás

Bevallom őszintén, rengeteg gondolatom van a szexualitással kapcsolatban és elképesztően sok mondanivalóm lenne a témában, de visszatart, hogy az írásaimat olvassa a családom, ismerősök, időnként trollok, és attól is tartok, hogy a gyerekeimnek kellemetlenséget okozok majd a jövőben. 

Épp ezért lenyűgöznek az olyan nők, mint Fiona, aki nem kér elnézést, magasról tesz arra, hogy ki mit gondol, ő átvette az irányítást a szexualitása fölött, és missziója, hogy ebben minél több nőt segíthessen. Nem egyenes út vezetett idáig. Bentlakásos iskolában teltek a kamaszévei, aztán egyetemre járt, majd multinál dolgozott, és csak annyit tudott, hogy habár valami nem stimmel, az élet, úgy tűnik, ilyen. Aztán egy reggel fölkelt, és azt érezte, ez nem mehet így tovább, nem a saját életét éli. Önmunkába fogott, átképezte magát, beleásta magát a jógába, a tantrába, mindenféle terápiás módszerekbe, coachingba, és ahogy haladt ezen az úton, egyre inkább bizonyossá vált, hogy neki nőkkel kell foglalkoznia. 

„A nők úgy általában küzdenek a saját hangjuk megtalálásával, és hogy azt használni merjék. Elszakadtak a testüktől, a szexualitásuktól, hiányzik az életükből az öröm, rengetegen érzik magukat csapdában, elakadva, csalódottan. Sokan kényszeresen visszafogják magukat, mert úgy érzik, ami belőlük fakad, az túl sok.

A legnagyobb megtiszteltetés, hogy nőket segíthetek abban, hogy ezekből a helyzetekből megtalálják a kiutat” –írja az oldalán Fiona, aki egyéni és csoportos foglalkozások útján segíti a hozzá forduló nőket. 

A kérdés, ki milyen célt tűz ki maga elé. Van, aki szeretné valamilyen művészi módon felhasználni a szexuális energiáit. Van, aki a meztelen testével akar kiegyensúlyozott, örömteli kapcsolatot kialakítani. És van, aki a traumáit szeretné feldolgozni. Fiona filter és kertelés nélkül posztol az önkielégítésről, az orgazmus alatti manifesztációról, a gyönyörközpontú létezésről, arról, hogy eljött a saját szexualitásukkal egyensúlyban élő és azért elnézést nem kérő nők ideje.

„Hősök azok, akik ellen tudnak állni a helyzet hatalmának” – Philip Zimbardótól búcsúzunk

WMN Life – 2024. október 18. – MD

Oláh Barbara – Orgazmikus létezés

A Fionáéhoz hasonló misszió egyik fő hazai képviselője Oláh Barbara, akit azért is fontos megemlítenem, mert Magyarországon ezerszer nagyobb felháborodást vált ki a női szexualitásról való nyílt kommunikáció, és aki ennek ellenére ilyen munkát végez, az nagyon merész, vagy erős küldetéstudat hajtja.

Itthon még ott tartunk, hogy egy-két embernek elnézzük, hogy beszéljenek a szexről, ők lesznek a téma arcai, de őket se merjük komolyan venni, inkább csak pusmogunk róluk. 

Ehhez képest Barbara a női gyönyör megélését támogató eszközöket forgalmaz, workshopokat, női szertartásokat tart (például Fejér Bernadette fotóművésszel összefogva), és

rendszeresen posztol az orgazmikus létezésről, arról, hogy azt az energiát mi mindenbe lehetséges belecsempészni, hogy milyen pozitív hatásai lehetnek annak, ha nem pusztán elfogadjuk, de szeretjük is a testünket. 

Nem vagyunk hozzászokva ehhez a fajta kommunikációhoz és nyíltsághoz, de nekem pont ez a komfortzónán kívüliség az, ami miatt kifejezetten hiánypótló a munkája. Egy olyan országban, ahol a nőiesség megélése egyet jelent azzal, hogy beteljesítjük a princípiumot, férjhez megyünk, szülünk, szülünk és szülünk, aztán csendben megöregszünk és meghalunk, minden olyan hangra szükség van, ami ezen a kalitkán túl mutat.

Lehessünk önmagunk első számú örömforrása!

Igazából ez a lényege ezeknek a tabudöntögető oldalaknak véleményem szerint. Mi, nők, amióta világ a világ, hol kisebb, hol nagyobb kalitkában vagyunk, de eljött az idő, amikor megtehetjük, hogy kirepülünk belőle. 

Nem muszáj őrizgetni a traumákat, mondván, hogy azok a női lét velejárói. Nem muszáj szenvedni, ha menstruálunk, nem muszáj kikötözött lábakkal szülni, vagy fogcsikorgatva letudni a házastársi „kötelességet”. Nem szükséges mindig kívülről várni a szeretetet, megbecsülést, örömöt, lehetünk saját magunk első számú örömforrásai. Vágyhatunk másra, mint amit megszoktunk. Változtathatunk azon, amitől úgy érezzük, szenvedünk. Kísérletezhetünk, tanulhatunk, tapasztalhatunk, a lényeg, hogy többé ne a szégyen és az alázat határozzon meg minket elsősorban, csupán azért, mert azt szoktuk meg. A szexualitásunk ne csak a másik vagy mások tükrében legyen fontos, tekintsünk rá ugyanolyan jelentőséggel, mint a testi egészségünkre vagy a lelkiállapotunkra!

A szexipar a férfi vágyra összpontosít, és a nőkről alkotott képet is ez a jelenség rajzolta meg, amióta az eszünket tudjuk. De úgy tűnik, ennek az időnek lassan leáldozik.

„Ha csak egyetlen kis ép felület van a lélekben, akkor arra lehet építkezni”

WMN Life – 2024. október 18. – KAd

Nem hittem, hogy valaha eljön az az idő, amikor nem rezzenek össze a szexnek a puszta gondolatától is. Ez nem azt jelenti, hogy valaha frigid vagy aszexuális lettem volna, de igen, tele voltam szorongással. Az utóbbi években, kőkemény munkával végre úgy tűnik, sikerült a gyógyulás útjára lépnem. És bár messze nem tudok mindennel azonosulni, amikről az említett oldalak mögött álló nők beszélnek, vagy amiket csinálnak, mégis azt érzem, hogy rengeteget tudnak segíteni. Mutatnak egy irányt, aminek eddig a létezéséről sem tudtunk. 

Egy irányt, ahol a szexualitásában szabad nőt nem az öltözete árulja el, hanem a tekintete, a mosolya és a mozdulatai. 

Szabó Anna Eszter

ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk forrás: Instagram/ @fejer_bernadette; Instagram/ @jasminealiciacarter; Instagram/ @_barbara_olah