Január 18-ig lehet kérvényezni az iskolakezdés halasztását! – Hasznos tanácsok a kérvény kitöltéséhez

–

Ha most kezded el a kérvényezést

Először is: a beadandó kérvényt ITT találod. A kérelemmel kapcsolatos hivatalos információkat pedig ITT. Ami nagyon fontos, hogy amennyiben valaki nem hivatalosan neveli egyedül a gyerekét, akkor a kérelmet benyújtó szülőnek jeleznie kell, hogy a másik szülő hozzájárulásával jár el. A kérvényezés történhet ügyfélkapun keresztül, egészen jövő péntek éjfélig, vagy postai úton – ez esetben még pénteken fel kell adni a levelet. A tavalyi év tapasztalata az, hogy az ügyfélkapun keresztül benyújtott kérelmeket akár pár órán belül elbírálják, de ez egyáltalán nem egységes, vagyis akkor sem kell aggódni, ha pár napig nem érkezik visszajelzés.

Az Oktatási Hivatal döntése után fellebbezni, módosítani nincs lehetőség – akkor sem, ha a döntésük nem egyezik a szülő által kérvényezett iskolakezdési időponttal. 

Akkor sem, ha a szülő közben meggondolja magát, mert a szóban forgó gyerek ugrásszerűen fejlődik az iskolai beiratkozásig, és mégis szeretnék, ha ősszel megkezdhetné a tanulmányait.

Bíróságra persze lehet vinni az ügyet, de sajnos úgy sem biztos, hogy sikerül a halasztás. 

Ha bizonytalan vagy, hogy egyáltalán kérvényezd-e:

Ebben a cikkben egy gyógypedagógus veszi végig az iskolaérettség kritériumait. Ha ez alapján úgy érzed, hogy van (akár több) olyan terület, ahol a gyerekednek fejlődnie kell még, akkor már érdemes elgondolkozni a kérvényezésen. Január 18-ig lehet kérvényezni, úgyhogy a döntést gyorsan meg kell hozni. Ettől függetlenül a szakember is azt mondja, hogy több mint fél év nagy idő egy kisgyerek életében, ezért simán előfordulhat, hogy őszre már tökéletesen iskolaérett lesz. De nem biztos – szerintem szülőként ez okozza a legnagyobb dilemmát. Aki bizonytalan, az több helyre is fordulhat tanácsért: akár az óvodapedagógushoz, akár csatlakozhat ehhez a csoporthoz, de a gyerek életében részvevő szakembereket is meg tudja kérdezni – erre talán még van idő.  

 

Ha kérvényeznéd, de nincs papírod, amit csatolhatnál:

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján érdemes mindenféle írásos szakvéleményt csatolni. Ha eddig nem jártatok szakembernél, akkor az óvoda is tud adni fejlődési naplót a gyerekedről, illetve akár írásos véleményt is. (Ha az óvodavezető, óvodapedagógus azt mondja, hogy nem adhatnak, akkor tudd, hogy ez tévedés, adhatnak.) Az Oktatási Hivatal a beadott kérvény alapján szakmai indokok mentén dönt, tehát ha egy szakember javasolja, hogy még maradjon óvodában a gyerek, akkor nagyobb eséllyel bólintanak rá ők is.

Érdemes minden olyan papírt összeszedni, ami azt támasztja alá, hogy a gyerekednek még időre van szüksége – akár az éves védőnői státusz másolatát, akár az óvodában elvileg kötelező logopédiai vizsgálat eredményét.

Ha a szakértők nem segítenek írásos szakmai véleménnyel:

Ha nincs semmilyen támogató dokumentumod, akkor csak a kérvényben szereplő szülői indoklás alapos és részletes megírásával tudod elősegíteni a döntést. Persze a legnagyobb probléma ezzel az, hogy szülőként nem feltétlenül kell értened hozzá. Amíg ez a jogszabályváltozás nem jött, én is csak nagy vonalakban voltam képben az iskolaérettséggel kapcsolatban, pedig ebben a pillanatban is van kisiskolás és óvodás gyerekem. Az iskolásnál még „csak szülőként” kellett végigcsinálnom az iskolakezdést (a lányom majdnem hétévesen került iskolába, anélkül, hogy ezért bármit tennünk kellett volna). Most úgy érzem, kicsit szakemberként is bele kell ásnom magam a témába – és szerencsésebb, aki olyan helyzetben van, hogy tudja, hol keresse a szükséges információkat.

Hogy pontosan mit érdemes beleírni a szülői indoklásba, abban a Szülői Hang közösség kifejezetten erre a célra készített segédlete támaszt nyújthat.

Az eddigi tapasztalatok alapján a szakmai indokok segítenek a pozitív elbírálásban, például a kitartó figyelem hiánya, a nagymozgások vagy épp a finommotorikus mozgások koordinálatlansága, a szabálykövetési, monotóniatűrési nehézségek, és így tovább. Az olyan típusú indoklás, ami nem a fejlődés témakörét érinti, nem segíti elő a pozitív elbírálást.

A beadott kérvényre három válaszlehetősége van az Oktatási Hivatalnak:

1. elfogadja az iskolakezdés halasztására vonatkozó kérvényt,
2. elutasítja a kérvényt,
3. a Pedagógiai Szakszolgálathoz irányítja a gyereket, hogy ott végezzenek el egy iskolaérettségi vizsgálatot. Ez esetben a szülőt a válasz után értesíteni fogják a vizsgálat időpontjáról, ahol csoportos és egyéni vizsgálat, és a szülővel való konzultáció után hozzák meg a döntést.

A legnagyobb probléma az információhiány

Miklós György, a Szülői Hang közösség egyik alapítója és vezetője 2016-ban indította el a kezdeményezését – amit társadalmi munkában csinálnak. Amikor tavalyelőtt megszületett ez a törvény, egyértelmű volt, hogy a szülőket képviselő szervezetként felemelik a hangjukat. Azóta folyamatosan tájékoztatják az érintett szülőket, és létrehozták a Kötelező beiskolázás szülői csoportot, aminek ma már közel 19 ezer tagja van. Elsősorban Miklós György kezeli a Szülői Hang ezen lábát, annak ellenére, hogy három gyereke már mind iskolás, tehát személyesen nem érintett. Úgy gondolja, nagyon fontos lenne szülőként összefogni – nemcsak ebben, hanem más hasonló helyzetekben is. Több felmérés és nagyon aktív közösségi jelenlét alapján azt mondja, ez a legrosszabb a módosított jogszabály teremtette helyzetben:

„Minden tekintetben a szülők legnagyobb nehézsége az információhiány. A kérvényezés előtt állók szempontjából talán a legfontosabb téves információ, hogy »ez a kérvényezés nagyon kis százalékban sikerül«. Ez nem igaz, tavalyelőtt a beadott kérvények 90 százaléka sikeres volt.

Ez persze nem vigasztalja azt a kicsit több mint ezer kérvényezőt, akinek a kérvényét nem fogadták el” – fűzi még hozzá Miklós György. 

De nem is a kérvény előtt álló, ennek a fontosságával tisztában lévő szülők küzdenek leginkább az információhiánnyal, hanem azok, akikhez el sem jut, hogy mi ez az egész, és hogy nekik bármit is kérvényezniük kéne. A régi rendszerben, amikor még az óvoda felelőssége volt a kérdés, akkor a szülőkkel közösen döntöttek. A jelenlegi rendszerben már nem az óvoda kompetenciája a döntés, legfeljebb segíthet a szülőknek, de nincs sem írásos véleményadási, sem pedig a gyerek iskolaérettségével kapcsolatos egyéni tájékoztatási kötelezettségük. Ráadásul sok intézményben nem is ismerik pontosan a megváltozott menetet.

„A legfontosabb az lenne, hogy a döntés meghozatalában segítsék a szülőt, és vannak támogató óvodák, akik ezt meg is teszik… de nem minden óvodában jut kapacitás arra, hogy minden érintett családdal egyénileg foglalkozzanak” – folytatja a közösség vezetője. „A tájékoztatás központilag egyáltalán nincs megszervezve, ezért jött létre a mi szülői csoportunk. De az itt jelenlévő szülők csak töredékei az érintetteknek, és biztosan sokan vannak, akiknek még lennének kérdései. A szülők sokfélék, és sajnos nem mind olyan tájékozott, mint azok, akikhez eljut a csoportunk híre, ezért lenne nagyon fontos az óvodák szerepe a tájékoztatásban.”

A legnagyobb probléma a megadott információkkal, hogy az Oktatási Hivatal tájékoztatójában egyetlen szó sem esik pedagógiai kérdésekről. Tehát semmilyen hivatalos segítséget nem kapnak a szülők a döntés meghozatalában.

„Sokan segítenek kisebb és nagyobb platformokon önkéntesen, és nagyon vannak óvónők, akik a munkaidejükön felül foglalkoznak ezzel, és más támogató szakemberek is a szülők mellé állnak – de ez nem általános” – mondja György.

  

Nem csak az éretlenül iskolába kerülő gyerekeket és családjukat érinti a probléma

György szerint a megváltozott rendszer hátterében elsősorban az óriási pedagógushiány áll. Mivel óvodapedagógusból különösen kevés van, ezért némileg tehermentesíti az óvodákat, ha több gyerek megy iskolába.

„Egy évfolyamban általában 80–90 ezer gyerek van, korábban az volt az általános tapasztalat, hogy a gyerekek nagyjából harmada, 30–35 ezer gyerek maradt az óvodában, annak ellenére, hogy elmúlt hatéves. Pontos statisztika nincs. Tavalyelőtt átmeneti helyzet volt, mivel 2019-ben egyes megyékben a szakszolgálatoktól volt lehetőség segítséget kérni, ők megkaphatták az engedélyt a halasztásra – ez nagyjából 12 ezer gyerek esetében történt így, majd körülbelül 11 ezer kérvényt adtak be januárban, és a 90 százalék kapott pozitív elbírálást.

A számokon is látszik, hogy nagyjából tízezer gyerekkel többen kezdték meg az iskolai tanulmányaikat tavalyelőtt szeptemberben. Én arra számítok, hogy a továbbiakban még kevesebben maradnak egy évig az óvodában, és ezeknek a családoknak nagy része az információhiány miatt nem fogja kérvényezni az iskolakezdés elhalasztását. A tavalyelőtti év tapasztalatai és a szülői félméréseink alapján idén várhatóan 10–20 ezer halasztást kérvényeznek majd – és félek, hogy ez a gyerekek szempontjából kevés.

Mert azt fontos tudni, hogy egy nem iskolaéretten beiskolázott első osztályos nemcsak a neki és a családnak okoz nehézséget, hanem a teljes osztálynak, amelynek a fejlődését nehezíti. A jelenlegi oktatási rendszerben sajnos nincs elég idő, pedagógiai asszisztens és pedagógiai autonómia ahhoz, hogy valódi differenciálás történjen.

Ha az iskola jobban tudna alkalmazkodni a hatéves kisgyerekek életkori sajátosságaihoz, akkor nem okozna ekkora problémát ez a kérdés. Megdöbbentő, hogy mennyire nincsenek megbecsülve azok a szakemberek, akikre rábízzuk a gyerekeinket – akár óvodában, akár iskolában. Szerintünk összességében rossz ez a jogszabályváltozás, az pedig még rosszabb, hogy úgy vezették be, hogy a szülők szervezett szakmai támogatását is megszüntették.”

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Imges/courtneyk