–

Imádok aludni. És nemcsak imádok, de tudok is, illetve tudnék. Ha hagynának. De óvodáskorom óta nem hagynak, gondolom, téged sem. Folyton ébresztgetjük egymást, csak a szereposztás változik.

Tudós barátnőm, Molnár Krisztina mondta nekem egyszer – szerintem nagyon találóan –, hogy a magyar irodalom a fáradt írók irodalma, akik rengeteget güriztek és güriznek azért, hogy szabadidejükben (értsd, amikor például kialudhatnák magukat) passziójuknak, az alkotásnak hódolhassanak. Olvastam valahol, hogy Spiró György évekig hajnali háromkor kelt, hogy hatig írhasson, majd rohant dolgozni: így született meg a Fogság című regény. Fiala Borcsa kolléganőmről is tudható, hogy a hajnali órákból csen el párat rendszeresen, ezzel a szorgalommal és fegyelmezettséggel tud ilyen termékeny szerző lenni. 

Őszintén csodálom őket!

És nevetek hétalvó önmagamon, ha eszembe jut, hogy kamaszkoromban minden sötét, hideg téli hajnalon, amikor a nulladik órára vonszoltam magam hat órakor, megfogadtam, hogy ha elvégzem a középiskolát, soha többet nem kelek ennyire korán, és ennek megfelelően választok majd munkahelyet is.

A szerkesztőségi létforma egyébként be is vált sokáig: amíg egyedül éltem, ki tudtam aludni magam. Tízre jártam dolgozni, sőt az elmúlt 22 év nagy részében csak értekezletekre mentem be az irodába. (Igaz, a nagy szabadságnak ára van: egy szinte folyamatos készenléti állapot, és túlórapénz se járt soha azért, mert késő este ért rá az interjúalany, amikor szívesebben lettem volna a családommal, mert éjjel írtam cikket a lapzárta miatt, vagy mert átdolgoztam a hétvégét. Ez a mi szakmánkban nem téma.)

Huszonéves koromban tehát viszonylag sűrűn ki tudtam aludni magam. Értsd: ha kellő időben lefeküdtem, megvolt a nyolc-kilenc órám hétköznapokon is, ráadásul egyhuzamban, megébredés nélkül aludtam végig az éjszakákat.

Efféle alvásra most, húsz évvel később, már képtelen vagyok.

Egyrészt magamtól is meg-megébredek, különösen zűrös napok után vagy előtt, de ha meg nem a gondolatok vernek fel, akkor megszomjazom, a vécére rohangálok, vagy a ciklusom bizonyos pontjain hánykolódom többet az ágyban. És nem tudom, megfigyeltétek-e már magatokon, de bizonyos kor után már csak a megszokott vacok, és a saját matrac és a saját párna jó, az új helyen alvás garantált inszomnia.

A felsorolt rigolyák ellenére azt hiszem, a kortársaim jelentős részéhez képest jó alvó vagyok. Ha egyben nem is megy már, részletekben simán tudok aludni nyolc-kilenc órát, és ha nagyon fáradt vagyok, még többet is. A délutáni szieszta sem jelent gondot, elalszom bármikor pillanatok alatt. 

Szabó Anna Eszter: Úgy teszünk, mintha a szépségnek lenne mértékegysége – Proust-kérdőív

WMN Life – 2022. január 12. – SzAE

 

Hogy mégis gyakran vagyok kialvatlan, annak nem belső okai vannak

Az iskola miatt hatkor kelünk minden hétköznap (messze van). Nálam jobban csak a tinédzser gyerekemet viseli meg a kevés alvás, a legmélyebb álmából tépem ki sokszor, ez nyilvánvaló.

Miért nincs ágyban a gyerek este kilenckor? – kérdezheted joggal. És én erre csak azt tudom válaszolni, hogy ha ágyban van is, nem tud elaludni kilenckor, sosem tudott, bagolynak született. Az elalvás mindig nehezen ment neki, egészen kicsi korában is zűrösek voltak az esték, hiába „raktam le” korán, milliószor kelt fel újra, hol ezért, hol azért bújt ki az ágyból. Reggel viszont sokáig húzza a lóbőrt, már kicsi gyerekként se kelt ötkor-hatkor-hétkor magától, mint az ismerősök gyerekei, simán aludt késő délelőttig. Mióta pedig kamasz, és hét közben nem tudja kialudni magát, hétvégente olykor háromig-négyig alszik délután. Akkor persze nem dől ki este tízkor, ahogy én, hanem még sokáig hallom, hogy tesz-vesz a szomszéd szobában, rajzol, naplót ír, könyvet keres.

Fel-felébredek rá, nyugtalanít, hogy nem alszik, szorongok, hogy árt az egészségének az éjszakázás. Többször is szólok, időnként át is megyek, és mint egy kakukkos óra jelzem, hány óra múlva csörög majd reggel a vekker – nem mintha a nyomasztás kedvezne az elálmosodásnak.

De egyre feszültebb vagyok, ahogy telnek a percek, negyed-, majd félórák, és még mindig nem csendesült el a ház.

Tudom, hogy az ő korában különösen fontos az elegendő, nyugodt pihenés, hiszen fejlődésben van a teste, és jókora terhelés éri nap mint nap: tanórák, szakkörök, hat körül ér haza mindennap, és még tanul is utána. Az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a fiatalok, hanem mindenki immunrendszerét gyengíti, ha túlpörgetjük magunkat és nem alszunk eleget: valamilyen hétköznapi fertőzés előbb-utóbb biztosan ágynak dönt minket, ha nem fekszünk le magunktól – a szervezetünk okosabb minálunk.

Mankók rossz alvóknak

Csodaszerek nincsenek, de igenis érdemes kipróbálni különféle szelíd módszereket, ugyanis nem is hinnénk, milyen jelentős életminőség-beli javulást hoznak a nyugodtabb éjszakák.

Gyógynövények és ásványi anyagok, amelyek a segítségedre lehetnek:

– A macskagyökér csökkenti a lelki eredetű nyugtalanságot, feszültséget. Csökkenti az elalváshoz szükséges időt, valamint felkészíti a testet a stresszmentes, pihentető alvásra. A macskagyökérrel kapcsolatban fontos tudni, hogy a szintetikus nyugtató- és altatószerekkel ellentétben a hatása fokozatosan épül fel, szervezettől függően kettő-négy hetes folyamatos szedés után éri el maximális hatáserősségét. Számos pozitív hatása ellenére alkalmazása nem okoz hozzászokást. 

– A komló stresszoldó, alvást segítő gyógynövény, a macskagyökérhez hasonló, enyhe nyugtató és altató hatása van.

– A golgotavirág alkalmazható nyugtalanság, szorongás vagy álmatlanság kezelésére. Ennek megfelelően hozzájárul az esti stresszoldáshoz és a nyugodt, pihentető alváshoz.

– A perzsa sáfrányt már az ókori Perzsa Birodalomban is használtak, teába keverve a lehangoltság, a melankólia kezelésére. Természetes hangulatjavító hatását azóta modern klinikai vizsgálatokkal is igazolták, bizonyítottan fokozza az agyban felszabaduló szerotonin mennyiségét, és ezen keresztül fejti ki pozitív, kedélyjavító hatását.

– A B6-vitamin hozzájárul a fáradtság és a kifáradás csökkentéséhez, valamint az idegrendszer egészséges működéséhez is.

– A magnézium szintén támogatja az idegrendszer egészséges működését, és a fáradtság, kifáradás csökkentéséhez is hozzájárul.

A stressz, a mozgásszegény életmód, a friss levegő, a nagy séták hiánya, az összevissza evés, a szorongás és a szorongás káros szokásokkal oldása mind-mind az ellen dolgozik, hogy a pihenés időszakát valóban pihenéssel töltsük.

Nekem szerencsém van, közel az erdő, és van kutyám, aki sétáltat, úgyhogy elég megbízhatóan le tudom vezetni a napi stressz egy részét, legalább annyit, hogy aludni tudjak. A gond csak az, hogy a férjem bioritmusa a több évtizednyi show-bizniszben tevékenykedés után már nem tud egy-egy éjszakára visszazökkenni a gyári beállításra: tehát este nem álmos, hajnali kettőig-háromig akkor is jön-megy, mocorog, fészkelődik, ha nincs fellépése. De, mert nem tud már délig aludni, mint fiatalabb korában, másnap fáradt, persze.

És időnként én is, mert fel-felriadok arra, hogy lefekszik mellém/forgolódik/olvas hajnalban, és ha ő vagy a gyerekünk nem nyugtalan épp, akkor tutira a kutya vagy a macska ébreszt valamivel. Például sürgős teendőjük (értsd ugatni- vagy bogarásznivalójuk) akad a kertben, netán a cica kerül az éhhalál szélére a keserves nyávogásból ítélve (jellemzően hajnali öt órakor, és mert hatkor csörög a vekker, mire visszaalszom, már kelhetek is).

Néha úgy érzem, egy éjszakai állatkertbe csöppentem

Valaki mindig mocorog, vadászni indul vagy csak pislog a sötétben, mint egy kuvik, mert nem tud aludni. Ellentétben velem, akinek leragad a szeme, csakhogy az agya állandóan riadóztat: valaki a falkából veszélyben van. (Nyilván nincs veszélyben, de azok az évek, amikor még valóban nyugtalanító volt, ha egy kisgyerek köhögött vagy felsírt a sötétben, esetleg kimászott az ágyból, és felfedezőtúrára indult, nem múltak el nyomtalanul. Az anyaüzemmód már – úgy tűnik – sajátom marad, és a radar nemcsak a kölyköt érzékeli, de a férjet és a háziállatokat is, és nem csak akkor, ha betegek, és, mondjuk, ápolásra szorulnak.)

Szokták mondani, hogy a negyven az új harminc, és lehet, van is benne igazság, de az biztos, hogy egyes területeken a negyven az bizony negyven, pláne, ha negyvenhat, mint esetemben.

A szervezet traumák utáni regenerálódása például jóval lassabb, mint fiatal korunkban volt. Most nemcsak súlyosabb sérülésekre, műtétekből, betegségekből való felépülésre kell gondolni, hanem olyan hétköznapi „balesetekre” is, mint a másnaposság (ami immár harmadnapra ér csak véget) vagy a kialvatlanság következményei. Emlékszem, a húszas éveimben meg se kottyant, ha egy átmulatott éjszaka után mentem dolgozni másnap, és egy perc alvás nélkül is letoltunk vidáman a barátaimmal egy másnapi szüretet, ami elég kemény fizikai munka. Ehhez képest ma szétzúzza a napomat, ha nem alszom legalább hét órát jól (!), azaz viszonylag egyhuzamban, nem sűrűn fel-felriadva éjszaka.

Persze a fegyelmezettségemnek köszönhetően látszólag simán eleget teszek hullafáradtan is minden feladatomnak. Csak éppen rossz a közérzetem közben, zizi vagyok (feledékeny, ingerült), hamuszürke az arcom, és hatalmas cekkereket cipelek nemcsak a kezemben, mint rendesen, hanem a szemem alatt is. (Igen, a negyvenéves bőr sem harmincéves már.) Ha hat óránál kevesebbet alszom, akkor az emésztésem is borul, hiszen egész nap csak ennék, ennék, és ennék, lehetőleg szénhidrátban és zsírban dús ételeket. A kívánósság nálam nem terhesség-, hanem alvásfüggő, így aztán nem akkor volt nehéz tartani a súlyomat (nem is sikerült), amikor babát vártam, hanem akkor, amikor a baba már megvolt, és háromóránként megéhezett éjjel is – akárcsak én a fáradtság miatt.

Egy biztos: egy életre megtanultam, hogy a sikeres fogyókúra (és úgy általában az egészséges életmód) egyik kulcsa a pihenés, a minőségi alvás.

Már csak az a kérdés, miként valósítom meg ezt az én éjszakai állatkertemben?

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / KatarzynaBialasiewicz