„Hetekig ragasztjuk le kis csomónként a füvet egy mocsaras vidéknél” – Minicsodák álmodói

Lenyűgözte ez a régi kor embereit éppúgy, mint a jelenkoréit – elég csak az Esterházy-gyűjtemény lélegzetelállító, aprólékosan kidolgozott miniatűrjeire, kicsike, a valódi tökéletes másaként funkcionáló hintóira gondolni, amikről itt írtunk. A szentendrei Mikrocsodák Múzeumában (amely jelenleg bezárt ugyan, épp új helyszínt keresnek a gyűjtemény számára) félbevágott rizsszem, köménymag, pókháló felhasználásával mikroszkóp alatt, a szó szoros értelmében visszafojtott lélegzettel készülő apró csodákban gyönyörködhettek a látogatók. De egyre népszerűbb a szarvasi interaktív makettpark, a MiniMagyarország is, amelyen a látogatók a történelmi Magyarország épületeit, tájait „járhatják be”, de gyönyörködhetnek a Dunán ringatózó gőzhajókban, vitorlásokban is, és látják futni a vonatokat…

Huszonnyolc milliméteres figurafestés

Az aprócska társasjáték-figurák festése egyre népszerűbb, magával ragadó hobbi, amelyet – talán kissé meglepő módon – sok olyan ember is űz, aki egyébként nem feltétlenül játszik az adott társassal. Fellegi István azok közé tartozik, akik játszani is szeretnek – vele beszélgettem arról, hogyan kezdett el ezzel foglalkozni.

„Volt egy gödöllői baráti társaság, amellyel sok stratégiai játékot játszottunk még gimis koromban – meséli. – A Warhammer 40000 volt az egyik legnépszerűbb. Ez egy disztópikus táblás játék, amelyben vaskos páncélba öltözött katonák harcolnak az univerzum változatos lényei ellen. A csatákat pici, műanyag bábukkal játsszuk le. Ezek a figurák gyönyörűen, aprólékosan vannak kidolgozva, sokan gyűjtik vagy festik őket úgy is, hogy nem játszanak velük. Nem véletlen, hogy talán a legtöbb ember, aki elkezdett figurákat festeni, vagy eleve ezzel kezdte, vagy előbb-utóbb belefut. Bennem is régóta érlelődött, de igazán a kislányom születése után vetettem bele magamat. Szerettem volna egy olyan, otthon is űzhető hobbit, ami mellé bármikor le tudok ülni, de ha szükséges, bármikor fel is tudok állni. A figurafestés ebből a szempontból (is) tökéletes.”

Az úgynevezett „minik” valóban nagyon aprók: az átlagos emberi figurák általában mindössze 28 mm magasak az alaptól a szemig mérve. És ezeknek az alakoknak a ruháját, fegyverét, haját, de arcvonásait, szemeit is festik azok, akiknek ez a szenvedélyük.

István saját magát a kezdő figurafestők közé sorolja: „Amikor elkezdtem festeni, sokat néztem a YouTube-csatornákat, ahol színvonalas, részletes és segítőkész anyagokat találtam, és egyre több festéket és modellt vettem. Maga a kísérletezgetés még Magyarországon kezdődött hat évvel ezelőtt. Aztán amikor kiköltöztünk Angliába, egyre többet foglalkoztam vele, és mindinkább berántott ennek a világa. Akkoriban az egyik kedvenc társasom a Star Wars Imperial Assault volt – így aztán ezeket is elkezdtem festeni. Még most is sok időt töltök videók nézésével. Úgy nőnek ki az ezzel foglalkozó új csatornák, mint gomba. Színvonalasak, jó felszereléssel, jó vágással készülnek az anyagok, valóban rengeteget lehet tanulni belőlük. Egy gond van, bele lehet esni abba a hibába, hogy az ember csak néz, gyönyörködik, és nem csinál semmit. Könnyen megtörténhet, hogy úgy érzem: minden héten tanulok öt új dolgot – de ha nem próbálom ki, akkor nem tanultam semmit.”

Ami Fellegi István szerint igazán fontos, az a folyamatos kísérletezés. Rengetegféle festék van, ecsetek, technikák, de mindent gyakorolni kell, sokáig. Az eszközök használata csak az egyik része ennek a hobbinak – a másik az alkotó saját kreativitása, fantáziája. Ahogy István elmondta, vannak olyan figurák (mint például A Gyűrűk Ura-, Star Wars-filmekhez kapcsolódó alakok), amelyeknél viszonylag adottak a színek. „Ám olyan világokban, amelyek nem kötődnek konkrét filmhez vagy történelmi eseményhez, tényleg szinte azt festesz, amit csak akarsz. Megteheted, hogy keresel a neten képeket, hogyan festették ki mások, de te magad is kitalálhatsz egy színkombinációt.

Ennek komoly színelméleti háttere van, mi néz ki jobban vagy kevésbé jól. Vannak stratégiák arra, hogyan lehet harmonizáló színeket összeválogatni, lehet figyelni a színhőmérsékletre, szaturációra, játszani a felület fényességével. 

A legfontosabb kontrasztot teremteni a figura különböző elemei között. Mivel a figurák nagyon kicsik, fontos, hogy távolról is jól kivehetők legyenek a részletek. Nem csak netről lehet persze tájékozódni, próbálok nyitott szemmel járni a világban, jó színkombinációkat találni, és aztán azokat átültetni egy minire. Háromszáz kifestetlen modellem van épp a polcaimon, úgyhogy bőven van még mit csinálni.”

Könyvszeretők kedvére – ex libris és társai

Személyes vallomás: azóta vágyom rá, amióta először megpillantottam egy gyönyörű, szecessziós stílusú ex librist, és édesapám elmondta, mit jelent a latin kifejezés, mire szolgál a beragasztott képecske. A grafikusok által tervezett, különleges képeket azonban túl nagyzolónak éreztem volna saját magamhoz, de némelyik könyvemhez is – az ex libris utáni vágy azonban változatlanul megmaradt bennem. Évtizedekkel a gyerekkori rácsodálkozásom után találtam rá Káposztás Judit aprócska, csodás pecsétjeire.

„Gyerekkoromban szerettem rajzolni, később azonban ez valahogy évekig kimaradt az életemből – meséli Judit. – Az egyetemen marketinges végzettséget szereztem, ezen a területen is helyezkedtem el. Ám amikor 11 éve megszületett a kisfiam, szerettem volna újra alkotni, kreatív dolgokkal foglalkozni, rajzolni. Ez annyira erős volt bennem, hogy elvégeztem egy grafikus tanfolyamot, rajztanárhoz, festőművészhez jártam tanulni. A képzésen jöttem rá, hogy a klasszikus sokszorosító grafikai technikák, a papírmetszés, linómetszés, hidegtű nagyon közel állnak hozzám. Keresgéltem, melyik az az eljárás, amivel otthon is meg tudom valósítani az elképzeléseimet anélkül, hogy lenne présgépem vagy bármilyen komolyabb felszerelésem. A kézi pecsétkészítéshez szükséges alapanyagok akkor még nem voltak elérhetők itthon, csak külföldön, így onnan rendeltem az alapanyagokat, eszközöket. És bár évekkel később ebből nőtt ki az Artistamp nevű márkám, eleinte egyáltalán nem az volt a célom, hogy kereskedjem vele – egyszerűen csak szerettem volna megalkotni az elképzelt kis pecséteimet.

Az ehhez szükséges technika annyiban tér el a linómetszéstől, hogy az alapanyag nagyon könnyen megmunkálható, szép, finom motívumokat lehet kivágni belőle.”

Judit számára – marketinges végzettsége ellenére – sohasem az volt a cél, hogy kitalálja, várhatóan mi a legnagyobb bevételt generáló termék. Az ex libris például kifejezetten szűk réteget vonzó darabnak tűnhet akkor, amikor egyre kevesebben olvasnak, ráadásul mind népszerűbb az e-book.

„Szeretek olvasni, sok könyvem van, mindig is vonzódtam az ex librisekhez – egyszerűen csak ezért kezdtem el ilyeneket tervezni. Sokan szeretik az egyedi, különleges, személyre szóló pecséteket. Ma már több mint száz képecske közül lehet válogatni, vannak növényeket, állatokat, illetve műfajokat, például krimit, romantikus regényt vagy éppen gasztrotémájú könyvet  megjelenítő rajzok… De nagyon szeretik az Olvasó-sorozatot, amely azt ábrázolja, hogyan, milyen helyen vagy épp testhelyzetben olvas valaki.”

Káposztás Judit készít ugyan kifejezetten nagynak számító, 10 × 15 cm-es, logós pecséteket, de a legtöbb bélyegző, az ex librisek, figurás darabok ennél jóval kisebbek – a pici ikonokat ábrázoló pecsétek pedig, amelyeket például bullet journal készítéséhez használnak, alig félszer fél centi méretűek. Az alkotás folyamata pedig szinte mindig hasonló: „Szeretek az egyedi ötleteimből kiindulni. Szerencsére elég nagy szabadságom van a tervezésben – vannak az egyedi igények, és vannak az én elképzeléseim. Csodálatos érzés, amikor ezek találkoznak – mint amikor a többszínű lenyomatot készítettem, például az I love bike vagy a Madárpár pecsétnél, ahol „megfordul” a lenyomatkészítés menete, a pecsétet a kezembe fogom és a pecsétgumit színezem be óvatosan a csepp alakú tintapárnával, nem egyszerűen csak belenyomom a tintapárnába a pecsétet.”

Akad, aki konkrét elképzeléssel érkezik, például szecessziós stílusú ex librist szeretne – ilyenkor utánanézek, milyen megoldások vannak, milyen betűtípust használnak stb.

De megtervezni egészen új dolgokat mindig fantasztikus. Számomra ugyanis mindig mindennek a mozgatója az alkotás, és az alkotásból vett öröm. Amikor jönnek az ötletek, azt kigondolni, megvalósítani úgy, hogy az tényleg szép legyen. Szép nekem, és szép annak, akinek készül.”

A természet csodái mint minták, motívumok – vagy akár alapanyagok

Termések felhasználásával készült medál, ezüst fülbevaló aprócska figurákkal, valódi gyerekrajzot visszaadó ékszer az anyukának vagy apukának, jegygyűrűk, amelynek az egyike fatörzset, a párja kecses faágat idéz… Gajcsi Blanka ötvösművész ékszerei egyediek, különlegesek, mindegyik más és más, de  mindegyikből sugárzik a természet szeretete és a kapcsolatok ereje, értéke.

„Sosem volt kérdés számomra, hogy alkotótevékenységet kell hogy végezzek – meséli. – Amióta csak az eszemet tudom, rajzolok, készítek valamit. Édesanyám, nagypapám is rajztanár volt, sőt anyukám két évtizede készít bábokat, most épp a Bóbita Bábszínház részére. Annak idején hezitáltam a grafika és az ötvösség között, de a szaktanárom szinte ragaszkodott hozzá, hogy az utóbbit válasszam. Vannak, akik azt gondolják, hogy a lányok ezt az ékszerkészítés miatt szeretik annyira – ezzel azonban valójában csak az utolsó évben foglalkoztunk. Előtte már nagyon sok mindent megismertünk, tanultunk cizellálni, tűzzománcozni, aztán amikor ékszert készítettünk, akkor sem nemesfémmel, hanem rézzel, bronzzal dolgoztunk.”

Blanka végül szobrászként diplomázott, dolgozott is szobrászként, az utóbbi évtizedben viszont már szinte kizárólag ötvösmunkákkal foglalkozik. „A pályám elején az egyik ötvös kollégám készítette a Zoób Kati Zsolnay ékszerkollekció ötvösmunkáját – idézi fel –, ő hívott engem is, hónapokig dolgoztunk együtt. Ez csodálatos élmény volt, nagyon sok apró, új dolgot tanultam meg ekkor.”

Amikor Blankát megkeresi egy új megrendelő, elmondja az elképzelését, gondolatait, de az is előfordul, hogy nagyon konkrét kéréssel érkeznek, akár egy képpel, rajzzal.

„Bármennyire határozott elképzeléssel érkezik is valaki, fontos számomra, hogy belevigyem a munkába a saját személyiségemet, az én ötleteimet. Nem szeretem azt érezni, hogy másolok – magyarázza. – És az egyedi megoldásokat a megrendelőim is szeretik. Az egyik nagyon kedves felkérésem egy amerikai, Pécsett tanuló pártól érkezett. Jegygyűrűt szerettek volna, de valami igazán személyre szabottat. A férfi családnevéből indultam ki, ami »Forest«, vagyis erdő. A természet, a növények mint motívumkincs eleve nagyon közel áll hozzám, végül ebből kiindulva készült el a fatörzs–faág kombinációjú gyűrűpár.”

De Blanka gyakran nem is csak ábrázolja, hanem használja is a magokat, terméseket.

„Egy vásáron megláttam egy fiatalember pultját, aki egzotikus magokat árult a legkülönbözőbb helyekről, Afrikából, Ázsiából. Teljesen bezsongtam, felvásároltam tőle mindent, és elkezdtem ezekkel dolgozni, nagyon jó ötleteket adott.

Később az eladó állandó megrendelője lettem, de közben itthon is, kiránduláskor, szedtem össze a legkülönbözőbb kis magokat, vagy akár taplógombát. Gyönyörű formákat lehet találni, csak az a fontos, hogy tartós legyen, olyan, amit gyűrűbe, fülbevalóba, medálba tudok foglalni. Amit pedig nem foglalok ékszerbe, azt ábrázolom: nagyon szeretem az állatokat. A testvérem állatorvos, én pedig megmintázom az állatokat, legyen az ló, kutya, nyúl, éticsiga…”

Nemcsak állatok, de emberek, főleg gyerekek is a művész modelljei: az apró, libikókázó vagy épp hintázó, körhintázó figurák elképesztően bájosak, és nehéz elképzelni, hogyan is lehet elkészíteni ilyen pici figurákat. De az alkotó számára minden kihívás: ha kávébabot, csillagánizst, vagy épp borsszemet szeretne (ő vagy a megrendelő) az adott ékszerre, megtalálja a módját, hogy elkészítse – például guminegatív felhasználásával.

Esküvői fotó a tervrajzhoz, menyasszonyi fátyol a drótkerítéshez