–

Könnyű bekerülni egy önsorsrontó spirálba

Ahhoz képest, mennyire sokan gondoljuk, hogy egy-két ital csökkenti a negatív érzéseinket, meglepően kevés vizsgálat bizonyítja, hogy ez valóban így lenne. Persze nem véletlen, hogy kialakul bennünk ez a meggyőződés, hiszen rengeteg filmben, könyvben találkozunk olyan szereplőkkel, akik pszichésen ellazulnak az ivástól. Eközben azt se felejtsük el, hogy a szeszipar hatalmas biznisz, tehát kőkemény gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a kultúránk megengedő maradjon az alkoholfogyasztással (annak ellenére, hogy csak Magyarországon több százezer embert dönt túlzás nélkül nyomorba). 

Egyvalamit viszont elég sok vizsgálat kimutatott már: azt, hogy a szorongásukat, szomorúságukat, félelmüket oldani igyekvő ivók nagyobb kockázatnak vannak kitéve az alkoholproblémák szempontjából, mint azok, akik más okból nyúlnak a pohárért.

Könnyen megtanulható, hogy az ivás legyen az érzelemszabályozás fő eszköze, függetlenül attól, hogy mennyire hatékony ez a megküzdési mód. Ráadásul az ilyen típusú alkoholfogyasztás nagyobb arányban jár együtt az italozás közbeni kockázatos viselkedésekkel (verekedéssel, védekezés nélküli szexszel, balesetekkel), életvezetési nehézségekkel, munkahelyi problémákkal. Ezek a negatív következmények pedig ahhoz vezethetnek, hogy az illető még inkább alkohollal próbálja kezelni azokat a gondokat, amelyek kialakulásában eleve az alkohol játszott szerepet. Ördögi kör, amelyből nehéz kiutat találni.

Mi a helyzet az átmeneti megkönnyebbüléssel? 

Most talán azt gondolod, jó, jó, az alkoholfogyasztás hosszú távú káros hatásaival eddig is tisztában voltunk. Pláne, ha rendszeres italozásról van szó, és nem egy pohár sörről/borról, hanem kettőről, háromról vagy még többről. Viszont azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy, ha csak rövid időre is, de az ital enyhíti a negatív érzéseinket. Biztos vagy benne? Igazából pontosan ennek járt utána egy új kutatás. De mielőtt rátérünk Andrea Wycoff és csapata tanulmányára, érdemes kitérni arra, hogy voltak azért korábbi vizsgálatok a témában, amelyek érdekes eredményeket hoztak. Kimutatták például, hogy minél szorongóbb valaki, annál kisebb lesz az alkohol okozta megkönnyebbülés észlelt szintje. Vagy azt, hogy minél erősebb bennünk az iszogatás áldásos hatásával kapcsolatos elvárás, annál kevésbé csökkennek a negatív érzelmeink az első pohár után. Úgy tűnik, minél inkább kapaszkodnánk bele, annál inkább cserben hagy minket az alkohol. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ezek a kutatások gyakran laboratóriumban zajlottak, illetve retrospektív (utólagos) beszámolókkal dolgoztak. Az ebből adódó esetleges torzításokat igyekezett orvosolni Wycoff és kollégái munkája. 

Elektronikus naplók, valós idejű adatfelvétel

A Missouri Egyetemen végzett vizsgálatba 110 személyt vontak be: olyanokat, akik azt mondták magukról, hetente legalább egyszer fogyasztanak alkoholt. A minta 78 százaléka nő, átlagéletkora 26,5 év volt. A résztvevők közül 52 embert korábban borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak.

A szélsőséges hangulati ingadozással és az elhagyatástól való masszív félelemmel jellemezhető állapothoz kutatások szerint az alkoholproblémák magasabb kockázata társul.

A tudósok azért döntöttek úgy, hogy specifikusan borderline személyeket is toborozni fognak, hogy méréseikkel nagyobb változatosságot tudjanak megragadni az érzelmek és a problémás alkoholfogyasztásra való hajlam terén. 

Az összes résztvevő a laboratóriumban kezdett: először a személyiségükre, alkoholfogyasztásukra vonatkozó kérdőíveket töltöttek ki, majd kaptak egy Tungsten E2 típusú készüléket, az adataik rögzítésére szolgáló elektronikus naplót, amelyet hazavittek magukkal. Az ezt követő három hétben rendszeresen kaptak értesítéseket, hogy jelöljék a negatív érzelmeik – például levertség, idegesség, magányosság, szomorúság – aktuális szintjét. Az adatfelvétel egy része napszakhoz kötődött (például reggel, ébredés után), más része teljesen véletlenszerű időpontokban történt, harmadik részüket pedig maguk az alanyok kezdeményezték, amikor inni kezdtek.

„Hetekig ragasztjuk le kis csomónként a füvet egy mocsaras vidéknél” – Minicsodák álmodói

WMN Life – 2021. november 1. – HFB

 

Az első ital elfogyasztásakor beszámoltak a pillanatnyi motivációjukról. Négyfokú skálán értékelték, mennyire isznak azért, hogy „kevésbé érezzék bűnösnek/depressziósnak magukat”, illetve azért, hogy „lazábbnak/nyugodtabbnak érezzék magukat”. Ötfokú skálán jelölték, mennyire szabadultak meg a kellemetlen érzelmektől, tünetektől. Szintén ötfokú skálán adtak számot arról is, hogy különböző negatív érzelmeket – összesen 11-félét – mennyire intenzíven éreztek a kérdés megválaszolását megelőző 15 percben. A bennük lévő érzelmeket az első ital elfogyasztása után 30, 60, 120, 180 perccel is jellemezték. Ezáltal a kutatóknak lehetőségük nyílt arra, hogy nyomon követhessék az érzelmek alakulását. 

Nem azt kapták, amire számítottak

Három hét alatt az ivási epizódok átlagos száma 6,5 volt, tehát jóformán minden harmadik nap fogyasztottak alkoholt a résztvevők. Minél motiváltabbak voltak arra, hogy ivással szabaduljanak meg a depresszív érzésektől, bűntudattól, feszültségtől, annál magasabb szintű szubjektív megkönnyebbülésről számoltak be. Ez alapján azt lehetett várni, hogy a negatív érzéseik is fokozatosan csökkenni fognak az első pohár ital után… de nem ez történt!

Az alkohol bevitele nem befolyásolta statisztikailag kimutatható módon a szorongással összefüggő érzéseiket. Sőt, igazából a depressziós érzések szintje még növekedett is azoknál, akik azért ittak, hogy a depressziós tüneteiken enyhítsenek.

A negatív érzések súlyosbodása különösen jellemző volt a problémás ivókra (akik főleg a borderline-nal diagnosztizált emberek közül kerültek ki), önmagában a borderline zavarral viszont nem mutatott összefüggést. 

Talán csak a hiedelmeink vezérelnek minket

Mi magyarázhatja a furcsa eltérést a megkönnyebbülés észlelt szintje és az érzelmek valós alakulása között? A kérdés Wycoff és munkatársai számára is fejtörést okoz. Szerintük annyira erős lehet bennünk az alkohol áldásos hatásával kapcsolatos társadalmi tanítás, hogy annak ellenére azt gondoljuk, biztos megkönnyebbültünk, hogy az érzelmeink nem ezt mutatják.

Tartja magát a búfelejtő ivás mítosza, hogy biztos jobb lesz nekünk az ivástól, legalább átmenetileg – ehhez képest az érzelmeink gyakran inkább rosszabbra fordulnak. 

Természetesen az is lehet, hogy az eredményeknek kevésbé hozzánk vagy a kultúrához van köze, inkább az alkalmazott mérési módszerekhez. Előfordulhat, hogy a kutatók pont azokról a negatív érzelmekről (például lelki fájdalom, nyugtalanság) nem tettek fel kérdéseket, amelyekhez az emberek megkönnyebbülése kapcsolódott. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a vizsgálat nem volt reprezentatív, nem tudjuk, mennyire általánosíthatók az eredmények másokra. Az sem mindegy, hogy valaki mennyit és kikkel iszik, vagy milyen más motivációi vannak az italozásra, és ezek hogyan hatnak egymásra. 

  

Aki nem hiszi, járjon utána

Ahogy a tudományban mondani szokták, „egy kutatás nem kutatás”, mindenképp további tanulmányokra van szükség, hogy megerősítsék vagy megcáfolják, illetve árnyalják a fenti jelenséget. Már csak ezért is megértem, ha kétségeid vannak. De azt is tudom, hogy néha annyira automatizálódnak egyes szokásaink, hogy nehezen vesszük észre, ha ártalmasak nekünk. A káros hatásokra akkor látunk rá igazán, ha egy ideig felhagyunk az adott viselkedéssel. 

Erre nagyon jó alkalom a ma induló Száraz november. A Kék Pont Alapítvány évenkénti kezdeményezése arra hívja az embereket, hogy próbálják ki, mi történik velük, ha egy hónapon keresztül nem fogyasztanak alkoholt. Meg tudod csinálni? Mennyire lesz erős a sóvárgás? Milyen egyéb, konstruktívabb eszközeid vannak az érzelmeid szabályozására? Milyen programokat tudtok szervezni a barátaiddal a kocsmázáson kívül? Hogyan hat az absztinencia a testedre, a hangulatodra? Rengeteg önismereti tanulságot lehet szerezni, és másokkal is átbeszélni, ha együtt vágtok bele a dologba.

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/CasarsaGuru