–

A túrázás számomra maga a szabadság, a lelki menedék, ahová minden alkalommal visszavágyom

Évek óta túrázom a férjemmel, ezt a műfajt lényegében ő szerettette meg velem, illetve segített, hogy némi rutint is szerezzek benne. Ha azt mondom, hogy nem volt könnyű dolga, akkor nagyon diplomatikusan fogalmaztam. Falusi gyerek vagyok a Dél-Alföldről, a dombokra, hegyekre sokáig csodálattal vegyes félelemmel tekintettem. Úgy, mint valakire, akitől tartasz, mégis elvarázsol, és meg akarod nyerni. Az első „túrámra” hát bevetettem magam: felvettem a legszebb balerinacipőmet. Az akkor még nem férjem figyelmeztetett, hogy a szerelésem enyhén szólva sem túrázáshoz való, de hiába, ha öltözködésről van szó, nehezen engedek az elképzeléseimből. Így magabiztosan rákontráztam: nyugodjon meg, úgy jó, ha minden mindennel klappol. Aztán nem győztem mea culpázni, egy ponton túl ugyanis – szó szerint – megtapasztalhatta a szerelem súlyát, mert a hátán kellett cipelnie. Örök emlék marad – nemcsak nekünk, hanem azoknak a természetjáróknak is, akik végignézték. 

Nagyjából így indult a kapcsolatom a túrázással, és sokáig csak ritkán lehetett rávenni erre a tevékenységre. Egy idő után, és némi megszerzett rutinnal azonban ráéreztem az ízére, és lassan elkezdtem élvezni. Ehhez az is kellett, hogy végre ne rohanjak fejben előre, ne a teljesítendő távra, hanem magára az útra kezdjek el koncentrálni. Ahogy az is, hogy a korábbiaknál sokkal szervezettebben vágjak neki egy-egy útnak. A balerinacipőt persze ma már otthon hagyom, viszont sok olyan dolog van, ami nélkül nem indulnék el – és jó, ha ti sem teszitek. 

A túrázás nem az erdőben, hanem a fejedben kezdődik

A túrázás tudatosságot, tervezést, előregondolkodást igényel már maga az útvonal kiválasztása is. Nyugodtan teret engedhetsz a vágyaidnak, ha zöld tájakon vagy sziklás terepen gyalogolnál, elhagyott várromokat csodálnál meg, hegyen-völgyön vinne inkább a lábad vagy a vízközelben. Tanulmányozd a választott túraútvonalat, nézd át az ott található jelzéseket. 

De fontos, hogy ne csak a terep adottságainak, az útvonal nehézségi fokának és hosszának, hanem az időjárási viszonyoknak is nézz utána, mert sokszor ezen múlik, hogy teljesíteni tudod-e majd az utat.

Van olyan terep, ami száraz időben még járható, egy-egy erősebb zápor, esőzés után viszont még tapasztaltabb túrázóknak sem ajánlott. Érdemes minden eshetőségre felkészülni, még akkor is, ha nem először jársz az adott helyen; figyelembe kell venni, hogy a természet minden időjárási viszonylatban más és más arcát mutatja. Ha mindennek utánajártál, kezdődhet a gyakorlati készülés. 

A természetjárás alfája és az ómegája: a cipő 

Miért? Mert a rosszul megválasztott lábbeli nemcsak az élményt tudja kénköves pokollá változtatni, hanem még veszélybe is sodorhat – sportcipőben, edzőcipőben nem szabad útnak indulni, nem erre tervezték. A jó túrabakancs stabilan tartja a sarkat, a bokát, vízálló, és jól tapad a talajhoz.

A túracipő kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy milyen terepre, illetve időjárási körülmények közé készülünk – ebben fontos szerepe van a talprésznek.

A cipőtalpak merevségét betűvel jelzik a gyártók: az utcai használatra szánt puha, rugalmas talpak jelzése az „A”, a klasszikus, középhegységi túrához ideális bakancs „B” vagy „B-C” jelzésű, a magashegyi sziklamászáshoz pedig a kifejezetten merev talpú, „E” jelzésű cipőket ajánlják. Sík terepen való túrázáshoz, hosszú gyalogtúrákhoz érdemes közepes talpmerevségű cipőt választani. De emellett évszakokhoz is igazodhatsz a vásárláskor: az én felszerelésem két túrabakancsból áll, az egyiket a késő őszi-téli túrázásokhoz használom – ez bélelt, meleg –, míg a másikat enyhébb időben viselem. 

Érdemes egy fél számmal nagyobb túracipőt, bakancsot választani, hiszen a dinamikus mozgás okozta lábdagadással, az erős lejtmenetekkel, a hőmérsékletváltozással mind számolni kell túrázás közben. Az ideális méretű bakancs sehol sem nyom, viszont tartja a bokát és a sarkat. Fontos, hogy új bakancsban ne indulj neki túrázni; jól járasd be előtte a mindennapokban. Vásárláskor helyesen teszed, ha szakember segítségét is kéred a megfelelő lábbeli kiválasztásában, hogy az a lehető legjobban megfeleljen az igényeidnek. 

Nem mindegy, mit viselsz

A kényelem és praktikum mellett az öltözködésedet egy szó kell, hogy meghatározza: a rétegezés.

Az ideális túraöltözék három rétegből áll: egy nedvességet elvezető alsó ruházat, egy melegen tartó középréteg – ez lehet egy gyorsan száradó polár pulcsi –, és a külső réteg, ami szél- és vízálló.

Utóbbira jó választás a softshell kabát, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak, emellett tartja a hőt és lélegzik is. 

A zokni sem elhanyagolható elem, ha az öltözékről van szó. Ha a lábad izzadásra hajlamos, érdemes jó nedvességelvezető, gyorsan száradó zoknit választani. Ha pedig fázósak vagy, jól szigetelő és nedvességszabályozó zoknit válassz. Ha télen is túrázol, a legjobb barátod a kamásli lesz, ami megakadályozza, hogy hó vagy latyak kerüljön a cipőd belsejébe. 

Mi legyen a hátizsákban? 

Ez természetesen függ a túra hosszától, de ha nem többnapos kiruccanást tervezel, van néhány elengedhetetlen dolog, aminek helyet kell kapnia a hátizsákban: 

Térkép
Rengeteg hasznos applikációt fejlesztettek már túrázáshoz – én a Természetjárót használom –, amelyekben elmenthető és elérhető a választott útvonal, de mivel a mobilnet sem mindenható, mindenképp mentsd le a telefonodra a térképet. Ha követed a kitaposott ösvényt, a kijelölt túraútvonalat, kevés az esély arra, hogy eltévedsz.  

Folyadék
Megfelelő mennyiségű víz nélkül ne indulj el! Érdemes utánanézni, hogy az útvonalon van-e forrás, ahol a kulacsodat újra meg tudod tölteni. A cukros üdítőket hanyagold a túrázáshoz. 

Étel
Harapnivalónak lédús alma, energiaszelet legyen nálad. De ha egy kicsit a hedonizmusnak is hódolnál, vigyél magaddal levest termoszban, öntsd hőálló papírpoharakba, és fogyaszd el az ebédedet az erdő közepén vagy a hegy tetején. Hihetetlen élmény! 

Eszközök minden eshetőségre
Összehajtható esőkabát, bicska, fejlámpa

Rovarok ellen
Szúnyog- és kullancsriasztó

Lebomló zacskó
A szemétnek, amit hazavihetsz – szelektíven a papírnak, műanyagnak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ne hagyj szemetet magad után. Minden szemetet tegyél el, légy tekintettel a természetre és másokra is. Nincs kivétel: tudom, hogy a papír lebomlik, de cseppet sem kellemes a telefújt vagy éppenséggel pisis zsebkendők tengerén átkelve túrázni.

Tartsd be a szabályokat, és tartsd tiszteletben, hová érkeztél: az erdőben, a hegyekben ugyanis te is csak vendég vagy. 

Fényvédő
Az év minden szakában védd az arcbőrödet (is) a káros UV-sugarak ellen. Én a mindennapokban ötven faktoros fényvédő arckrémet használok (állatokon szigorúan nem tesztelt, vegán márkát), ami tökéletes túrázáshoz is. 

És végezetül: ismerd meg a saját határaidat

Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb tippem kezdő túrázóknak. A túrázás sokat tanít önmagunkról: mennyit bírunk, eléggé figyelünk-e, mi bizonytalanít el, mi okoz örömöt, mi kelt bennünk félelmet. Az elmúlt években rengeteg dologgal szembesültem önmagammal kapcsolatban az erdőt, a hegyeket járva. Ezek mind fontos tudások, amik úgy rakódnak le az emberben, mint a talaj rétegei – lassan, fokozatosan. Épp ezért, nem szabad türelmetlennek lenni magaddal. Kezdetben olyan távot, és terepet érdemes választani, ami megfelel a felkészültségednek, és csak szépen fokozatosan tágítsd a határaidat – a legjobb, ha ezt valaki olyasvalaki társaságában teszed, aki már tapasztalt túrázó. Fogadd el a saját tempódat, nemcsak a táv teljesítését, hanem a tanulást illetően is: ne akarj csúcsokat meghódítani, ha még nem érzed magad biztonságban a felfelé vezető úton. Válassz akkor helyette egy kényelmesebb gyalogtúrát sík terepen. Tanulj, tapasztalj, tölts minél több időt kint. Ismerkedj magaddal, a határaiddal, és fokozatosan próbálkozz újra. A túrázásban rengeteg kihívás van, az viszont nem jó, ha félsz, nem érzed jól magad közben. Hiszen, ahogy már említettem korábban: nem a cél a lényeg, hanem maga az út. 

Filákovity Radojka

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van