–

Veled is megtörténhet

Biztos te is észrevetted már magadon, hogy olyan terméket vásárolsz éppen, amire az égvilágon semmi szükséged nincs. Vagy beleártottad magad mások ügyeibe, amelyekhez amúgy semmi közöd. Vagy olyan kérésekre is igent mondasz, amiről már abban a pillanatban tudod, hogy ez bizony csak púp a hátadon, semmi más, valamiért mégsem tudod kivonni a feltehetőleg manipulációs hatás alól, amivel alattomosan körbehálóztak, mielőtt megfontolt döntést hozhattál volna.

A manipuláció célja: olyan döntést vagy lépést kicsikarni belőlünk, amit egyébként, magunktól nem tennénk meg

Ezért nem folyamodik a manipulátor a nyílt meggyőzés eszközéhez, hanem kerülőutakon próbálkozik. Egyrészt a manipulátor kifinomult taktikáiban keresendő az oka annak, amiért a manipulációt ritkán veszed észre azonnal, és még menet közben sem biztos, hogy észbe kapsz. Másrészt közrejátszhatnak egyéni, személyiségbeli tényezők, a manipulátorral való kapcsolat, és kollektív, minden emberre jellemző viselkedés is.

Miért manipulál valaki?

Főleg a magánéletben fordul elő, hogy már csak utólag látod, manipulátor kezébe kerültél, amikor már teljesen világos a pusztítás, amit véghez vitt, vagy amikor hirtelen lelepleződik. De miért akar bárki is manipulálni másokat? Egyrészt azért, amit már pedzegettünk: hogy megtegyünk valamit, ami neki jó, de nekünk nem biztos. Emögött rejtőzhet a hatalom- és kontrollgyakorlás igénye, esetleg kóros hatalomfüggőség, mely gyakran valamilyen személyiségzavarral (nárcizmus, borderline, szociopátia) függ össze: ez az, ami elhiteti a manipulátorral, hogy csak akkor van biztonságban, ha kontrollálja a másikat – bármi áron. A tágabb terekben, a médiában és a politikában inkább az jellemző, hogy valaki gazdasági, társadalmi előnyöket remél a manipulációtól.

Hogyan manipulálnak?

A számos manipulációs stratégiának egy közös vonása van: az érzelmekre hat. Így aztán, ha logikával ki is tudnád következtetni, hogy valami nem stimmel, az érzelmeid mást mondanak, méghozzá sokkal hangosabban, így nem is nagyon fogsz nyomozni a valóság után.

Minden manipulátor azzal kezdi, hogy a bizalmadba férkőzik, és ha ez már megtörtént, nagyon nehéz felülírni. A bizalomba férkőzés legjobb eszköze a pozitív érzések felébresztése.

Például azzal, hogy a manipulátor azt mondja, amit hallani szeretnél, és ezzel kellemes érzéseket kelt. Lehet, hogy dicséretekkel, ígéretekkel halmoz el, reményeket ültet el benned, olvas a gondolataidban, vagy pozitív képet fest a jelenlegi helyzetről. Ezek a pozitív érzelmek aztán kellő alapot jelentenek ahhoz, hogy utána ne akard elhinni a mindennek ellentmondó tényeket. Ebben közrejátszik az első tapasztalatok nagy szerepe: az első benyomás olyannyira bevésődik, hogy nehéz felülírni.

A kezdeti bizalom után gyakran még sokáig nem tudatosul benned, hogy esetleg felhasznál téged valamire.

Ehhez a gyors döntéshozatalt segítő, úgynevezett heurisztikák is hozzájárulnak, melyeket az információk feldolgozásának rovására alkalmazunk. Az egyik ilyen az elkötelezettség fokozása, ami azt jelenti, hogy ha már viszonylag sok energiát fektettél egy dologba, akkor nem szívesen szállsz ki belőle akkor sem, ha minden jel arra mutat, hogy ezt meg kellene tenni. A másik, az ismerősség hatalma, vagyis mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ami a múltban érvényes volt, az automatikusan érvényes és alkalmazható ma is, még ha a körülmények meg is változtak.

A heurisztika és a kognitív terhelés

Ehhez a heurisztikához különösen akkor nyúlunk, amikor nagy a kognitív terhelés, vagyis több információt kell kezelnünk, mint amennyit adott idő alatt fel tudunk dolgozni. Ha túl sok az információ vagy egymásnak ellentmondó információk érnek – ami a manipulátorok szintén bevált taktikája –, akkor hajlamosabbak vagyunk olyasmit választani, ami már korábban is ismerős volt, jelen volt, mint bármit, ami később lépett be a képbe.

Az információtúlterhelés egy másik formája is manipulatív stratégia lehet a médiában, a reklámokban, de akár a feladatvégzés kapcsán is, amennyiben elrejti a lényeget, túl sok lényegtelen részletet oszt meg és emel ki, ezzel elterelve a figyelmet arról, ami fontos.

A pozitív érzések mellett negatív érzésekkel is lehet manipulálni, ezek közül pedig az első számú a félelemkeltés, mely a legmélyebb ösztöneinket aktiválja a gondolkodási képesség rovására. Az ember hajlamos sok mindent megtenni azért, hogy elkerülje a veszélyt. Az ismétlés szintén fontos manipulatív eszköz, mert könnyen elkezdjük egyszer csak igaznak érezni azt, amit gyakran hallunk – főleg olyankor, amikor az nem közvetlenül ellenőrizhető, vagy érzésekről szól, például, ha kritizálnak minket.

Okok a személyiségben és a gondolkodásban

A manipulátorok gyakran használják ki az egyes emberek alkati sajátosságait, személyiségbeli tényezőit, gyerekkori traumáit. A manipulátor célpontjai lehetnek azok, akik túlságosan is a másik embert helyezik a saját igényeik elé, esetleg függnek mások elismerésétől, nem szívesen fejeznek ki olyan, negatív érzelmeket, mint a harag, frusztráció, rosszallás, egyet nem értés. Mindez az asszertivitással is összefügg, és azzal, mennyire tud az ember nemet mondani. A „puha“ énhatárok, az alacsony önbecsülés és az, ha valaki inkább kívülről, mint belülről várja a kontrollt, mind a manipulátornak kedvez, ahogy az is, ha valaki túlságosan is megértő, és próbálja átérezni a manipulátor álláspontját.

Ezek a helyzetek és énállapotok gyakran akkor jönnek létre, amikor valaki érzelmileg vagy gazdaságilag függ a manipulátortól, mert ekkor sokkal hajlamosabb szemet hunyni a valóság felett.

Az egyéni tényezők mellett ugyanakkor kollektív sajátosságok is megkönnyítik a manipulátorok dolgát. Ezek közé tartoznak a már említett heurisztikák, a mentális útlevágások, melyek hatására gyorsan ítéletet hozunk anélkül, hogy megvizsgálnánk minden körülményt. A korábbiakon kívül említhető még a reprezentativitásheurisztika, ami azt jelenti, hogy az új jelenségeket mindig egy már ismerthez, a korábbi tapasztalatainkhoz hasonlítjuk, ha tehát valaki halk szavú, és korábban a hozzá hasonló emberekkel jó tapasztalatunk volt, megelőlegezzük neki a bizalmat, a szimpátiát.

Nem könnyű felvértezni magad a manipuláció ellen, de van néhány dolog, amit tehetsz

Az egyik, hogy amikor csak lehet, ellenőrizd a valóságot: például azt, hogy egy ember tettei és szavai mennyire fedik egymást. Felteheted a kérdést, hogy tényleg neked is érdeked-e az, amit igyekeznek elhitetni veled.

Segíthet az is, ha egy külső nézőpontból figyeled meg az adott helyzetet, akár kikérheted egy pártatlan szemlélő véleményét is. A másik, hogy a fontos döntések előtt időt kérsz, hogy átgondolhasd, és nem rohansz fejjel a falnak – már persze, ha ez lehetséges.

Hasznodra válik, ha egy időre fizikailag és/vagy lelkileg sikerül eltávolodnod a manipulatív helyzettől, így befolyásolás nélkül átgondolhatod, átérezheted, hogy merre lenne a legjobb haladni. 

Fábián Emese

Források: ITT és ITT