–

Tóth Balázs pszichológus, a Nemdiéta-módszer kidolgozója az elmúlt időszakban 100 család bevonásával végzett felmérést arról, hogy hogyan változtak meg az étkezési szokásaink a karantén alatt. (A Balázs módszeréről írt cikkünket IDE KATTINTVA tudod elolvasni.)

A következő tendenciákra figyelt fel:

– Hajlamosak vagyunk elhagyni a reggelit. Ha otthonról dolgozol, túlságosan hívogató ötlet, hogy ébredés után vagy a gyerekek intézménybe való eljuttatása után rögtön odaülj a gépedhez, és dolgozni kezdj. Vagy ha beérsz a munkahelyedre, már nem tudsz időt szakítani az evésre kezdés előtt.

– Az irodákban szokásos egyórás ebédszünet jellemzően a lehető legrövidebbre szűkült, ne adj’ isten, a monitor előtt elmajszolt szendvicsre korlátozódik.

– A menza és egyéb külsős megoldások helyett sokan kezdtek inkább otthon főzni, ám ez egy idő után gyakran abban merül ki, hogy „összeütök gyorsan valamit abból a három dologból, amit a hűtőben találok”, tehát a változatos, egészséges táplálkozás távolról sem valósul meg.

– Divat lett az otthoni kenyérsütés. Mint Tóth Balázs mondja, a helyzet (különösen tavaly, a járvány első hulláma alatt) előhívta az emberekből a mélyen gyökerező kulturális hiedelmeket, többek között a „háborús reflexet”: készítsük el itthon, mert a boltban lehet, hogy nem lesz. És persze az is szerepet játszott ebben, hogy a kaotikusnak érzékelt világban a kenyérsütés rítusa ismét visszahoz valamit a bőség, a biztonság érzetéből, és ez rendkívül megnyugtató. Bevallom, tavaly tavasszal engem is elkapott a kenyérsütési hullám, és bár a kovász életben tartását meg sem kíséreltem, hanem megelégedtem az élesztős kenyerek készítésével, azt én is megtapasztaltam, milyen jó érzés megtervezni és végigvinni egy teremtő folyamatot, amit én irányíthattam egy kontrollvesztett világban.

– Átlagosan másfélszer annyit nassolunk. Sokan észre sem veszik, hogy szinte egész nap majszolnak valamit. Már csak azért is, mert a stressz – és az ugye van bőven – arra késztet, hogy könnyen emészthető zsírt és szénhidrátot vegyünk magunkhoz.

– Elveszett a feszes hétköznapok és a lazábbra engedett hétvégék ritmusa, inkább egy zilált masszává folyik össze az egész. A kiemelt, netán ünnepi étkezések, a ráérősebb vasárnapi főzések nem valósultak meg, nem feltétlenül jelzik, hogy „ez a nap más, mint a többi”.

Földelés

A pszichológus-kutató úgy fogalmaz, hogy elveszítettük a „földelésünket”, a napjaink szokásos menetét, a kereteket, a rituálékat. Azt javasolja, próbáljuk visszaszerezni ezt a keretrendszert.

Ennek a rácsozatnak csomópontjai pedig akár az étkezések is lehetnek. Ha az étkezéseket jól belőjük, akkor azok szépen illeszkednek a nap menetébe, okosan tagolják azt, és segítenek visszarendeződni az egyensúlyi állapotba.

Mire is gondol a szakember? Íme, Tóth Balázs javaslatai:

– Semmilyen körülmények között ne mondj le a reggeliről, az ebédről és a vacsoráról.

– Tagolj időben. A nap elején – az aznapi tennivalóid áttekintése után – érdemes ceruzával beírnod magadnak, hogy nagyjából melyik étkezést mikorra tervezed.

– Tagolj térben. Ha megteheted, ne ott egyél, ahol dolgozol, ne ott tornázz, ahol eszel.

– Hagyj magadnak szünetet! Egyszerre 3-4 óránál tovább nem bírunk koncentráltan, hatékonyan dolgozni, tehát mindenképpen érdemes megállni, felállni, nyújtózkodni – és ha eljött az étkezés ideje, enni. Ha nem veszed ezt figyelembe és tovább hajtod magad, a hatékonyságod csökken, a stressz pedig nő – és nagyobb eséllyel csúszik le az a tábla mogyorós csoki.

Szellemi vagy fizikai munka végzése során a szimpatikus idegrendszerünk aktív. Szükségünk van szünetekre, amikor mással foglalkozunk, hogy a paraszimpatikus idegrendszerünk átvegye az irányítást, a szimpatikus idegpályák pedig megpihenhessenek. Három-négy óra munka után adj magadnak 20 percet, amikor nem kell aktívan figyelned semmire. Tehát a szünetet ne az jelentse, hogy elolvasol egy tanulmányt, vagy felhívod a gyerek osztályfőnökét, mert az csak a csöbörből vödörbe esete.

Őszintén szólva én szeretek ebéd közben olvasni, de most majd megpróbálok leszokni róla.

Tóth Balázs szerint ugyanis

ha másra koncentrálsz evés közben, akkor nem érzékeled az étel teljes ingergazdagságát, sőt a kelleténél később tudatosul benned a telítettségérzet.

Ma már az úgynevezett „mindful eating” is külön irányzat, amelynek képviselői szerint semmi mással nem kellene foglalkoznunk evés közben, mint – az evéssel. Az illatokkal, az ízekkel, a textúrákkal, a táplálkozás folyamatával. A pszichológus azért ebben sem javasolja a szélsőségeket, különös tekintettel arra, hogy ő az étkezések rítusjellegét is hangsúlyozza, márpedig egy közös ebéd a szintén otthonról dolgozó társaddal jó alkalom lehet egy kellemes beszélgetésre, ami fontos a társas kapcsolódás, az intellektuális felpezsdülés vagy az érzelmi megerősítés szempontjából.

Akárhogy is, az a minimum, hogy ne a számítógép társaságában egyél. Már csak azért sem, hogy a fókuszált figyelmet legalább felválthassa az úgynevezett pásztázó figyelem: amikor nem egy pontra meredünk, hanem egy nagyobb térben ide-oda pillantgatva végzünk valamilyen tevékenységet, például amikor a menzán eszünk. Pihenés a szemnek, pihenés az agynak. 

– A stresszt alapvetően nem a süti vezeti le, hanem a testmozgás.

Építsd be a napjaidba! Megjegyzem, én már a karantén előtt áttértem az online edzésre, például óriási Gyerünk, anyukám!-fan lettem. Olyan edzést csinálok, amilyet akarok (jelenleg a „Spárta” program tornáit), akkor, amikor akarom (kétnaponta kora este), abban, amiben akarom (sportcuccban, de mezítláb).

– És végül: ne nyitogasd a hűtő ajtaját csak azért, mert napjában többször is elmész előtte.  

„Hiába győzködjük őket, hogy minden szuper, ők is, mi is tudjuk, hogy nem az” – Kamaszok a négy fal között a tanár szemével

WMN Life – 2021. január 28. – BJ

 

Engedj!

A szakember elismeri, hogy már az is erőfeszítés, hogy ebben a helyzetben, a korábbi keretrendszereink elveszítésével, nekünk kell megszerveznünk a napjainkat. Becslése szerint emiatt úgy érezhetjük, mintha 30-40 százalékkal több teher nyomná a vállunkat.

Ezért azt javasolja, hogy ne légy túl szigorú magaddal, nézd el, ha nem sikerül minden (a fentiek sem) úgy, ahogyan azt eltervezted. Igyekezz könnyíteni magadon, például mi lenne, ha úgy csoportosítanád a feladataidat, hogy a hétfő-kedd és a csütörtök-péntek húzósabb nap legyen, de a szerda könnyedebb?

És még valami: minden változás könnyebb, ha együtt csináljuk. Ha kellemesebb rendszert szeretnél az életedbe, húzd magaddal a családot is!

Dudics Emese

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Fiordaliso