–

Igen, igen, sok cikk született már ebben a témában, hiszen rengeteg szülő aggódik otthon, vajon miként boldogul majd a gyerek az önálló életének első, vízválasztó szakaszában, hogy veszi az akadályokat, de legfőképpen és elsősorban: MIT FOG ENNI?

A válasz egyszerű: többnyire borzalmas dolgokat, de azt viszont doszt. Az, hogy, mondjuk, az elmúlt szemeszterben és jelen pillanatban is a londoni kollégiumban élők a megérkezés örömére, az így-úgy bejelentett helyzetekre, vagy éppen a lakótárs pozitív Covid-tesztjének hatására újra meg újra karanténba kerültek/kerülnek, sokat nem javított az étkezéshelyzeten, de legalább csavart rajta még egyet. Ugyanis a vírusnak és az intézkedéseknek hála,

heteken keresztül például csak előre egyeztetett időszakokban, egyesével lehetett használni az öt-öt szobára jutó közös, egyébként teljesen alkalmatlan konyhát.

Alkalmatlan, mert konkrétan üresen várta őket szeptemberben, így a bőröndökbe szuszakolt, közben nagy nehezen beszerzett apró lábaskákban, minimális felszereltség mellett kellene valamit alkotniuk. Meg persze azért, mert ha egyszerre megy a sütő és, mondjuk, a vízmelegítő, akkor rögtön leveri a biztosítékot. A biztosítótáblához viszont csak a Covid alatt leépített létszámú karbantartó személyzet fér hozzá, és mivel a kollégium nagyon nagy, a bejelentés után pár nappal érkezik a kulcsos ember, aki arisztokratikus mozdulattal kinyitja a táblát rejtő ajtót, és felpöccinti a biztosítékot.

Három hónapnyi kemény könyörgéssel sem lehetett meggyőzni az ajtó nyitva hagyásáról… Így ha valaki – mint a lányom – annyira perverz lenne, hogy viszonylag egészséges ételt akar készíteni magának, előbb-utóbb beadja a derekát, és biztos, ami biztos elkezdi felvásárolni az instant kajákat, amit, besurranva más konyhákba, egy mikró vagy vízmelegítő használatával is el tud készíteni.

Az már külön történet, hogy ők kevés pénzből, nagyon messzire járva, tudatosan kell hogy beszerezzék az alapanyagokat, és a mostani lezárás miatt esélyük nem marad az utcai kebabra, bár házhoz rendelés mind a boltokból, mint az éttermekből kiemelkedően jól működik. Pénzért, sok pénzért… ami nekik nincs ugyebár.

A nagy körkép szerint legtöbben levest esznek egyébként: nem, nem a nagyi finom húslevesét, vagy minestronét, netán valami egeszséges thait,

hanem a jól ismert, hullámos, gigantikus mennyiségű tésztával és egy kis tasak levesporral csomagolt ráment, ami miatt a névadó, eredeti leves biztos jókora tömegmészárlásba kezdene, ha képes lenne rá…

Így csak tűr és remél, hogy nem megy végleg gajra a fiatalok gyomra.

via GIPHY

A másik slágerétel a Mac and Cheese, ami legtöbb esetben egész egyszerűen a főtt tésztára rámikrózott sajtot jelenti, és őszintén szólva három hétig én is kitűnően meglennék vele, de aztán biztos forradalmat szítanék, ha egyáltalán meg tudok még mozdulni akkor.

Egyébként minden megy, ami tészta. Bármivel, amit találnak. Vagy ha semmit, akkor üresen… (Pedig kicsi vajjal és jó parmezánnal például egy klasszikus római étel, amit a mai napig kínálnak a tősgyökeres olasz vendégeknek.)

via GIPHY

Aztán következik a toastkenyerek egészen rendkívül széles skálájú felhasználása, a hajnalban részegen bármivel megkenjük, ami szembejön jelenségtől egészen az ügyesen két oldalán olívaolajon vagy vajon megpirított verzióig, amiben aztán tényleg minden landol, ami csak fellelhető a hűtőben. Ebben, mondjuk, a lányom nagymester, mert ő általában avokádószószt és posírozott tojást készít bele, de ez annyira rendhagyó, hogy néha többen is összefutnak, hogy van ilyen?! Már persze amikor éppen ki vannak engedve a szobáikból, és össze tudnak futni…

Nagyon megy még a mindenféle előre csomagolt chips, a taco szintén előre csomagolt szószokkal, amiknek kivétel nélkül van egy igazi, már-már otthonosságérzetet adó műanyagmellékíze. Csakúgy, mint a szintén slágergyanús mirelit pizzáknak és mirelit hamburgereknek, amiket meggyőződésem szerint legfőképp egyetemisták miatt dobtak a piacra, a meggazdagodás mellett azzal a szándékkal, hogy a diplomaosztóra már sokkal kevesebb diák jusson el, mint amennyi megkezdte a tanulmányait. Mondják is, hogy túlképzettek ma a fiatalok, így érthető a tendencia, hehe…

via GIPHY

Persze nagy tételben fogy a mikrós popcorn, a minden mikróban elkészíthető „mondjukétel”, illetve a gumicukor. Egy amerikai kollégiumi listán egyébként vezető helyen áll a cukor és a csoki, ami a gyerek megfigyelései szerint az immár brexitált ország diákjai közt nem megy annyira. Nem úgy a kóla, a cukrozott italok, az energiaital, az instant kávé és hát végül, de nem utolsósorban a sör, ami minden mennyiségben fogy, talán ott is folyékony kenyérnek fogják fel… Na persze ne a minőségi angol söröket képzeljük el, sokkal inkább a legolcsóbb, kommersz, még csak nem is angol sört. Fiatal gyomor, fiatal fej mindent elbír alapon.

A lányom fontos és meglepő megfigyelése volt egyébként, hogy a kelet-európai és az ázsiai országokból érkezett fiatalok sokkal tudatosabbak a vásárlás és a főzés terén is, azaz talán csak ők főznek. Ugyanakkor kevesen használnak jó alapanyagokat. Ő inkább kevés, de jó dolgokat vesz, és mindent főz, maga készít el, és maximum kéthetente rendel valamit.

Egyrészt ez lehet a magyarázat a fogyására, másrészt pedig az, amit az itthon, az első napokban a hűtőszekrényből dőzsölve szinte szemrehányóan mondogatott nekünk: csak akkor vette rá magát a főzésre és evésre, amikor már majdnem éhen halt, akkor viszont mindent megevett…

Hát haza csak az utóbbi attitűdöt hozta, nem csoda, hogy fel volt háborodva, hogy merényletek sorozatát követjük el ellene.

Annak ellenére, hogy ő tényleg jókat eszik, húst egyáltalán nem, hetente egyszer halat és csodálatos szószokat kísérletezett ki mindenhez, a barátnője karácsonyra meglepte egy angol nyelvű szakácskönyvvel, amit direkt kollégistáknak vagy kezdő egyedül élőknek készítettek, és valóban nagyon profi.

Azzal kezdődik, hogy mi az az alapszett konyhai eszközökből, ami elérhető árú, minimális helyen elfér és a könyvben szereplő összes étel elkészíthető velük. Ezt egy olyan lista követi, amelyik tartalmazza a tartós termékeket, fűszereket, amikhez aztán már csak minimális vásárlásokat kell hozzácsapni, és kifejezetten izgalmas, ráadásul egészséges, gyors ételeket készíthet el belőle minden kezdő. Ennek a könyvnek van egy vega és egy édességes kiadása is, és esküszöm, az egyik legjobb ajándék egy elköltöző gyereknek. De természtesen az internet is sokat tud, és talán nem ilyen összeszedetten, de kifejezetten sok oldal foglalkozik azzal, hogy az elszakadó gyerek pénztárcája is bírja és a gyomra se lyukadjon ki, de közben a lehetőségekhez képest minőségi ételeket egyenek (linkek a cikk végén). Mindenesetre a kollégiumba frissen visszatért gyerek készül, hogy valahogy megreformálja az amúgy sokat főző lakótársa gasztronómiáját, mert rendszerint többkilós zsíros húsokat áztat (elvileg olvaszt ki) egész éjszakákon keresztül a közös mosogatóban…

Marossy Kriszta

Lelkes, főzni akaró kollégistáknak linkek, ötletek normálisabb ételekhez: ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Robert Daly