–

Nem ünnep az ünnep – még a szilveszter sem – finom ételek nélkül

Mint minden ünnepnek, a szilveszternek is elengedhetetlen rituáléja a közös étkezés. Minden nemzetnek megvannak a maga szerencsehozó ételei, sokak szerint ugyanis cseppet sem mindegy, mi kerül ilyenkor az asztalra. Ahogy olykor az sem, hogyan fogyasztják el.

A spanyolok például egy kicsit sem veszélytelen feladat elé állítják az ünneplőket: az éjféli visszaszámlálásnál tizenkét szem szőlőt kell egymás után bekapni az óév utolsó tizenkét másodpercében, ha azt szeretnénk, hogy jó szerencsét és boldogságot hozzon az új év. Csak arra kell vigyázni, nehogy félrenyeljen közben az ember – az ugyanis rossz jel (és nem mellesleg életveszélyes is). 

Az olaszoknál ezzel szemben már sokkal nyugalmasabb az ünneplés: hozzánk hasonlóan ők is lencsét készítenek, amitől jólétet, gazdagságot várnak az új évben. Úgy tartják, minél több lencsét eszik valaki szilveszterkor, annál nagyobb az esélye, hogy sok pénze lesz. Bár olasz barátom, Vale, épp az ellenkezőjét tapasztalta: sosem lett több pénze az új évben – de azért szorgalmasan folytatja a tradíciót, hátha… A lencse egyébként Brazíliában is nagyon népszerű ilyenkor, és ha már itt tartunk, gondoltatok rá, mennyire máshogy zajlik egy szilveszteri ünneplés ott, ahol tenger, óceán is van? 

Éjféli hullámugrás, fagyos szilveszteri úszás és ünnepi bingózás

Ahány ház, annyi szokás, és ez nemcsak a szilveszteri falatokra, hanem az óévbúcsúztató hagyományokra is igaz. A már említett brazilok például a tengerparton számolnak vissza, hogy aztán pontban éjfélkor a vízbe rohanjanak, és megpróbáljanak átugrani hét hullámot – így szerezve spirituális megerősödést az új évre. Minden hullámnál kívánnak valamit, vagy hálát adnak valamiért, amikor pedig sikerült ezt hétszer megtenni, anélkül hagyják el a tengert, hogy hátat fordítanának neki, nehogy ezzel szerencsétlenséget hozzanak a fejükre. Azt azért tegyük hozzá, hogy a világ déli féltekéjén ilyenkor nyár van, a december–január az év legmelegebb időszaka, így a hullámugrás nagyon is kellemes időtöltés. 

Bezzeg szegény belgák már nem ilyen szerencsések az időjárással! Ők szintén vízben köszöntik az új évet, méghozzá az Északi-tengerben, ami elég fagyos élmény lehet. Ennek ellenére Ostende városánál több ezren úsznak ilyenkor mókás jelmezekben, és rengetegen vannak, akik minden évben visszajárnak, hogy így köszöntsék az új évet. Persze nem csak ilyen extrém hagyományokat követnek; a belga gyerekek az iskolában írt újévi leveleiket olvassák fel ilyenkor a szülőknek, nagyszülőknek.

Török barátaim nem ünneplik a karácsonyt, így még nagyobb a hangsúly az újévi ünneplésen. És noha a városok ugyanúgy ünnepi díszkivilágításba öltöznek, van, ami meglepett beszámolójukban. A családi vacsora és a közös időtöltés ismerősen cseng számomra, ahogy az ünnepi lottóhúzásra és a szerelmet bevonzó piros ruhára sem vontam fel a szemöldököm, a hagyományos ünnepi bingózásra azonban már annál inkább, aminek nagy hagyománya van az országban.

Különböző hagyományok, hasonló vágyak

Amit például a mi családunkban (és valószínűleg még jó néhány magyar háztartásban) Hofi műsorai és az Önök kérték! jelentettek – mint a szilveszteri hagyomány elengedhetetlen részei –, az számos európai országban a Dinner for one (Vacsora egy főre) című szösszenet. A hatvanas évekből származó fekete-fehér komédia megtekintése – amely Sophie asszony 90. születésnapját meséli el – sok helyen vált újévi hagyománnyá. Persze nem mindenhol ennyire meghitt vagy magasztos az ünneplés, erre utalnak angol barátnőm, Annie szavai, aki a szilveszter kapcsán csak annyit mondott: 

„Mi csak rengeteget iszunk, és azt tettetjük, hogy jövőre jobb emberek leszünk.”

Sokan persze nemcsak tettetik, hanem őszintén hisznek benne, hogy ha az óra elüti az éjfélt, az sok mindent megváltoztat. Vagy legalábbis esélyt teremt a változásra. Mert bármennyire különbözünk is – nem csak abban, ahogyan az óévet búcsúztatjuk –, az, hogy mire vágyunk az új évben, nagyon is egyetemes: szerencsére, békére, szeretetre és finomságokra. Én is ezt kívánom nektek! 

Pichler Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/franckreporter