–

Fiala Borcsa/WMN: Csak hogy tisztába tegyük mindenki fejében: pontosan mi az a crossfit?

Horváth Laura: Ez egy rendkívül összetett sportág, ahogy a nevében is benne van, több sportág kereszteződésének is lehet nevezni. Van benne a tornagyakorlatoktól kezdve mindenféle erő-, és állóképességgel kapcsolatos feladat. Súlyemelés az alapja nagyon sok gyakorlatnak, de van benne futás, úszás, biciklizés… ám valójában bármit bele lehet rakni, amit csak el tudsz képzelni. Mindig kerülnek be új elemek. 

F. B./WMN: Ki találja ki ezeket a gyakorlatokat? Ahogy elnéztem, tényleg elég komplex sport, a világversenyen például, miután egy focipályán súlyokkal terhelt mellényben keresztülhúztál egy felnőtt ember-forma bábut, kétszer kellett kötelet mászni, majd futni, és végül ugyanezt vissza. 

H. L.: Sok minden már az alapok óta megvan, a crossfit alapítója (Greg Classmann – a szerk.) találta ki az összes funkcionális gyakorlatot. Úgy néz ki egy edzés például, hogy amikor lejössz a terembe, akkor tudod, hogy aznap milyen feladatokat fogsz csinálni, szóval nem hasraütés-szerűen működik, hogy „akkor most csinálok öt guggolást, aztán meg öt húzódzkodást”. Hanem vannak olyan feladatok, amiket te vagy az edző találtok ki, és ebből egy időintervallumon belül kell minél többet csinálni. Tehát a lényeg az idő és az ismétlésszám.

F. B./WMN: Nagyon gyorsan kell csinálni a feladatokat, de közben gondolom, rettentően oda kell figyelni a mozdulataid legapróbb részleteire is, hogy ne sérülj meg. 

H. L.: Elengedhetetlen, hogy a gyorsaság ne menjen a technika rovására. Úgy mondanám, hogy a technika az alap, az a legfontosabb, hogyan vitelezed ki a gyakorlatokat, amikor már megvan az alapmozgás, és mindent meg tudsz jól csinálni, akkor kell az intenzitást belehozni a gyakorlatba. De semmiképp ne menjen a minőség a mennyiség kárára. 

F. B./WMN: Hány éves korodig akarsz vagy tudsz crossfittel foglalkozni? 

H. L.: Nincs előttem egy konkrét szám. Csinálom, amíg úgy érzem, tudom, amíg ott tudok maradni a célvonalban, a versenyzők között. Akik most a toppon vannak, azok 30 körüliek. De van Masters-kategória is, létezik a 32–45 és a 45–55 közötti korosztály is…

F. B./WMN: Ahogy látom, van crossfit 65 pluszosoknak is. El tudod képzelni, hogy 65 évesen is ezt fogod csinálni? 

H. L.: Nem. Szeretnék idővel családot alapítani meg szülni, szóval nem az a célom, hogy ezt nagyon sokáig csináljam. De persze bármi lehet.

F. B./WMN: Pedig szinte látlak, ahogy crossfit-gyakorlatként két babakocsit viszel fel egy lejtőn a fejed felett egyensúlyozva őket.

H. L.: Attól még, hogy anyuka leszek, nem szeretném teljesen abbahagyni a sportolást, maximum nem fogom versenyszerűen űzni, hiszen a sport így is, úgy is az életem része marad mindig. Például anyukám is gyakran jön velem edzeni.

F. B./WMN: Szüleid, akik mindketten testnevelőtanárok, mit szólnak a kunsztjaidhoz meg a sikereidhez? 

H. L.: Örülnek neki, és nagyon büszkék, mindenben támogatnak.

Eleinte anyukám azért nem volt annyira odáig, hogy egy ennyire „férfias” sportágat választottam, szerette volna, ha valami nőiesebb mozgást űzök a súlyemelés helyett, de aztán elfogadta ezt a fiús korszakomat. 

F. B./WMN: Ezt te is a „fiús korszakodnak” tekinted?

H. L.: Próbálok minél több feminin dolgot megtartani, hogy azért maradjon bennem némi nőiesség, de mindig is fiúkkal lógtam, legóztam, matchboxoztam, nem nagyon babáztam kiskoromban sem. 

F. B./WMN: Hogy jött a crossfit a képbe? Falat másztál sokáig, részben azért is, mert a szüleidnek van egy falmászó terme. 

H. L.: A bátyám (Horváth Kristóf – a szerk.) kezdett el crossfitezni, hogy erősödjön, így kezdte el teljesen az alapoktól megtanulni az összes gyakorlatot, aztán ő javasolta, hogy én is tegyek vele egy próbát, mert szerinte nagyon jó lennék benne.  Én meg a mászás mellett akartam erősödni is, úgyhogy elkezdtünk együtt edzeni. Aztán abban a teremben, ahova ő járt, rendeztek egy versenyt, mondta, milyen jó lenne, ha elindulnék rajta.

Eleinte tiltakoztam: hogy gondolja, hogy induljak egy versenyen, amikor összesen két hete csinálom ezt a sportot, és nem tudok még semmilyen gyakorlatot? De ő erősködött, hogy majd megtanítja, nem lesz gond. Végül benevezett az akkor egynapos Crossfit Budapestre. Négy feladat volt, abból hármat megnyertem.

Volt benne sok futás, ugrálókötelezés, evezés, azaz olyan gyakorlatok, amelyekhez nem kellett annyira technika, hanem csak állóképesség, abban pedig én elég jó voltam, jól is sikerültek. Egyben lettem csak utolsó: súlyemelésben. Akkor még azt sem tudtam, mi az a szakítás, lökés, felvétel, meg nagyon fiatal is voltam, 17 éves, úgyhogy nem hagyta se apa, se ő, hogy nehezebb súlyokkal induljak, nehogy megsérüljek. Végül negyedik lettem azon a versenyen, és nagyon megtetszett az egésznek a hangulata. A verseny után aztán elkezdtünk a bátyámmal járni a BME-re, súlyt emelni – ott van súlyemelő szakosztály. Eleinte persze csak Kristóf járt, de úgy voltam vele, hogy ha ő, akkor én is megyek, mert ha ő az edzések után kezdi nekem megtanítani a gyakorlatokat, az nem olyan célszerű, mintha első kézből sajátítom el. Először tiltakozott:

„Laura, te ide nem jöhetsz, itt még női öltöző sincsen, itt csak férfiak vannak”, de én úgy voltam vele, hogy nem baj, akkor is eljövök.

Lementem az edzőterembe, mindenki nézett, hogy lány vagyok és súlyt akarok emelni, ilyen nincsen nagyon Magyarországon, férfiak se igazán szoktak, kevés induló is van ebből a műfajból itthon. De mi persze jártunk, a többi meg csak jött, egyre jobban megszerettük, és egyre többet edzettünk. 

F. B./WMN: Kristóf miből látta, hogy te ebben jó leszel?

H. L.: Hát, ez jó kérdés. Gyorsan tanulok, hamar ráérzek a feladatokra a crossfitben, illetve elég céltudatos is vagyok, soha nem adom fel, az pedig ebben a sportágban nagy előny. 

F. B./WMN: És milyen igaza volt! Hiszen az első versenyeden, két hét sportolás után szép helyezést értél el, pár évre rá, 2018-ban már a világbajnokságon lettél második. Idén pedig a Rouge Invitational elitversenyén 35 indulóból te lettél az ötödik. A világbajnokság kvalifikációs jellegéből adódóan is el lehet mondani, hogy több százezer versenyzőt utasítottál magad mögé, jól tudom?

H. L.: Igen, mivel ez egy háromlépcsős rendszer. Van az „open”, ahova bárki regisztrálhat, onnan a top harminc jut ki a regionális megmérettetésre, ahonnan pedig a legjobb öt mehet a világbajnokságra. A világbajnokságon már csak 40 induló van. Ebből lettem végül én a második.

F. B./WMN: És az elsőt, az ausztrál Tia Clair-Toomey-t sikerült azóta magad mögé utasítani? 

H. L.: Még sajnos nem, Majd remélhetőleg 2021-ben.

F. B.: Beszéljünk egy kicsit a különféle eszközökről, amik az edzéshez kellenek. Gimnáziumi igazgatód, a WMN egyik közkedvelt szerzője, Kökéndy Ákos mesélte, hogy annak idején az iskolatársaidat is edzetted, aminek része volt egy traktorgumi, amit crossfit-gyakorlatként kell felemelni, és átfordítani. Azt is elmesélte, hogy az iskolaudvaron mindig ott volt a gumi, ahol te hagytad, mert senki más nem tudta megmozdítani. 

H. L.: Igen, mindig mondta, hogy vigyem el a pályáról, mert hát az tényleg egy óriási traktorgumi volt. (Nevet) Ezt tizenkettedikben csináltam, az egész éves projekt keretében. Mivel a crossfitről írtam, azt is kitaláltam, hogy tartok minden reggel edzést. Csak fiúk jöttek el rá. Valahol az úton találtam azt a gumit, úgyhogy egyik reggel az volt feladat, hogy elfutunk érte, aztán elgurítjuk az iskoláig, ott pedig edzünk vele. Nagyon hatásos volt. 

F. B./WMN: Mi a legextrémebb eszköz most a crossfitben a traktorgumin kívül?

H. L.: A pegboard, ahol úgy kell felmászni egy lyukakkal teli falon, hogy két botot dugdosol bele a résekbe. Meg van egy „pig” nevű tömb is, amit, akárcsak a traktorgumit, át kell forgatni a másik oldalára. Mindenfélét kitalálnak. Vagy a „snail”, azaz csiga, ami egy óriási henger, ezt kell előretolni. mint egy szánkót. Nem véletlenül hívják csigának, ugyanis nemhogy nagyon lassan gurul előre, de ha nem tolod, akkor visszafordul.

De a crossfitben az is jó, hogy ha nincs edzőtermi lehetőséged, mint például most a karantén alatt sokaknak, akkor is tudod csinálni, mert rengeteg saját testsúlyos gyakorlat van. Kimész egy rétre, futhatsz, kézenállhatsz, kézenjárhatsz, fekvőtámaszozhatsz, kitöréseket csinálhatsz…

F. B./WMN: Mennyit szoktál edzeni?

HL: Heti hatszor edzem kétszer két órát egy nap, tehát tizenkétszer egy héten.

F. B./WMN: Az négy óra kőkemény mozgás naponta. Hogy néz ki emellett az étrended? Én mohó módon rögtön arra gondolok, ennyi erőfeszítésért cserébe mennyi mindent meg lehet enni!

H. L.: Sokat edzek, de az étrendem nagyon be van osztva, számolom a kalóriákat, a mennyiséget, a makrókat, mennyi zsírt, mennyi fehérjét, mennyi szénhidrátot kell megegyek, és próbálok az előirányzottnál sem többet, sem kevesebbet bevinni. 

F. B./WMN: Tehát négy óra edzés nem egyenlő két családi méretű pizzával?

H. L.: Sajnos nem. Pizzát nem is nagyon ehetek. Mindent mérnem és számolnom kell, mivel nagyon hízékony vagyok.

F. B./WMN: Mindig motivált vagy, minden egyes nap?

H. L.: Természetesen nem. De mivel alapból nagyon szeretek edzeni, ebből nincs gondom. Másrészt az is motivál, hogy én szeretnék lenni a világon a legjobb. Kiskorom óta nagyon szeretek versenyezni. A crossfitben is mindenkit le akarok győzni, ha a bátyámmal edzek, akkor is az a célom, hogy többet csináljak, mint ő.

De ha elérem a célom, és én leszek a világon a legjobb, akkor lesznek új céljaim. Mondjuk, hogy megnyerjem a világbajnokságot újra.

F. B./WMN: Elég sűrűnek tűnik az életed, úgy néz ki, a sport és a vele járó extra feladatok kitöltenek mindent. Van emellett időd bármi másra?

H. L.: Olvasok sokat, mert az fizikailag nem fárasztó. Este hat-hét körül, amikor hazaesem, még talán főzök magamnak vacsorát, vagy barátokkal találkozom, de másra nincs nagyon energiám.

F. B./WMN: Kedvenc és legutáltabb gyakorlatok?

H. L.: Kedvencből nagyon sok van, amit viszont nem annyira szeretek, az a „burpee”, azaz a négyütemű fekvőtámasz. Legjobban viszont kötelet mászni szeretek. Már gimiben is én voltam az a lány, aki imádott kötelet mászni. Ne játsszunk, ne floorballozzunk, inkább másszunk kötelet!

F. B./WMN: A fiúk, akikkel megismerkedsz, mit szólnak hozzá, hogy sokkal erősebb vagy náluk? Gondolom, a melósok sem mernek utánad füttyögni az utcán.

H. L.: Szerencsére javarészt olyan fiúkkal találkozom, akik sportolnak, és ezért ők értik, hogy ez miről szól.

F. B./WMN: Egészen elképesztő, közel 250 ezer követőd van az Instagramon. Ezt hogy kezeled?

H. L.: Nem vagyok elég céltudatos az építésében, nehéz, nem is igazán szeretem. Rengeteg üzenetet is kapok, elolvasni sem tudom mindet.

Ami talán nem is baj, mert nagyon sok negatív megjegyzést is kapok azzal kapcsolatban, amit csinálok vagy ahogy kinézek.

F. B./WMN: Mi az az eredmény, amire a legbüszkébb vagy?

H. L.: Nem a világversenyre, amin második lettem, hanem a kvalifikációs versenyre előtte. Versenyzés közben is nagyon jól éreztem magam, az egész családom és nagyon sok barátom eljött, csodálatos élmény volt.

F. B./WMN: Mi a következő cél, amire készülsz, ahol szurkolhatunk neked?

H. L.: Februárban lesz az „open”, amire igazából bárki, akár te, vagy a WMN-olvasók is jelentkezhetnek. Az az első lépcsője a kvalifikációs rendszernek, utána jön a regionális, és utána a világbajnokság. Illetve áprilisban lesz a felnőtt súlyemelő eb Moszkvában, ahová most úgy néz ki, ki fognak vinni engem is.

F. B./WMN: Van valami plusz táplálék-kiegészítő, amit szedsz?

H. L.: Le fog lombozni a válaszom: kizárólag D-vitamint szedek, illetve magnéziumot és Omega-3-at. Ez azt hiszem, főleg anyukám miatt van, ő annyira utálta az összes táplálék-kiegészítőt, hogy ha a bátyám haza is hozott, akkor vagy eldugdosta, vagy kidobta őket.

F. B./WMN: Kiknek ajánlanád a crossfitet?

H. L.: Mindenkinek. Én 23 éves vagyok, tudom csinálni, akárcsak az öcsém, anyukám, de még a nagymamám is tudná csinálni, szóval bármilyen korosztályhoz passzol. És bár a crossfit egyéni sportág, de mégis lehet közösségben, együtt edzeni. Én is szenvedek, te is szenvedsz, milyen jó együtt szenvedni!

De a crossfitben valójában az a legjobb, hogy itt tökéletesen megvalósul a nemi egyenlőség.

Azon ritka sportok egyike, ahol a férfiak és a nők a versenyeken mindig ugyanazt a feladatot csinálják, ugyanannyi ismétlésszámmal. És míg a női focisták például sokkal kevesebb fizetés kapnak a férfi társaiknál, a crossfitben a nyereménydíj mindig is ugyanannyi. Ez egy nagyon egyenlő sportág.

Fiala Borcsa

Képek: Chripkó Lili/WMN