„Nem süthet mindig a nap” – Chrissy Teigen szupermodell megrázó posztban mutatta meg kisbabájuk elvesztését
Eddig is kedveltem Chrissy Teigent mint jelenséget, mert sosem festett rózsaszín képet az anyaságról (meg semmiről). Lehet vitatni, hogy ennyire meg kell-e mutatni a kisgyerekes élet hétköznapi valóságát, de szerintem ez igenis felemelő látni egy átlagos anyukának, hogy egy szupersztár gyerekei is… hát, gyerekek. Az pedig, hogy egy milliós követőtáború influenszer anyuka képes olyan őszintén megmutatni az őt ért tragédiát, ahogy ő tette, megrázó, közösségépítő és főleg tabudöntő erejű. Ezzel szerintem rengeteget tett azért, hogy mindenről lehessen beszélni. A legrosszabb dolgokról is. Arról is, ha elveszted a babát, akire vártál, ráadásul olyan tragikus módon, hogy meg kell szülnöd, és aztán el kell temetned. Mert velük ez most megtörtént – ami minden szülő és leendő szülő rémálma. A posztja szerintem médiatörténeti jelentőségű, persze ettől még nem lehet elvárni, hogy mindenki ilyen nyíltan tudja megmutatni a legmélyebb gyászát. Tóth Girlzonboard Flóra véleménye kommunikációról és gyászról.
–
Pontosan ki is Chrissy Teigen?
Szupermodell, tévés műsorvezető és szakácskönyv szerző, valamit John Legend énekes felesége, aki jelen pillanatban több mint 32 millió követővel osztja meg élete bizonyos pillanatait az Instagramon. Édesanyja révén thaiföldi származású, valószínűleg ezért támogatja a bevándorlók jogait, ami miatt már Donald Trumppal is összekülönbözött, aki John Legend „mocskos szájú” feleségeként hivatkozott rá a Twitteren. Szóval Chrissy nemcsak a családi élettel kapcsolatos témákban szókimondó.
Férjével azt is nyíltan vállalták, hogy 2016-ban született lányuk és 2018-ban született fiuk mesterséges megtermékenyítéssel fogant, sőt, Chrissy bevallotta, hogy mindkét esetben ők választották ki a baba nemét.
Ezzel magára zúdította a népharagot, aztán megmagyarázta, hogy az eljárás során egy embrió beültetése esetén (amit kértek) vagy az orvos dönt, vagy ők. Így született meg Luna és Miles… majd augusztusban a férje videoklipjében örömmel jelentették be, hogy a két mesterséges megtermékenyítés után természetesen úton fogant meg a harmadik gyerekük, aki úgynevezett „karanténbébi” – váratlanul érkezett, de nagy boldogságot hozott.
A klipet csak akkor merték publikálni, amikor a vizsgálatok igazolták, hogy minden rendben van a babával. Chrissy a korábbi várandósságaihoz hasonlóan ezt is részletesen dokumentálta, olyannyira, hogy az elmúlt napokban arról is beszámolt, hogy komplikációk miatt kórházba került és vérátömlesztést kapott. Eleinte még nagyon optimistán, aztán tényszerűen. Végül pedig jött ez a poszt:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
[„Sokkban és olyan mély fájdalomban vagyunk, amiről eddig csak hallottunk, de sosem éreztük. Nem állt el a vérzés és nem tudtuk megadni a babának a szükséges folyadékokat, hiába kaptunk több tasaknyi vért. Egyszerűen nem volt elég.
Eddig sosem választottunk nevet a babáinknak, csak az utolsó lehetséges pillanatban, amikor már megszülettek, közvetlenül a kórház elhagyása előtt. De valamilyen okból most már a pocakomban elkezdtük ezt a kisfiút Jacknek nevezni. Így nekünk ő már mindig Jack lesz. Jack, aki kőkeményen dolgozott, hogy a mi kis családunk tagja lehessen, és örökké az is lesz.
A mi Jackünknek – nagyon sajnálom, hogy az életed első rövidke pillanatai ilyen sok komplikációval teltek és nem tudtuk megadni neked az otthont, ami a túléléshez kellett volna. Mindig szeretni fogunk.
Mindenkinek köszönjük, aki pozitív energiát, gondolatokat és imákat küldött. Érezzük a szeretetet és őszintén köszönjük nektek.
Hálásak vagyunk az életünkért, a gyerekeinkért Lunáért és Miles-ért, a rengeteg csodás dologért, amit megtapasztalhattunk. De nem süthet mindig a nap. Ezekben a legsötétebb napokban gyászolni fogunk, kisírjuk majd a szemünket. De megöleljük, és még jobban szeretjük egymást, hogy túljussunk rajta.”]
Bár nem lehet pontosan tudni, de körülbelül 20 hetes várandósságról van szó, ami azt jelenti, hogy a képeken az látszik, hogy Chrissy-nek meg kellett szülnie a babát, aki vagy már nem, vagy csak nagyon rövid ideig élt.
Döbbenetes ezeket a sorokat olvasni közvetlenül a főzős vagy a cuki gyerekes bejegyzések után. Azért is sokkoló, mert valójában tudjuk, hogy ilyen is lehet az élet. Egyik nap még főzünk, a másik nap pedig történik valami szörnyűség. És ez az, ami bárkivel megtörténhet, még olyanokkal is, akik a hétköznapokban sokkal szerencsésebbnek tűnnek, mint mi, a többség.
Ha megmutattad a jót, kötelességed megmutatni a rosszat is? Hát rohadtul nem!
Nemrég egy magyar bulvár-ügy kapcsán többször felmerült az ismert emberek „minekmentodája”, hogy aki a szépet és jót megmutatta, annak a rosszat is kutya kötelessége a nyilvánosság előtt végigcsinálni. A veszteséget, a gyászt. Hiszen – áll a koncepció mögött – szegény olvasó, követő, néző lássa az árnyoldalt is, tudja már meg, hogy a sztároknak sem csupa rózsaszín az életük. De ez hatalmas hazugság, hiszen azt, hogy egy ismert ember most épp élete legnehezebb időszakán megy keresztül, pontosan tudjuk a hírből. Minden személyes részlet nélkül.
Ha valaki ennél beljebb enged a fájdalmába, megmutatja, elmondja, bármilyen formában – az különleges kegy, amivel megtiszteli azokat, akik figyelnek rá. Csak hálásak lehetünk, mert sokat segít abban, hogy mi, hétköznapi emberek is nyíltabban merjünk beszélni.
Ettől persze még nem várhatjuk el mindenkitől, főleg egy ilyen tabutéma esetén, ami egyébként általában a halál, de különösen a vetélés, az elvesztett babák témája.
Ha tabu, miért kellene mégis beszélni róla?
Két érintett anyukával beszélgettem erről (az ő történeteiket ITT és ITT olvashatjátok el), ők is őszintének, meghatónak és tabudöntőnek nevezték a képeket. És a tabudöntés szerintük azért fontos, mert rengeteg az érintett.
Magyarországon ma a terhességek 18 százaléka végződik valamilyen korban vetéléssel. (És máshol is hasonló az arány.)
Nem Chrissy az első híresség, aki beszél a vetéléséről, Michelle Obama, Beyoncé, Hilaria Baldwin (Alec Baldwin felesége) vagy éppen Hugh Jackman is felvállalta már az érintettségét. De szerintem még senki nem osztotta meg ilyen szívig hatoló részletességgel. Ez talán segít abban, hogy elinduljon a kommunikáció. Valószínűleg kicsit könnyebbé teszi a terhet annak, aki cipeli. Hogy legalább nem kell titokban cipelnie. Bevallom, álltam már mindkét oldalon.
Hívtam már fel családtagot azzal, hogy mégsem most érkezik a baba, akit vártunk, és a két utána következő terhesség első heteiben csak rettegve tudtam lehúzni a bugyimat, nehogy megint azt a rengeteg vért lássam. És toporogtam már zavartan, nem tudva, hogy mit kell kérdezni, mondani annak a barátnak, aki elvesztett egy babát.
Hogy „őszinte részvétem”? Vagy hogy „minden rendben lesz”?
Azóta tudom, ezt NEM SZABAD MONDANI! Mert nincs mindig minden rendben.
Ahogy Chrissy-éknél sincs most. Remélem, tőle is megkérdezi valaki, aki közel áll hozzá, hogy „akarsz beszélni róla?” És akármit válaszol, tiszteletben tartja.
Tóth Flóra
