Bármi jön, megoldjuk, mert eddig is megoldottuk – Így látja a járványhelyzetet egy Svédországban élő magyar

–

Mit is akarnak a svédek, amikor a magyar és számos más ország híradásai, közvéleménye szerint is ők a világ birkái a járványkezelésükkel? Nyájimmunitás, na, persze… Tényleg birkák, vagy tudnak valamit, amit más nem? Esetleg szimplán csak félreérti őket a fél világ, ők viszont köszönik szépen, jól vannak, és nem értik, másoknak ezzel mi baja? Tényleg, mi baj van azzal, ha más ország másként reagál, miért és kinek fáj? Miért is szeretnék sokan, hogy Svédország belebukjon a saját stratégiájába?

Röviden rólam, és hogy miért veszem a bátorságot az írásra. Harmincöt éves vagyok, Budapesten végzett közgazdász. Miután 2013-ban Svédországba költöztem, a Stockholmi Egyetemen hallgattam svéd nyelvet, kultúrtörténetet és társadalomismeretet, majd 2017-ben egy Stockholm megyei önkormányzatnál helyezkedtem el a Gyermek- és Ifjúsági Hivatalnál gazdasági asszisztensként. A mi osztályunk felel az óvodák és általános iskolák pénzügyeiért, a munkám során több száz svéd- és nemzetközi óvodával és általános iskolával van kapcsolatom Stockholm megyében, és azon kívül is. A számok világában dolgozom ugyan (ez még fontos lesz, amikor a statisztikáról fogok szólni), de a szívem mindig is a nyelveké, kultúráé, pszichológiáé és szociológiáé volt, így folyamatosan tanulok ezeken az egymással szorosan összefüggő területeken, és aktívan figyelem a világot ezen a „hobbiszemüvegen” keresztül. Nagyon érdekes és tanulságos.

Új helyzet? Aligha…

Mi, ketten a férjemmel és két macskánkkal Stockholmban, a családjaink pedig Magyarországon. Február végén volt szerencsénk pár napot otthon tölteni és találkozni a szeretteinkkel, közeli barátainkkal. Még pont a járvány európai kirobbanása előtt, de már akkor izgultunk, hogy csak visszajussunk Svédországba, le ne zárják a repteret időközben, mert muszáj visszajutnunk a svéd életünkbe a munkánk miatt. Jelen helyzetben nem tudjuk, mikor láthatjuk a családjainkat legközelebb, mint ahogy azt sem, hogy láthatunk-e még mindenkit. De tényleg pusztán a jelen helyzet teszi ezt bizonytalanná? A válaszom egyértelműen az, hogy nem. Mert ez járvány nélkül is mindig ott van a levegőben, csak sokszor egyszerűen nem veszünk róla tudomást.

A betegség, halál, a soha viszont nem látás lehetőségét nem a koronavírus-járvány hozta el az életünkbe, hanem az mindig is ott volt, ott van és ott lesz. 

Ezt érdemes tudatosítani. Nem nyerünk se halhatatlanságot, se örök biztonságot, ha a kutatók kifejlesztik a vakcinát, vagy egyszerűen csak lecseng a járvány. Három nagyon közeli családtagunkat temettünk másfél év leforgása alatt, ennyiszer kellett hazautaznunk temetésre. Kanyarban sem volt még a koronavírus. Tudjuk, milyen tehetetlenül elveszíteni azokat, akiket szeretünk, milyen utoljára találkozni velük a halálos ágyuk mellett, illetve milyen, nem velük lenni az utolsó órákban, nem elbúcsúzni.

A külföldre költözés, a származási családtól és a régi barátoktól való fizikai távolra kerülés, a találkozási lehetőségek korlátozódása, egy másik kultúrába való beilleszkedés megtanított rá, hogy másként tekintsek az életre, a halálra, a valódi értékekre és a szoros érzelmi kapcsolatokra. Évek alatt bejártam egy olyan utat, amelyre sokan most hirtelen és akaratukon kívül egyszerűen rá lettek lökve a járványhelyzet által. Nekik most valóban nehéz, és erőt, kitartást kívánok. 

Úgy érzem, nekem „könnyű” alkalmazkodni az aktuális helyzethez, mert már korábban is volt nehéz az élet, sokszor rettenetesen nehéz anyagilag, szakmailag, érzelmileg, egészségügyileg, emberi kapcsolatilag. És a korábbi nehézségek leküzdései által szerzett belső erő, a kontrollálhatatlanság, a kiszámíthatatlanság elfogadása rugalmassá és bizakodóvá tett. 

Bizakodóvá önmagammal és a sorsommal szemben. Ősbizalom, így nevezem. Amikor bízom abban, hogy bármi jön, meg fogom, meg fogjuk oldani, mert eddig is megoldottuk. Jelen helyzetben is így érzem. A körülmények adottak, de a saját felelősségem és egyéni döntésem, hogyan reagálok.

Bizalom és felelősség

Svédül „förtroende och ansvar” – ez az attitűd az, ami a svéd társadalom és járványkezelés alfája és ómegája. Ezért tud Svédország teljes karantén, kijárási tilalom és országos iskolabezárás helyett „lazább” intézkedéseket hozni. Az emberek többsége pedig bizalommal, valamint egyéni felelősségének teljes tudatában követi a szakértői ajánlásokat.

Ami nekem feltűnt, hogy nagyon eltérően reagálnak a svéd járványkezelési stratégiákra a született svédek, illetve az első és második generációs bevándorlók. Aki nem született svéd, jobban pánikol, és nagyobb valószínűséggel elégedetlen a svéd szakértők intézkedéseivel. Egész egyszerűen más gyökerekhez, tapasztalatokhoz nyúl vissza bizalom és félelem szintjén. Ebben semmi meglepő nincs, teljesen érthető reakció. Még az is, aki már Svédországban született és szocializálódott második generációs bevándorló, transzgenerációsan egy másik néplelket hordoz magában, a családja által egy másik kultúrát is örökölt a svéd mellé. 

Fontos kiemelni, hogy Svédországban számos generációra visszamenőleg nem volt semmi komoly országos krízis néhány gazdasági ingadozástól eltekintve. Kimaradtak a világháborúkból, forradalmakból, diktatúrákból, a ma élő összes született svéd csak a békét, jólétet, függetlenséget, demokráciát ismeri, a legöregebbek is. Nincs olyan élő svéd, pedig vannak 100 év fölöttiek is, aki ismerne elnyomást, megfélemlítést. 

Egy svéd számára teljesen természetes a vezetőikbe és szakértőikbe vetett bizalom, valamint a szabálykövetés mint alapvető társadalmi norma. Ezért is reagálnak és intézkednek teljesen másként járványügyben. 

Más-más néplélek

A svéd néplélek össze sem hasonlítható a magyarral, olasszal, kínaival, amerikaival… és így tovább. Teljesen felesleges más országok stratégiáit egymásra erőltetni, és habzó szájjal szitkozódni, mert bár a vírus ugyanaz, az egyes érintett országok történelmileg, társadalmilag, politikailag, gazdaságilag, földrajzilag és egészségügyileg is nagyon eltérők. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nagyon. 

Attól, hogy a globális kereskedelem miatt már világszerte ugyanazok a termékek vannak a boltokban, a tömegturizmus széles rétegek számára elérhetővé tette az utazást, az internet térhódításával pedig a világ szó szerint két kattintásnyira zsugorodott, az emberek és az általuk létrehozott társadalmak továbbra is nagyon különbözőek a világ különböző pontjain. Minimális logikus gondolkodással könnyen belátható, hogy globális járványkezelési sablonmegoldásokban gondolkodni egyszerűen butaság. 

Lokális, az adott országra és lakosaira szabott stratégiák kellenek, ezt a svédek tudják és alkalmazzák is. Nem hagyják magukat befolyásolni.

Számos rémhíreszteléssel ellentétben nagyon strukturált járványmegelőzés folyik minden fronton Svédországban. A járvány európai terjedésének elejétől kezdve higgadtan készülnek egy esetleges vészhelyzetre szakértői kríziscsoportok felállításával, az egészségügy fejlesztésével (például intenzívosztályok bővítése, ideiglenes kórházak felállítása kifejezetten vírusfertőzöttek elkülönített kezelésére), folyamatos és többnyelvű tájékoztatással, biztonsági átalakításokkal a tömegközlekedés, kereskedelem, vendéglátás, szórakoztatóipar, oktatás, irodai munkák területén. 

Az óvodák, általános iskolák működnek, egy napra sem zártak be

A svéd szakértők úgy ítélték meg, hogy felesleges a legkisebbeket korlátozni és a családokra plusz terheket róni. De készült válságterv, ami szükség esetén életbe lép, és ami tartalmaz megoldást olyan családoknak is, akik társadalmilag kulcsfontosságú munkát végeznek, nem tudják megoldani a gyermekeik otthontartását, otthoni oktatását. A nyugtalan szülők ugyanakkor dönthettek úgy, hogy otthon tartják a gyerekeiket. Ebben az esetben az iskola engedélyezi az otthonmaradást, és biztosítja a távoktatást. 

A svéd oktatás alapjaiban nagymértékben digitalizált, így a távoktatás technikai megvalósítása viszonylag egyszerű. 

A közép- és felsőoktatás teljesen átállt távoktatásra, a kamaszok és a főiskolások, egyetemisták ugyanis képesek szülői felügyelet nélkül otthon maradni és önállóan tanulni. Az irodai munkák nagy része is áttevődött otthoni munkavégzésre. Én is itthonról dolgozom hetek óta, heti egyszer megyek be az irodába, Google Meetsen és Skype-on zajlanak a megbeszélések, folyamatos tájékoztatást kapunk az önkormányzat kríziscsoportjától. Az edzéseim is hazajöttek, a jóga- és hastáncórám is átállt Zoomon keresztüli online oktatásra.

Egyéni felelősség

A svéd válságkommunikáció ajánlások és kérések formájában valósul meg, észérvekkel és kedvesen kérik a szakértők az embereket a fokozott higiéniára, távolságtartásra, a legkisebb betegség esetén is otthonmaradásra. Mindezt több nyelven, úton-útfélen kihelyezett tájékoztatókkal teszik, melyek a svéd Népi Egészségügyi Hivatal megbízásából készülnek. A szakértők és a svéd kormány is bízik az emberek józan belátásában és egyéni felelősségvállalásában, valamint az emberek is bíznak a szakértőik és kormányuk intézkedéseiben. 

A helyzetre való tekintettel alanyi jogon jár mindenkinek három hét fizetett betegszabadság orvosi igazolás nélkül, amennyiben fertőzés gyanújával otthon marad önkéntes karanténban. Ezzel is arra buzdítják az embereket, hogy tényleg maradjanak otthon, amennyiben betegek. 

De ha egészségesek, akkor is lehetőleg minél kevesebbet menjenek zsúfolt helyekre. A nagyvárosi svédek sokat utaznak belföldre és külföldre egyaránt. Sokaknak van vidéki nyaralójuk és különösen ősszel, télen és tavasszal előszeretettel utaznak melegebb országokba. Általában előre terveznek, így a többségnek már volt befizetett spanyol vagy olasz útja tavaszra, esetleg valami belföldi wellness, vagy tervezett családi pihenés a vidéki nyaralóban. A járványhelyzet miatt a külföldi utakat nyilván törölni kellett, de a vidéki nyaralókba sem mennek, mert értik, hogy most nem ajánlott. Mint ahogy a családok sem jönnek össze, különös tekintettel az idősebb és veszélyeztetett családtagokra.

Vesztesek és veszteségek

A lehetőségekhez képest igyekeznek menteni a gazdaságot, valamiféle egyensúlyt találni. Rettenetesen nehéz. 

Naivitás azt gondolni, hogy ezt az egészet lehet veszteségek és áldozatok nélkül kezelni. Nem lehet. A svédek sem tudják. De nem az a kérdés, hogy lesznek-e áldozatok, hanem az, hogy kik lesznek az áldozatok. 

Vegyük észre, hogy nem a gazdaság megmentése és az emberéletek vannak mérlegre téve, nem arról rendelkezünk, hogy a gazdaságot, vagy az embereket ölje meg a koronavírus. Hanem arról rendelkezünk, kiket és hogyan hagyunk élni, vagy éppen meghalni. 

Érdemes tisztában lenni vele, hogy ennek a járványnak nem csak azok lesznek az áldozatai, akik elkapják a vírust, és esetleg végzetes kimenetelű lesz a betegség lefolyása. Hanem azok is, akik sosem fertőződnek meg, de a járvány miatti intézkedések orvosi ellátás nélkül hagyják őket más betegséggel kapcsolatban, a karantén falai közt segítség és menekülési lehetőség híján, családon belüli erőszak áldozatai lesznek, vagy olyan krónikus stresszhelyzetbe kergeti őket a létbizonytalanság, hogy mentálisan belebetegszenek, szenvedélybetegek lesznek, esetleg infarktust kapnak vagy öngyilkosságot követnek el. 

A szakemberek kongatják is értük a vészharangokat, hogy „hahó, mi lesz ezekkel az áldozatokkal”? Őket hova fogja számolni a statisztika? Mert, ugye, sokan mutogatnak a koronavírussal kapcsolatos statisztikákra… Számok. Számok? Emberéletek, egyedi esetek és körülmények. 

Aki valaha is készített statisztikát, tudja, hogy bármit – és annak a szöges ellentétét is lehet – bizonyítani statisztikával. Attól függ, hogy veszik a mintát, és mit akarnak láttatni vele. Ez a mostani koronastatisztikákkal is pontosan így van. 

Közgazdász vagyok, számokkal dolgozom. De az emberélet nem számszerűsíthető. Koronavírus szövődményeiben meghalt nagymama, bántalmazó férje által négy fal közt halálra vert anya, vagy a családját eltartani nem tudó, infarktusban meghalt apuka? Miért kell választani? Mert olyan gazdasági, társadalmi, politikai és egészségügyi rendszereket hoztunk létre mi, emberek, aminek ez az ára. Most jön a számla kamatos kamattal. Itt a lecke, hogy ezen elgondolkodjunk, és változtassunk rajta. Legyünk megértők és szolidárisak egymással országon belül és kívül egyaránt, valamint teremtsünk együtt egy jobb világot!

Ruff Szilvia