„Próbáltam mentálisan felkészülni erre az állapotra” – Koronavírus-körkép a világ körül
A Föld lakosainak jelentős részét a négy fal közé szorította a koronavírus, és valamennyien ugyanazzal nézünk szembe: nagyfokú bizonytalansággal. Szenegálban, Szingapúrban, Boszniában, Nepálban és Ausztráliában élő barátaimmal arról beszélgettem, mit tapasztalnak a környezetükben, hogyan viszonyulnak a hirtelen jött talajvesztéshez, és milyen módszerekkel lendülnek túl a mélypontokon. Világpolgár szerzőnk, Trembácz Éva Zsuzsanna riportja – az első rész ITT olvasható..
–
Szenegál, Thies – Fatou
A Dakar-rallyról sokak számára ismerős nyugat-afrikai Szenegál második legnagyobb városa az ötszázezer lakosú Thies. Itt él családjával a filmrendező-művész, Fatou.
Az Afrika orrának is nevezett ország az első fertőzött eset után leállította hét európai nagyvárosból érkező járatait, majd nem sokkal később lezárta az országot, és bezárta az iskolákat. Este nyolc és reggel hat óra között kijárási tilalom van érvényben, és betiltották az 50 fő feletti rendezvényeket, valamint a családi összejöveteleket.
Annak érdekében, hogy a szenegáliak betartsák a korlátozó intézkedéseket, első lépésben meg kellett győzni őket a helyzet súlyosságáról, ezért ismert közéleti személyiségek, vallási vezetők beszéltek a járványról és az ország kilátásairól. Szenegálban, ahol sokan napról-napra élnek, és az aznapi munkával keresik meg a betevőre valót, nehéz megvalósítani a karantént, de a gyakori járőrözés és a pénzbüntetés rákényszeríti az embereket arra, hogy betartsák a szabályokat. A maszk használata ajánlott. A hiány pótlására számos szabóműhely vállalkozott: ingyen vagy nagyon jutányos áron készítik azokat.„Alkotóművészként megszoktam, hogy másokkal együtt dolgozom, és ez hiányzott eleinte, de bevallom, most végre jutott idő a régóta halogatott dolgaimra. Átnéztem a függőben lévő szerződéseket, írtam, olvastam. A gyerekekhez és a férjemhez való viszonyom is új kereteket kapott. A lányaink 22, 18 és 12 évesek, és nagyon tudatosan szervezzük meg az együtt töltött időt. Átrendeztük a lakást, átgondoltuk, mit lehetne jobban kihasználni, a főzést és a takarítást pedig együtt, kis csoportokban csináljuk úgy, hogy mindez a közös receptkiválasztástól a terítésig élmény legyen.
Filmeket nézünk, amelyeket aztán megvitatunk, a teraszon edzünk, festünk, rajzolunk, miközben beszélgetünk. Számunkra nagy segítség volt, hogy megbeszéltük, mit is jelent majd ez a várhatóan két hónap együtt. Úgy érzem, ezzel az intenzív együttléttel a gyerekeink sokat tanultak. Három különböző életkorú lány más és más érdeklődési körrel most összezárva újratanulja, milyen egymásról gondoskodni.
Ez az összezártság esélyt adott arra, hogy új oldaláról éljem meg a férjemmel való kapcsolatomat, hogy újra felfedezzem a gyerekeimet, és hogy ők újra lássák a szüleik kapcsolatát, ahelyett, hogy a barátaikhoz rohannánk, ami az ő korukban már megszokott.”
Diana, Kína és Szingapúr
Dia a dél-kínai Xiamen városából indult el a kínai újév alatt Bali szigetére. Ekkor még nem sejtette, hogy a hatnaposra tervezett útról soha nem fognak kínai otthonukba visszatérni. Elutazásuk előtt pár nappal igen szigorú szabályokat hoztak Kínában: már januárban csak maszkban lehetett az utcára lépni, minden sarkon testhőmérsékletet ellenőriztek, repülőről permetezték a várost és ijesztő karanténszabályokat rendeltek el, ahol családok lettek elválasztva. Bali nyaralóövezetében az alacsony telítettséggel működő szállodákat leszámítva ekkor még semmi nem utalt a közelgő járványra. A család a tervezett egy hét helyett négy hetet töltött ott, miközben hétéves fiukkal elkezdték az online tanulást, melyet már harmadik hónapja folytatnak.
Mágikus körülmények miatt – Dia férjének munkája révén – Szingapúrba kerültek. Tizennégy éve élnek Ázsiában, és régi álmuk volt, hogy egyszer a szervezettségéről híres városállamban éljenek.
„Lenyűgöző volt látni, milyen fegyelemmel kezelték az emberek a megszorításokat, és mégis milyen gördülékenyen ment minden.
A legnagyobb kihívás számunkra az volt, hogy a hatnapos utazásra pakolt bőröndből most már közel három hónapja szállodáról szállodára költözve próbáljuk meg kialakítani az otthon hangulatát, illatát, érzetét a gyerekek számára.
Ők eleinte nehezen fogták fel, miért nincsenek itt a kedvenc Lego-játékaik vagy a biztonságot nyújtó plüssállataik. Illetve a bizonytalanság nehéz, hogy holnap hol lesz az otthonunk a napról napra változó körülmények miatt. Számomra nagyon fontos kapaszkodó a jóga és a meditáció. Ha mindennap tudok jógázni, akkor én jól vagyok, bárhol is vagyok a világban, illetve bármi is vesz körül. Most végre hosszú idő után a férjemet is sikerült rávennem, és ez a belső harmónia automatikusan kisugárzik a gyerekekre.
Rengeteget játszunk, tanulunk, beszélgetünk együtt. Imádom a közös családi vacsorákat, az új növényi alapú receptek felfedezését családi főzések keretében, a különböző önfejlesztő programokat, és az esti családi mozikat. Az biztos, hogy a jövőben több figyelmet fogok szentelni a család minőségi időbeosztására, Földünk védelmére és az online jógaóráimra.”
Jóga- és holisztikus wellness-oktatóként azt javasolja, „picit lassítsuk le magunk körül az időt”, és ahogy a jógaórákon is mondja:
„Emlékeztessük magunkat arra, hogy az életünk itt és most zajlik, és legyünk hálásak mindazért, amink van: egészségünkért, szívünk dobogásáért és minden lélegzetünkért. Sose felejtsük el, hogy ez a fantasztikus test, amiben élünk, törékeny, és hogy a mindennapjainkat szeretetben éljük.”
Elma, Bosznia-Hercegovina
Boszniában március 20-ától vezettek be korlátozó intézkedéseket: a 65 év felettiek és a 18 év alattiak nem hagyhatják el a lakást, csak kiszállítást vállaló éttermek lehetnek nyitva, az élelmiszerüzletekbe pedig csak a kirakott kézfertőtlenítők használata után lehet belépni. A lakáson kívül arcmaszk és kesztyű is kötelező. Az élelmiszerüzletek jól felszereltek – ez az egyik oka annak, hogy a lakosok bizakodóak és nincs pánik.
„Mindannyiunknak hozzá kell szokni egy új életstílushoz, de ez nehéz, mert a kultúránk része, hogy rengeteg időt töltünk barátokkal, a szűkebb és tágabb család körében, ahogy az is, hogy találkozáskor megöleljük egymást. Mindez most egyik napról a másikra megszakadt” – mondja Elma, aki 21 éves lányával és férjével a 17. emeleti lakásukban tölti mindennapjait. „Úgy tűnik, mindenki követi a szabályokat, és szerencsére a fertőzött esetek száma viszonylag alacsony jelenleg Szarajevóban.”
Mary Lou és Rob, Ausztrália
Míg Szenegálban az 50 fő feletti rendezvényeket tiltották be, Ausztráliában két főben maximalizálták a csoportos találkozásokat. Az orvosok online és telefonon keresztül kommunikálnak a betegekkel, ahogy a templomi tevékenységek is a virtuális térben zajlanak, a szabadtéri sportot pedig egy időre felfüggesztették. Az ország 16 hete jelentős gazdasági és társadalmi intézkedésekkel küzd a járvány visszaszorításáért.
Sajnos a járvány terjedésével emelkedtek a kínai felmenőkkel rendelkező ausztrálokat és a kínai diákokat érő rasszista megnyilvánulások.
„Canberrában a legtöbben betartják a szigorú intézkedéseket, de különösen a 35 év alattiak és az idősebb korosztály találja ezt nehéznek. Ráadásul az ősz itt kellemesen meleg, és ilyenkor általában a legtöbben a szabadban töltik az idejüket. Mi próbáljuk a megszokott rutinunkat tartani: reggel erdei sétával kezdünk, napközben pedig olvasunk, tévézünk. Az ausztrálok általában elég derűlátóak, és minket is a humor segít át a nehezebb pillanatokon” – meséli a fővárosban élő nyugdíjas pár, Mary Lou és Rob.
„Számunkra jelenleg az jelent kihívást, hogy nem tudunk személyesen találkozni a szeretteinkkel. Tisztában vagyunk a járvány hosszú távú hatásával is és azzal, hogy az oktatástól kezdve a foglalkoztatottságon át a gazdaságra is hatással van.
Ausztrália fontos kereskedelmi partnerei között szerepel számos dél-kelet ázsiai és európai ország, valamint az Egyesült Államok, és az itt végbemenő változások szintén kihatnak majd a mindennapokra.
Mindez a családunkat is érinti majd.”
Deepak, Nepál, Katmandu
Deepak mindig is imádta a munkáját: idegenvezetőként mutatta meg Katmandu hindu és buddhista templomait, az imazászlóktól színes szentélyeket, és a folyóparti hamvasztási rituálét az ideérkező turistáknak. Az ország, ahova addig nagy számban érkeztek az amatőr és profi hegymászók és a belső békét keresők, január 24-én jelentette az első fertőzöttet, akinek tesztjét a háromezer kilométerre lévő Hongkongba küldték értékelésre. Hamarosan Kínával, majd Indiával közös határát is lezárta az ország.
Ez utóbbi azért volt kérdéses, mert
több tízezer nepáli munkás rekedt így Indiában. A Himalájára induló hegymászó expedíciókat március közepén függesztették fel, és a kormány bejelentette, hogy valamennyi koronavírussal fertőzött beteg kórházi kezelésének költségét fedezi.
A mindig zsúfolt katmandui utcák, a gazdag teakínálattól, az erős fűszerektől roskadozó piaci standok most üresek, és Deepak sem végezheti imádott munkáját.
„Nagyon hiányzik az idegenvezetés, de próbáltam mentálisan felkészülni erre az állapotra, ahogy olvastam a hírekből, hogy mi várható. A reggelt puja meditációval kezdem, napközben a feleségemmel és a két fiammal vagyok itthon, tévét nézünk, olvasunk, de a legfontosabb, hogy sokat beszélgessünk. Fontos, hogy én jól legyek, mert én vagyok a család feje. Aggódom a jövő miatt, de mindig visszarángatom magam a jelenbe, hogy arra koncentráljak. Tudom, hogy a járvány még jó ideig eltart, és az én helyzetem azt követően sem lesz könnyebb, mert a turizmus nem áll vissza egyhamar, így sokáig nem lesz bevételem.
Mivel állami támogatást nem kapunk, így nekem kell majd valahonnan előteremtenem a pénzt ételre, tanulásra.
Nagyon-nagyon boldog leszek, amikor ennek vége, és keményen fogok dolgozni azért, hogy félre tudjak tenni majd a nehezebb napokra. Imádkozom, hogy mielőbb vége legyen a járványnak és imádkozom egy jobb világért.”
Trembácz Éva Zsuzsa
Trembácz Éva Zsuzsa írásait ITT is elolvashatod, érdemes követni a szerzői oldalát!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Alaattin Dogru/Anadolu Agency