A diák

A karanténoktatás, amire szándékosan nem a digitális oktatás kifejezést alkalmazom, egy egészen új dolog. A HiperSuli programban nagyjából öt éve segítjük az iskolákat, pedagógus kollégákat a digitális oktatásban. A digitális oktatás tanteremben történik. Itt jelen van a tanár, a diák. Kommunikálnak, beszélnek egymással. És a tanár egy-egy mozdulatból, gesztusból ismeri a diákok gondolatait, problémáit.

A digitális oktatásra a tanteremben dedikált idő van. Becsengetnek, és mindenki tudja, hogy semmi más dolga nincs: ekkor tanulás/tanítás van.

A karanténoktatás ezzel szemben egy merő káosz. Minden máshogy van, és mindenki más, mint aminek látszik.

Nincs rendelt idő, az van, hogy ki így, ki úgy oldja meg a feladatok, a tananyag eljuttatását a diákokhoz. Ez akár iskolán belül, de osztályokon belül is különbözhet. A karanténoktatás egyik legnagyobb nehézsége annak a nyugodt közegnek a megteremtése, amit a tanterem adott. Igen, nyugodt. Harminc gyerek összezárva, s nyugalomról beszélek? Harminc gyerek, de azonos céllal ül abban a teremben. Persze, a diákok motivációja már lehet különböző, az eredményessége is… Ez nincs meg a karanténoktatásban. Mert minden az ellen dolgozik, hogy nyugodt tanulási körülmények legyenek.

Az internet már önmagában egy figyelemelterelés. És ha nincs ott senki, aki szóljon, akkor csak kinyílik az a csetablak, elindul a háttérben egy zene a Spotifyon és meg kellene már tudni, miért dicsérik az x sorozatot a Netflixen. És felkerültek a legújabb… Folytathatnám még sokáig. Ebbe a környezetbe dobtuk be a diákokat, hogy koncentráljanak a tanulásra. És persze nem is említettük, hogy a szomszédban épp felújítás van, vagy épp anyának kell segíteni az ebéd elkészítésében.

Az lesz a nyertese ennek az időszaknak, aki ebben a környezetben eredményesen tud tanulni. Aki túlél.

Ez a karanténevolúció kegyetlen. De aki épülve kerül ki a következő hetek, hónapok lehetőségeiből, az olyan előnyre tesz szert, ami szinte behozhatatlan a többiek számára.

Ezek a diákok képesek lesznek beosztani az idejüket, nehezített körülmények között is koncentrált, eredményes munkát végezni, nem mellesleg pedig egy félévnyi tanulmánnyal előrébb lesznek azon társaiknál, akik valamilyen oknál fogva nem tudták felvenni a munkát.

A tanár

A tanár szerepe sem könnyebb a diákénál. Főleg, ha szülő is (mint esetemben), mert akkor máris egyszerre két helyen kell helytállnia. Ámde nézzük most a munkáját!

A karanténoktatás első nehézsége az volt, hogy összeálljon az a platform, amin kommunikálni tud a diákjaival, és az ismereteket át tudja adni, ellenőrizheti a diákjai tudását.

Amikor ezeket a platformokat ki kellett alakítani, nem volt idő a válogatásra, tesztelgetésre, jogi és biztonsági szakemberek kikérdezésére. Megoldást kellett találni. Azonnal. Ezek a megoldások nem biztos, hogy tökéletesek. Biztosan nem azok.

A sokak által alkalmazott Zoom például tele van biztonsági és egyéb hibákkal. De tekinthetünk más alkalmazásokat is, amelyeknél előfordulnak ilyen problémák. A pedagógusok viszont nem biztonságtechnikai szakemberek, hogy ezeket fel tudják mérni. Megoldást keresnek, hogy tanítani tudjanak a megváltozott körülmények között. És megoldásokat találnak.

A privacy vagy személyiségi jogok témakörét tekintve sem szakemberek a tanárok. Nem része a tanárképzésnek, a többségnek eddig nem volt rá szüksége.

Emiatt amikor felmerülnek olyan kérdések, hogy mit láthatok, mit nem láthatok a gyerek webkameráján vagy milyen feladatot kérhetnek be videó formájában, az egy újabb terület, aminek hirtelen a szakértőjévé kellene válniuk.

Matematikatanárként szinte azt kell hogy mondjam, hogy egyszerű dolgom van. Elmagyarázni, bemutatni; ehhez számtalan eszköz és alkalmazás áll rendelkezésemre. A számonkérést is többféle eszközzel meg tudom oldani. Azonban ha testnevelést vagy ének-zenét oktatnék, már lehet, hogy többet fájna a fejem a hogyanok miatt.

Nehéz kérdés, hogy mit kérjek be a diákjaimtól. Az új ismeretek, elvégzendő feladatok kiadására számos kreatív megoldás létezik. Azonban az értékelés, annak a módja, hogy lássam, pontosan hogyan oldották meg a feladatot a diákjaim, már jóval összetettebb kérdés. Kérjek videót arról, hogy csinál meg egy gyertyagyakorlatot vagy énekli el az Érik a szőlőt? Hogyan tudok meggyőződni arról, hogy tényleg dolgozik a diák?

Arra, hogy mit ne tegyünk, dr. Gyurkó Szilvi írása egyértelműen kitér.

Azonban fontos látni, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben. Kérhetek videót a diáktól. Akkor, ha arra kiskorú esetén a szülő beleegyezését begyűjtöttem előre. Azonban aláírt nyilatkozatot a mostani időben elég nehézkes lenne beszerezni. Mivel ez az állapot nem egy átlagos tanítási helyzet, ezt a szabályoknak is követniük kell. Egy alsós diák esetén az online kapott feladatok elvégzését és feltöltését a szülő fogja végezni. A felvételt is ő készíti a diákról. Amennyiben a szülő ezt megteszi és elküldi a tanárnak, azzal együtt a beleegyezését is adja, hogy a felvételt a tanár megnézhesse. Fontos, hogy csak arra adta engedélyét, hogy a tanár azt értékelés céljából megtekintse.

Felsőbb évfolyamokon ez már nem ennyire egyszerű. Itt sok esetben a diák (ha az eszköz rendelkezésére áll) maga intézi a tanulását, így a szülőhöz el sem jut a kérés, igény.

Ilyen esetekben a szülőket feltétlenül értesíteni kell a videóalapú számonkérésről. És csak a szülőtől visszakapott beleegyező e-mailek után adjunk ilyen típusú feladatot.

Érdemes eljátszani a gondolattal, miért kérünk videót a diákról. Megoldható-e az csak hang alapon? Például egy versmondás vagy éneklés. Ha mégis szükség van a videóformátumra, van-e lehetőség a diákkal egy-egy olyan beszélgetést folytatni, ahol a videó is be van kapcsolva, így ott helyben szinte minden kideríthető a diák tudásáról. Ilyen esetekben helyben akár segíteni is tudunk, s így a végeredmény is jobb lehet.

A karanténoktatás megváltozott körülményei nem teszik lehetővé, hogy mindent ugyanúgy csináljunk, mint eddig. Az, ami a tanteremben megvalósítható, nem biztos, hogy online is működik.

A karanténoktatás egy új világ, amiben alkalmazkodni kell a körülményekhez. Az egyik legnehezebb kérdés a már előbb említett számonkérés. A dolgozat, feleltetés kombináció nem működik.

Ma a lányom dolgozatot írt matekból. Közben online beszélgetést is elindítottak, a tanár láthatta őket munka közben. De azt nem látta volna, ha én írom meg helyette a dolgozatát. Természetesen nem így történt, de ad absurdum megtehettem volna. Mint ahogy arra már több „üzleti vállalkozás” is létrejött, hogy online mások helyett dolgozatokat írnak meg. 

Ha nincs dolgozat, nincs felelés, mégis hogy kapnak jegyet a diákok? Például pontokkal. Az alsósok hihetetlenül kreatívak, s ott még vannak pontok, matricák stb., amikkel motiválhatják a diákokat. Ugyanezt kell tovább vinni a karanténiskolák felsőbb évfolyamaira. Kis feladatok, pontokért cserébe. Ezek a pontok aztán jegyekké konvertálhatók, de ennek nem kell azonnal megtörténnie. A diákok több pontot is szerezhetnek, mint ami az ötöshöz kell. Így lehet olyan feladat, amit nem csinálnak meg, s mégis ötöst kapnak. A legfontosabb, hogy motiváljuk, és ne büntessük a diákokat!

A szülő

A szülő a karanténiskola tanára. Ő a helyi ügyeletes. A szülőkre olyan feladat hárult, amire sose számítottak.

Újra elő kell venni a másodfokú egyenlet megoldóképletét, holott sose gondolták volna, hogy valamikor még szükség lesz rá. Ha pedig nem emlékeznek valamire, leégnek a gyerekeik előtt, s jön a „nekem minek kell megtanulnom, ha te sem tudod” kifogás. A szülők ebben a helyzetben sokkal jobban le vannak terhelve, mint azt bárki valaha gondolta.

És itt kanyarodjunk vissza a tanárokhoz, a diákokhoz! Ha a tanárok egyeztetnek, és odafigyelnek arra, hogy mennyire vannak leterhelve a diákok, akkor a csillagokat is le lehet hozni az égből. Ha nem, akkor leterheljük a szülőt, a diákot. 

Azt pedig már a tanteremből ismerjük, ha a diák fáradt, motiválatlan, akkor nem tudunk vele érdemi munkát végezni.

Itt most mindenki több szerepben van. A karanténiskola egy bonyolult rendszer. Itt a szülő tanár, a tanár szülő, és semmi sem ott zajlik, ahol kellene neki.

Ez a megváltozott körülmény akkor működik, ha odafigyelünk egymásra. A tanár a diákjaira, azok körülményeire, a szülő a tanárra. Csapatjáték van. Csak együtt lehet ezt a meccset elhozni. És ha ez a csapat együtt dolgozik, akkor csodákra képes!

Koren Balázs

Kiemelt képünk illusztráció