–

Fehérjeturmix a füledbe – Súlyzókhoz és saját testsúlyos edzéshez

Sokféle mozgásforma van, amihez leginkább valami középtempós zenére van szükség – és többnyire az sem árt, ha ezek a dalok segítenek úgy érezni magunkat, mintha mi lennénk Rocky Balboa a szürke macinaciban. Magyarán: pumpálja beléd az erőt az a zene!

Izmokat senkire nem tudok építeni (magamon kívül, de most, ugye, dalokat válogatok edzés helyett), ellenben nagyon szívesen mutatok pár eltökélt hiphop-számot, amelyek nagy része eredendően arra hivatott, hogy az előadója (meg, ugye, az, aki hallgatja, és kívülről fújja a szöveget halandzsanyelven) az élet császárának érezze magát.

Hát, aki ezt a másfél órát végignyomja nagyobb pihenő nélkül, esküszöm, az is.

Gyúrunk, vazze

Előkerestem néhány oldschool gyöngyszemet, de akad holland meg török újsuli és mindenféle brit nyalánkság is, hogy a Pulitzer-díjas amerikai sztárvendégtől (Kendrick Lamar) ne is beszéljünk. Csak győzzed a lábdobokat meg a lábsúlyokat – és bólogatás közben lehetőleg ne fejelj meg semmit a lakásban.

Te mondd, hogy ez gyerekzene, a te hangod mélyebb! – Családi táncórához

Noha nagyra tartom a minőségi gyerekdalokat, a „teher alatt nő a pálma” elvének híve vagyok, s azt vallom, hogy minél sokszínűbb zenékkel találkozik már egészen kicsi korában valaki, annál nyitottabb, befogadóbb és ínyencebb lesz felnőttként.

Ráadásul, ha nem akarunk megbolondulni a karanténban a százhuszadszorra pörgő rajzfilmslágerektől vagy megzenésített verstől, szerintem okosabb, ha előremenekülünk, és elkezdjük bevezetni a gyereket a tutiba. Mert amúgy ki mondta, hogy egy Pogues-dal nem szól minden korosztályhoz?

Éveken át dolgoztam a gyerekmegőrzőben a Szigeten, és figyeltem a legkülönfélébb zenei műfajok, illetve hangszerek hatását a legkisebbekre. Hogy mire jutottam? Arra, hogy a gyerekek ezerszer nyitottabbak nálunk, és gátlások nélkül képesek bármire – de tényleg bármire – azonnal táncra perdülni. Szóval, ha az a tervünk, hogy egy kicsit átmozgassuk őket a négy fal között (vagy a kertben), akkor semmi más dolgunk nincs, mint előkapni néhány olyan egyetemes bulihimnuszt (no, nem a veretős fajtából!), amire pavlovi módon mindenki felpattan – és körbepakolni őket néhány különc, furcsa, bizarr vagy épp vicces dallal. Mint amilyen a Toy Dolls Nellie The Elephant című klasszikusa (amely idehaza magyar szinkronnal is futott a tévében), vagy épp egy kis szerb lakodalmas.

Gyerekkel vagyok!

Szóval itt ez az egyórás ámokfutás, amiben van minden a klezmertől a szerb rezesbandán át az electro swingig, az ukrán raptől a francia electróig, a Jackson 5-tól John Williamsig és a London Symphony Orchestráig. Azt nem mondanám, hogy alkalmas összerendezett testmozgás aláfestéseként, viszont játékos tornához, táncikáláshoz, megőrüléshez okvetlenül. Előre szólok: a szülők sem ülhetnek majd a babérjaikon, tessék tombolni!

Basszus! Már megint kardió! – Zsírégetés a nappaliban

Ezt a válogatást (amiért a legtöbb komolyan vehető DJ valószínűleg megcsapkodna egy összehajtogatott napilappal) azoknak készítettem, akik utálnak kardiózni, de muszáj nekik éreznek valamiféle édes nosztalgiát az ezredforduló után Budapesten is nagyot ment french electro iránt, akik szeretik az elborult rappereket, akiknek nem derogálnak a kilencvenes évek agyeldobós klasszikusai, és akik nem zárkóznak el az ismeretlentől sem, mint például az angolai eredetű kuduro. Ami a közös mindezekben: a szemérmetlen, tapintatlan és agyoncsavart basszus, ami leviszi a fejedet. Meg a tempó.

Bassline Junkie

Halkan árulom el: noha nem ez a listám készült gyerekeknek, én ezeket a dalokat már többször teszteltem három–hét év közötti aprólékokon. Villany le, bármilyen világító tárgy a kézbe (karkötőtől az elemlámpáig bármi megteszi), és tessék csak szépen figyelni, ahogyan a gyerekszobában kialakul minden idők legdurvább rave-je.

Szóval, ha valaki úgy érzi, szívesen lefárasztaná a gyerekeit a karanténban – nos, szívesen. El fognak aludni este, annyit elárulhatok.

Nyugodjál le, attól majd lenyugszol! – Nyújtáshoz vagy bármi máshoz

Néha nincs szükségünk semmi különösebb világmegváltásra, csak néhány nyugis percre, egy jógaszőnyegre, egy kis napfényre, ami besüt a szobába, és pár dalra, ami elandalít. Nos, hoztam néhányat ilyenekből is.

Nyugi!

Ukulele, leheletfinom gitárok, zongora, szimfonikusok, amerikai tradíciók és ausztrál törzsi dallamok is előkerülnek ebben az egy órában, amely pont elég egy kis feltöltődéshez, levezetéshez, nyújtáshoz – vagy akár meditációhoz is. Én nagyon szeretem ezeket a lebegős, áttetsző, kissé elvont dalokat (amelyek közt magyarok is vannak), és persze az algoritmus itt is a barátunk: ha lejárt a hatvan perc, de mi még mozognánk vagy csak légzőgyakorlatokat végeznénk, a Spotify magabiztosan dobálja fel a stílusban hasonló számokat.

És ha már tényleg nagyon ki vagy feszülve – Klasszikusok popritmusban frissítő átmozgatáshoz

Ha úgy érzed, elhagyott az erőd, de közben kipurcansz, ha nem mozgatod át meggémberedett tagjaidat, akkor fogadj el egy tanácsot: sürgősen indítsd el ezt a komolyzenei playlistet, ami (nem tévedés!) három órás – és folyamatosan bővítem. (Képzelheted, milyen gyakran vagyok idegállapotba’…)

Calm The Fuck Down

A karantén egyik legüdvözítőbb „mellékhatása”, hogy anélkül balettozhatod körbe a lakást egy Beethoven-vonósnégyes dallamaira, hogy bárki szemrehányást tehetne emiatt – hiszen mindannyian parkolópályán vagyunk, mint a nem lemozgatott versenylovak.

És igen, olyan is van, hogy csak finoman szeretnél sportolni, netán lábadozol, vagy sérülés után épülsz fel – akkor ez lesz a te listád.

Hidd el nekem: húsz perccel a Play gomb megnyomása után úgy érzed majd, mintha kicseréltek volna!

Dudolászásra, mozgásra fel!

Csepelyi Adri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images