„Megtanultam újra szeretni magam” – Ilyen az élet sokszoros táplálékintoleranciával

–

Mindenmentes élet?

Cukormentes, gluténmentes, laktózmentes, tojásmentes, kazeinmentes, szójamentes, élesztőmentes, jódmentes, alkoholmentes, koffeinmentes, szalicilmentes, hisztaminmentes – így sorakoznak Szöllősi Hajni receptjei alatt a hastagek. Ő ugyanis jelenleg e szerint táplálkozik. Ha a közvetlen környezetemre gondolok, számos ismerősömnél tudnám kapásból sorolni a liszt-, vagy laktózérzékenységet, cukorbetegséget. De Hajni végtelennek tűnő hashtag-listája megdöbbentett, és persze az volt az első kérdésem:

ha ennyi mindenről le van tiltva az ember az állapota miatt, akkor gyakorlatilag mi marad?

Minden mozdulat sikítva, zokogva

De mi is történt vele valójában? Hajninál, aki egyébként mindig nagyon odafigyelt magára és egészségesen evett, sokat mozgott, az inzulinrezisztencia mellé néhány hete érkezett egy váratlan és elég durva hisztaminintolerancia is. Derült égből villámcsapásként.

„Összeomlott a keringésem, begyulladtak a gerincidegeim, ettől se ülni, se állni, se járni nem tudtam, minden mozdulatot sikítozva, zokogva tettem meg. Nem tudtam emelni, fogni, kiesett a kezemből minden. Hajolni sem – három napig se zoknihúzás, se fürdés, mert képtelen voltam bemászni a kádba, aludni is csak a földön voltam képes. A hisztamin ugyanakkor hólyaghurutot és naptáron kívüli nagyon erős menstruációs görcsöket is produkált.

Ez csak a mozgásban korlátozott, mert ezen kívül tíz napig nem maradt meg bennem semmi kaja, három korty kólától olyan lett az arcom, mintha lemarták volna savval.”

Mint a legelején kiderült, a barnarizs és a cukkini például nagyon kis mértékben tartalmaz hisztamint, ezek éppen voltak is otthon, így a napi ötszöri főtt rizsadagjával és egy kis zabpelyhes cukkinitócsnival a tányérján Hajni végre elkezdhette tanulmányozni, mik is azok az élelmiszerek, amelyektől nem kerül életveszélyes állapotba.

„Inzulinrezisztenciával naponta hatszor kell enni, de az IR-kaják jelentős része nem hisztamin-kompatibilis, pedig szinte mindenben van hisztamin. Amikor végre sikerült elmennem boltba, irtózatos összegért először is vettem három kiló különleges lisztet, amelyből megalkottam életem első hisztaminmentes falatkáját.”

És persze ki kellett deríteni az okokat is, itt nem volt olyan nehéz dolga.

„Édesapám halála, az, hogy közben volt egy autóbalesetem, majd a hagyatéki tárgyalás, mind olyan mértékű stressz volt a szervezetemnek, ami egyesével is kemény meló egy – az inzulinrezisztencia miatt amúgy is – lestrapált testnek. Nyilván folyamatosan alakult ki az állapot, de a testem mégis egyik pillanatról a másikra feladta, és egy jóízűen elfogyasztott éttermi vacsora után fél órával kezdődött az egész.”

Az allergia nem egyenlő az intoleranciával

„Ételallergia esetén az immunrendszer idegen anyagként ismeri fel az ételallergént, és erre kóros reakcióval válaszol, melynek során a saját szervezetét károsítja. Ennek tünetei általában közvetlenül az étkezés után következnek be” – mondja András Kitti dietetikus.

Az ételintoleranciánál nem termelődnek elegendő mennyiségben, illetve teljesen hiányoznak azok a bontóenzimek, melyek a szervezetünkbe juttatott anyagokat bontanák. Az ennek következtében kialakult tünetek hasonlók lehetnek az ételallergiás reakcióhoz, azonban ezek órákkal, akár napokkal később jelentkeznek. A hisztaminintolerancia – ami az élő szervezetben is megtalálható hőstabil biogén – esetében is hasonló helyzet áll fent, azonban más oka is lehet a hisztamin felszaporodásának a szervezetben.

Amellett, hogy nem termelődik elég bontóenzim, olyan anyagok is kerülhetnek a szervezetben melyek meggátolják a hisztamin lebontását. (Ilyenek lehetnek bizonyos gyógyszerek, antibiotikumok, de még az alkohol is.) Ha pedig valakinek sérült a bélnyálkahártyája, azon nagyobb mennyiségben tud bejutni a hisztamin a szervezetbe, ami meghaladhatja a lebontási kapacitást.

De mi a megoldás?

„Nincs két egyforma szervezet, így egyénenként változó, hogy ki milyen élelmi anyagot tud tolerálni” – mondja a szakember. Általánosságban: minél inkább erjesztett (fermentált), érlelt vagy érett (nem friss) egy élelmiszer, annál magasabb a hisztamintartalma. Biztosan erős tüneteket tapasztalunk az alábbiaktól: füstölt pácolt húskészítmények, sonka, szalámi, halak, sokáig érlelt sajtok (ementáli, parmezán, camembert), halkonzervek, lazac, kagyló, makréla, hering, szardínia, paradicsom, paradicsomszósz, ketchup, savanyú káposzta, kovászos uborka, fermentált szójakészítmények, dió, mák, földimogyoró, napraforgómag csicseriborsó, banán, körte, eper, málna, kivi, alkoholos italok, borecet, vörösbor. A paprika és a curry kapszaicint tartalmaz, ami hisztaminfelszabadító hatású. Húsok, halak közül csak a friss, azonnal elkészített darabokat szabad elfogyasztani, a gyümölcsökből, zöldségekből pedig mindig az ép, friss, ütődéstől, barnulástól mentes darabokat.

A táplálékrezisztenciák a honi népesség körülbelül tíz százalékát érintik, a hisztaminérzékenység úgy egy százalékot, főképp negyven feletti nőket. Nagyjából százezer embert.

És így néznek ki a hétköznapok

„Azt kapásból elhatároztam, hogy ha már az elmúlt években annyi mindenen átmentem, ez a »kis rohadék« nem fog engem megölni” – mondja Hajni.

Ezért, miután minden információnak alaposan utánanézett, segítő jelleggel Hajni’s Kitchen néven saját, kikísérletezett ételeket mutat be az egyik közösségi oldalon. Az útkeresés másoknak is segítség – a bejegyzések alatti kommentekből derül ki igazán, mennyien szenvednek a hétköznapokban a különböző táplálkozási intoleranciáktól.

Hajninak ez lett tehát az alapfilozófiája, amelyre fokozatosan elkezdett felépíteni egy új életformát. Nagyon nehéz, mert imád edzeni, ami ráadásul igen fontos lenne az inzulinrezisztencia karbantartásához, de szintén felszabadítja a hisztamint.

Egyáltalán nem köztudott, de az orgazmus is tiltólistán van… És ilyenkor az ember tényleg nagyon komolyan el kell, hogy gondolkodjon az életén. Már csak azért is, mert a hisztaminmentes életmód ezeken kívül is rendkívüli mértékben megnehezíti az ezzel élni kényszerülők mindennapjait.

„A gyógyszerként szedett emésztőenzimen nincs támogatás, külföldről lehet olcsóbban hozatni, de neked kell kifizetned. Kéznél kell lennie életmentő injekciónak is, ezt szintén nem támogatja a TB. Le kell cserélned minden korábbi vitaminodat, táplálék-kiegészítődet, innentől csak a drágábban elérhető típusok jöhetnek szóba. Rendszeresen ellenőriztetned kell magadat szakorvosnál, de laboratóriumban is, szintén saját költségen, éves szinten úgy félmillió forintért… Soroljam? Bármitől borulhatsz, legyen az új élelmiszer, új összetevő, egy dezodor, sampon vagy felmosószer egy helyiségben. Oda vagy kötözve a saját hűtőszekrényedhez, minden kapcsolatod rámegy az állapotodra. És még leszázalékoltatni sem tudod magad, mert

sem az IR-nek, sem a HR-nek egyelőre nincs társadalombiztosítási besorolása… Mintha nem is léteznének.”

Azért akartam írni erről a témáról, mert Hajnit nem olyan fából faragták, hogy ezen a ponton – vagy bármelyiken – feladja. Elkezdett kísérletezni, és társulva egy kis gyártóval, megszülettek a manufakturálisan előállított biotermékeik. 

„Tulajdonképpen hálásnak kell lennem ezért a sorscsapásért, mert rengeteg dologra megtanított a világról, a benne élőkről és magamról is. Én így szeretem magam. Megtanultam újra szeretni magam, ezzel együtt, ami van. Mert büszke vagyok arra, hogy ebben a kis pilincka testben is van ennyi erő! És lett bakancslistám is. Olyan dolgok kerültek rá, amiktől eddig féltem. Már nem félek.”

 Kocsis Noémi

 Képek: Szöllősi Hajni