–

E cikk elkészülésének körülményei is remekül bizonyították, milyen nagy szükség van arra, hogy beszéljünk erről a témáról. Az egész ugyanis úgy kezdődött – és itt, ennél a pontnál rögtön leleplezem magamat (is), mennyire nem kenem-vágom a témát –, hogy a szerkesztőségi értekezleten bedobtam, mi lenne, ha írnék a rendszergazdák munkájáról. Majd ezzel a felvetéssel ki is derült rögvest, hogy valójában fogalmunk sincs, mit csinál egy rendszergazda és ki is ő egyáltalán, azon kívül, hogy számítógépekkel foglalkozik… Ami, lássuk be, elég tág fogalom.

Az is rögtön világos lett, hogy akik egészen eddig azt hitték, van rendszergazda ismerősük, azokról a pontosítás során kiderült: szoftverfejlesztők, programozók vagy totál más területen tevékenykedő informatikusok.

Szóval, ez most egy kicsit ilyen önmagunkat is edukáló anyag lett, amelyben igazi, hús-vér rendszergazdákat faggattam arról, mivel foglalkoznak, mivel lehet őket a világból kikergetni, és mi az, amit tanácsolnának nekünk, balga felhasználóknak. Emellett pár vicces, ám valós történetet is megosztottak velem, én pedig ezennel tovább is adom, hátha a görbe tükörben meglátjuk saját magunkat is, és legközelebb egy kicsivel több megértéssel fordulunk azokhoz, akik nélkül csak kétségbeesetten bámulnánk a képernyőt, amikor csak nem akar működni az az átkozott számítógép.

Kicsoda és mit csinál a rendszergazda?

Kezdjük rögtön a legsarkalatosabb kérdéssel, a pontos definícióval! A közhiedelemmel ellentétben a jó rendszergazda nem egy „monitornál barnult”, egészségtelenül testes, netán gizda fickó, aki retteg a női nemtől, egész nap és főleg egész éjjel egy számítógépekkel teli sötét szobában ül, pizzát eszik, sorozatokat néz, leginkább az éjszakákat szereti, mert akkor békén hagyják a júzerek, és ha valakinek baja van, akkor nagy duzzogva megnézi a gépét vagy ad neki egy újat a leöntött billentyűzet helyett, netán káromkodva kiirtja a vírust a munkaállomásáról. Ha volt is bármiféle alapja, ez a húsz-huszonöt évvel ezelőtti sztereotípia azért sokat változott az elmúlt időben.

A rendszergazda munkakör sokféle feladatot tartalmaz. Főként üzemeltet, azaz számítógépeket, hálózatot, levelezést tart karban, mellette telepít, frissít, beállít, vagy az átlagember számára értelmezhetetlen naplófájlokból deríti ki, mi történt pontosan, hol került hiba a rendszerbe. Amit viszont biztosan nem csinál a rendszergazda, az a fejlesztés, komolyabb programozás, illetve a kreatív, dizájnermunkák.

A jó rendszergazda állandóan tanul, hiszen az új rendszerek évről évre folyamatosan jönnek ki, és a már megtanult alapokkal és a bevált módszerekkel viszonylag hosszú ideig el lehet lavírozni ugyan, idővel könnyű őskövületté válni, ha nem képezi magát.

Ehhez ismernie kell a lehetőségeket, az új fejlesztéseket hardver és szoftver terén is, hogy adott feladatra mindig optimális megoldást ajánlhasson, nem csak azt az egyet, amit valamikor régen megismert és azóta használ.

Mit tanácsol a rendszergazda?

1. Mindig legyen a gépeden friss vírusirtó és tűzfal! Ebből vannak ingyenesek is, ha nem akarsz rá költeni.

2. Mindig legyen mentés a fontos adataidról! Nem az a kérdés, hogy egy adathordozó elromlik-e, hanem az, hogy mikor. Erre most már rengeteg automatizált módszer létezik, felhőbe, külső tárhelyre vagy saját helyi diszkdobozra (NAS) mentés. Az alapelv legyen a következő:

„Az az adat, ami csak egy helyen van meg, az nincs meg.”

3. Használj legális szoftvert! A rengeteg „letorrentezett” alkalmazással együtt könnyen jöhetnek a vírus- és kémprogramok. A legális sem feltétlenül kerül pénzbe, érdemes utánajárni, hogy van-e az adott feladatra az igényeidnek megfelelő ingyenes megoldás.

4. Ha a géped furcsa, az eddig megszokotthoz képest eltérő dolgokat produkál, kezdj el gyanakodni: valószínűleg vírus vagy más rosszaság került a gépedre, ami a tudtodon kívüli dolgokat csinál a háttérben.

5. Ha hibaüzenetet vagy figyelmeztetést ad a rendszer, olvasd el, vedd komolyan!

6. Ne böngéssz gyanús helyeken, ne tölts le gyanús alkalmazásokat!

7. Ha számítógépes berkekben istené nem is, a rendszergazda szeme garantáltan mindent lát. Azaz, hogy egyiküket idézzem:

„Ne kamuzz, mert úgyis látom a logban, hogy mi történt!”

Mit kíván a rendszergazda?

Az egyik leggyakrabban elhangzó igény az volt, hogy jó lenne, ha az ügyfelek nem használnák minden megbízásnál az S. O. S. szót. Persze, mindenkinek élet-halál kérdés, hogy azonnal megoldódjon a problémája, de a folyamatos sürgősségi ellátás még a legtürelmesebb rendszergazda idegzetét is megtépázza. Amúgy is jókora teher van rajtuk, adott esetben egy cég sok dolgozója nem tud haladni, ha baj esetén nem oldja meg gyorsan a problémát, vagy nem készül fel előre a valószínűsíthető nehézségekre. Mivel sok rendszernek állandóan működnie kell, sokan ügyelnek éjjel, hétvégén.
Nem kell nekünk magunknak is vérprofi IT-guruvá lennünk, hogy elkerülhetők legyenek bizonyos fennakadások – ahogy ezt az alábbi (többször megtörtént) párbeszéd is illusztrálja.

– Nem megy a gép! Lefagy!
– Mi a baj konkrétan?
– Kiírt valamit, rányomtam, hogy OK, azóta nem megy.
– És mit írt ki?
– Azt nem olvastam el.

Az általam megkérdezett szakemberek egyetértettek abban, gyakori jelenség, hogy egyesek nemcsak hogy a legkisebb erőfeszítést sem teszik, hogy megismerjék az általuk használt számítógép működését, de még büszkék is rá, hogy ő nem értenek hozzá. Netán bele sem gondolnak, a probléma forrását egészen másutt kellene keresni, ahogy ebből a történetből is látszik: „Egyik nap az ügyfelem ordítva és káromkodva hívott fel, hogy az irodában nem megy a levelezés, és beperel.

Két óra masszív izzadás és szentségelés után jöttem rá, hogy az ügyfél elfelejtette befizetni a számlát és szimplán kikapcsolták nála a netet. Azóta is várom a bocsánatkérését.”

Sokszor tényleg nem kell más, mint egy kis józan paraszti ész. Csak hát, ha az átlagember gépközelbe kerül, hajlamos ő maga is lefagyni. „Frissen vásárolt hálózati nyomtató, nem működik. Felhívnak, elmesélik, mi a probléma. Én felteszem az ilyenkor szokásos kérdésemet: bekapcsol-e egyáltalán a gép és ha nem, akkor kap-e áramot. Az ügyfél állítja, hogy be van dugva, ne nézzem már hülyének, ő maga dugta be a konnektorba, mégsem kapcsol be. Ilyenkor nincs mit tenni, kimegyek, és megnézem. Valóban be volt dugva a konnektorba a kábel egyik vége. A másik meg lógott a levegőben.”

Fiala Borcsa

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images