–

Amikor beléptem, még magam sem tudtam, mitől is női igazán ez a bolt.

Az üzlethelyiségben aztán újabb másodperceket kellett várnom, hogy ezt megtudjam. A vizuális erőszakkal is felérő pink falak színét fel kellett dolgoznom magamban.

Pár szolid fújtatás, és rövid, hatékony processzálás után végül előálltam a problémámmal: megmutattam a kiesett billentyűt.

Nem nevettek ki. Szívből segíteni akartak, csak épp nem tudtak, merthogy „nem rendelkeznek mechanikával”. Viszont a szervizhálózatuk egyik uniszex/férfi/nem női/azoknak a nőknek való, akik gyűlölik a pinket egységében végül visszarakták a billentyűmet. Pillanatok alatt, olcsón.

Amit az Almárium nevezetű szuper Apple-szervizben nem tudtak megoldani, sőt, szinte morogva elhajtottak. Aztán, amikor nem tágítottam, kegyesen felajánlották, hogy kicserélik hatvanezerét a komplett klaviatúrát.

De visszatérve a Pink-topra. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg:

Mégis, mitől női ez a hely???

„Hát, a női dizájn miatt” – jött az első válasz. A szembántó rózsaszín miatti fanyalgásomat észrevehette az eladó, mert hozzátette, „ez még nem a végleges állapot, dolgozik rajta egy holland belsőépítésznő, hogy ennél is nőiesebb legyen”.

Vissza fogok menni a boltba, hogy leteszteljem, mire jutott a hölgy.

Aztán azt is megtudtam, hogy itt sokkal érthetőbben magyarázzák el a szereléssel kapcsolatos dolgokat, nem ködösítenek szakkifejezésekkel. 

Megjegyeztem, hogy én nem igazán szeretnék beszélgetni a szerelés részleteiről, csak arra vagyok kíváncsi: meg tudják-e csinálni... vagy sem. És mikorra.

De az eladó igazán készséges volt, és annyira lelkesnek tűnt, hogy tovább faggattam. Hősiesen állta a sarat.

– Kapott-e speciális képzést, hogyan kommunikáljanak a nőkkel, ha már máshogy kell velünk beszélni? – bukott ki belőlem a kissé gonosz kérdés. Mint megtudtam, „mindez spontán empátiával, kedvességgel, odafigyeléssel történik”.

– Van-e elegendő vásárló? Mert eddig kétszer jártam itt, és tök üres volt a bolt. „Azért akadnak” – világosított fel mosolyogva.

– Nem csodálkoznak-e a nők, értik-e a bolt koncepcióját?

A válasz: „kaptak már hideget és meleget is. Számos hölgy háborodott fel, hogy a bolt mennyire diszkriminatív, de rengetegen örültek is a szerviz ötletének.”

– Lesz-e női alkalmazott? „Folyamatban van a felvétele” – tájékoztatott.

Ekkor az egyéb kiegészítőket elemeztettem ki az eladóval.

– Kezdjük a női magazinokkal. Itt talán hosszan elücsörögnek a nők, hogy olvasnivalót készítenek ki nekik?

Elárulta: „az elképzelés az, hogy náluk nem adják be több napra a gépüket a vásárlók, hanem azonnali szervizt kapnak, a szerelés megvárható.”

Hogy mechanika nélkül, ez sok esetben miként oldható meg, rejtély, de nyilván nem esik ki minden nőnek az A billentyűje, mint nekem, így vannak könnyebben orvosolható problémák is.

Aztán megcsodáltam a művirágokat az asztalkákon. Majd a kis tálkákban kihelyezett Raffaello-golyócskákban gyönyörködtem. A rózsaszín dobozos zsebkendő láttán ismét következett pár másodpercnyi, halk befelé hörgés a részemről, végül nagy nehezen arra is rákérdeztem.

– A zsepit mégis miért érezték fontosnak kitenni???

„Minden boltjukban van, és ha esetleg egy gyermeknek tüsszentenie kell, akkor is jól jön.”

Ezek szerint gondoltak a családanyákra is, lélegeztem fel, és a pszichotikus, pink kiskamaszlány szobahangulat csak félrevezetés volt. Ugyan játszósarkot nem alakítottak ki gyerekeknek, de legalább a taknyosság kezelésére hangsúlyt helyeznek.

Végül a kapszulás kávégép és a vízautomata megvizsgálása következett.

Egy ideális Pink-top szervizelési jelenetet ezek alapján nagyjából így képzelek el:

Bejön a szőke hölgy rózsaszín ruhában, karján egy igen náthás, igen csöpp gyermekkel.

Hóna alatt rózsaszínű laptoptáskában egy olyan gép, melynek kezeléséhez egyáltalán nem ért, örül, ha a netet be tudja hozni, vagy elküld egy levelet. Férje nincs, sőt: egyetlen férfi ismerőse sem, (vagy netán barátnője, aki ért a gépekhez). Mivel izoláltan él egy rózsaszín szigeten, és a gyermeke is spermadonortól van, ezért rendetlenkedő számítógépét senkivel nem tudja megnézetni. Hónapok óta könnyes szemekkel küzd azért, hogy végre megjavuljon a gépe, és megnézhesse a kedvenc sztárpletykákat és sminktippeket felhozó weboldalait. Illetve, hogy megnyithassa az akciós narancsbőr-kezelésről szóló szuperfontos e-mailjeit. Amikor megérkezik a boltba, a kétségbeeséstől kimerülten iszik egy pohár tisztított vizet. Majd egy illatozó kávé felett vigasztalódik, amíg kedvenc női magazinjaiból kiokítja magát a nyár divatszíneivel kapcsolatban. A kihelyezett rózsaszín kaspós gerberák is gyógyítóan hatnak a lelkére. Ráadásul a könnyeit is felszáríthatja a pink dobozos papír zsepiknek köszönhetően. Sőt még pöttöm, igen influenzás gyermeke csepegő orrát is megtörölheti velük. Miután belső harmóniája szinte már teljesen helyreállt, csak egy dolgot tehet a tökéletes lelki békéért. Eszik pár szem Raffaellót. Addigra a gépe is elkészült a szervizben, amiről kiderült, hogy csak azért nem indult el, mert hosszú, sellőporos műkörmeinek köszönhetően félreütötte a jelszót.

A viccet a félretéve.

A szervizben az eladó tényleg készséges volt. Próbáltam sarokba szorítani az igen kellemetlen kérdéseimmel, de nem hagyta magát. Türelmesen, rokonszenvesen és módszeres nyugalommal magyarázott el mindent a szervizzel kapcsolatban. Azt is elmondta, hogy ez a hely tényleg a nőkért van. Illetve bármilyen javaslatot szívesen fogadnak a vásárlóktól azzal kapcsolatban, miként lehetne jobb a bolt, és teljesebb a kiszolgálás. Én hittem neki, ugyanis elég rendesen megdolgoztam a kérdéseimmel, és mégis rendíthetetlen bájjal bízott ennek a szerviznek a koncepciójában. Őszintén segíteni akart. El tudom képzelni, hogy minden kérdésre ugyanilyen következetes jó szándékkal és alapossággal válaszol, akárkitől jön: ideges embertől, nyugodt embertől, nőtől, férfitől... vagy egy UFO-tól.

Ha pedig valóban elfogadják a javaslatokat ebben a szervizben, íme, néhány tőlem is: legyen gyerekeknek való játszósarok. Legyen női eladó is. Ne csak beszéljenek róla, hogy lesznek. Szóljon „nőiesebb” zene. (Nem, nem Pinkre gondoltam.) Lehetne csajosabb az árukészlet. Sokkal több laptoptáska. Menő fejhallgatók. Meg tengernyi telefontok, még akkor is, ha ezeknek nincs közük a laptopokhoz.

És ha már lúd, legyen kövér: rakjanak be egy géllakkhoz értő hölgyet a boltba, hogy gyorsan meg tudjam csináltatni körmöm, amíg várok a gépemre.

Oké, ez poén volt, bár talán elgondolkodnék rajta, hogy igénybe vegyem, ha valóban lenne ilyen.

 Képek és szöveg: Finy Petra