A mikro-megcsalás vajon mi? – Avagy: mikortól hűtlenség a hűtlenség?

– 

Hol kezdődik a megcsalás?

Emlékeztek még Bill Clinton elhíresült „Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel” mondatára? Meggyőződéssel mondta, amit mondott, miközben az egész világ tudta, hogy Monica Lewinsky blézerére nem a kefir száradt rá. A megcsalásokkal foglalkozó nemrég megjelent nagy amerikai kutatás még csak nem is „az orális szex vajon szex-e?” kérdésnél húzza meg a mikro-megcsalás és a „rendes megcsalás” határát, hanem valahol a szextingnél (amikor pajzán üzeneteket küldözgetsz valakinek), meg amikor egy ismeretlennel flörtölsz egy bárban vagy a Tinderen.

Persze nehéz egyértelmű definíciót adni, hiszen minden párkapcsolatban más szabályokat alakítanak ki a felek arról, hogy mi férhet bele egy flörtbe egy idegennel, és mi számít már „túl soknak”. Ezzel együtt is, abban a kutatók azért nagyjából egyetértenek, hogy a kapcsolatok többségénél

a megcsalás előszobája (és így a mikro-megcsalás egyik leggyakoribb formája), amikor a közösségi média felületein, cseten, sms-ben vagy e-mailen rendszeresen üzeneteket váltunk valakivel, aztán ez a barátság egyszer csak túl közelivé és személyessé válik.

Persze mindez nem okoz problémát általában addig, amíg a felek át nem lépnek egy határt fizikailag vagy érzelmileg. Addig, amíg ez nem történik meg, a mikro-megcsalás valójában nem más, mint egy kis egotrip vagy dopamin-löket az agynak. Tehát alapvetően nem veszélyes.

Csúszós lejtő

Más kutatók viszont nem értenek ezzel egyet, és azt állítják, hogy ha valaki nyitva tartja azt a bizonyos kiskaput, és rendszeresen bonyolódik mikro-megcsalós helyzetekbe a neten, bárokban vagy a munkahelyén, akkor ő kevesebb energiát tesz a párkapcsolatába, és csökken az érzelmi elköteleződése is.

Ezért a mikro-megcsalás tulajdonképpen egy csúszós lejtő. A jelenben általában nem okoz problémát, sőt akár javíthatja is a párkapcsolaton belüli szexet (ha például valaki másra gondolsz szex közben, és nem a partneredre), de hosszú távon általában ez mégsem tesz jót a párkapcsolaton belüli érzéseknek, érzelmeknek vagy a partnerünkkel való bizalmi kapcsolatnak. És valahol itt van a kulcs.

Mert bármilyen szabályai is vannak egy párnak a megcsalásra nézve, amikor valaki figyelmen kívül hagyja a partnere érzéseit, érzékenységét, akkor ott a kapcsolat alapvetően kisiklik. 

Az emberi természetbe alapvetően kódolva van, hogy az ideális partnert keressük, és akkor is észrevesszük azokat, akik beleesnek ebbe a kategóriába, amikor éppen párkapcsolatban vagyunk. A mikro-megcsalás a XXI. században elképesztően elterjedt, ahogy egyébként a „rendes megcsalás” is.

Hűtlenség, hűtlenség mindenhol

Ezt a statisztikák is alátámasztják. A hűtlenség mindenhol ott van. A kutatások szerint a házas férfiak közül minden nyolcadik, míg a párkapcsolatban élő nők közül minden tizedik érintett, és csalja a partnerét. A mikro-megcsalás is valami olyan, amibe jó eséllyel mindenki belefutott már életében egyszer-kétszer (vagy többször).

És miért foglalkozik ezzel a kérdéssel egy gyerekjogász? Hát, mert egy gyerekeknek szóló szexedukációs programot működtetünk, ahol a kamaszok elképesztően sokat kérdeznek ezekről a határokról, meg arról, hogy mit lehet megtenni egy párkapcsolatban és mit nem.

Azt látjuk, hogy a felnőttek (a szülők) legalább akkora tabuként kezelik a hűtlenség kérdését, mint amennyire úgy általában a szexualitást. A fiatalok többsége azt kapja otthonról „csomagként”, hogy a hűség egy abszolút érték.

Ez azonban elképesztően távol esik a mindennapok realitásától (és egyébként a szülők életétől is, akik amúgy szintén jó eséllyel belefutottak már mikro-megcsalásba vagy érzelmi hűtlenségbe, esetleg házasságon kívüli szexbe).

Kamaszok és kommunikáció

A kamaszoknak legjobban az őszinte beszélgetések segítenek ezekben a helyzetekben (is). Amikor a szülő képes elmondani a dilemmáit, és akár azt is meg tudják beszélni a szülők közösen, ha volt saját hűtlenséggel kapcsolatos történetük. Nyilván nem az a cél, hogy a gyereknek elkezdjük szidni a másikat, hanem az, hogy lássa a kamasz: a szülei sem tökéletesek. Ezt amúgy is látja, de ha látja, hogy képesek a szülők az őszinte beszélgetésre, az hatalmas élmény (és megerősítés) egy útkeresésben lévő tizenévesnek.

És persze ezek az alkalmak, beszélgetések arra is jó apropót szolgáltatnak, hogy tanítsuk a gyerekünket: igyekezzen tiszta lapokkal játszani már rögtön a kapcsolat elején, és beszélje meg, hogy mi fér bele neki és a partnerének, és mi számít hűtlenségnek. Ez nem azt jelenti, hogy ha ezt letudja az elején, akkor soha többé nem kell foglalkozni a témával. Időről időre érdemes újra elővenni, és beszélni róla, hiszen új helyzetek, kihívások jelentkezhetnek.

Szintén elmondhatjuk a kamasznak, ha azt érzi, hogy amit a partnere csinált, az tulajdonképpen megcsalásnak számít, de bizonytalan abban, hogyan reagáljon; vagy azért bizonytalanodott el, mert a partnere hárítja a felelősségét, és úgy egyáltalán azt is, hogy amit csinált, az megcsalás lenne (klasszikus mikro-megcsalás helyzet), akkor is próbálja meg elmondani az érzéseit, és hogy miért nem érzi rendjén valónak azt, ami történt. Ha pedig azt érzi, hogy a partnere nem hallja meg, amit mond, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában az a kapcsolat, amiben benne van, mennyire kielégítő érzelmileg.

A szülőség tanulható. Ezeken a beszélgetéseken keresztül pedig minden szülő-gyerek kapcsolat építhető, elmélyíthető.

Nem a „tökéletességünkkel” neveljük a gyerekeinket, hanem az őszinteségünkkel, az esendőségünkkel, a tapasztalatainkkal, a sérülékenységünkkel.

Mindazzal, amit megéltünk, és amiről beszélgetni tudunk – elvárások és hamisság nélkül. Csakúgy, mint a párkapcsolatunkban.