„Elmenni pénzért? Örökké idegennek?" – Színek, borok, haza, szeretet
A Balaton varázslatos színei, a szőlőhajtások harsogó zöldje, a frissen tárcsázott föld vöröse, a tó türkizkékje, az ég alja rózsaszín… Dzsessz, finom borok és egy baráti beszélgetés. Ilyenkor sok minden szóba kerül, többek között a haza szeretete is. Pátosz nélkül, szeretettel, őszintén. Jásdi István borász írása.
–
Későn érkezett a társaság. A könyvhét balatonfüredi dzsesszkoncertje után jöttek át baráti borozásra a teraszra. Hárman új könyvet mutattak be, a többiek a rendezvény szervezői, barátaik, családtagok. Agykutató, orvosprofesszor, zongoraművész, a füredi kulturális élet szervezői. Nők és férfiak 25 és 70 között.
Olaszrizlingek: a Csopaki, a Három dűlős, a Lőczedombi meg a Siralomvágó. Aztán persze a fehér és a vörös Ranolder is. Lemenőben van a nap.
A tó fölött makulátlanul kék az ég. A somogyi parton zivatarfelhők tornyai emelkednek a sztratoszféra felé, a Bakonyból egyre közeledő mennydörgés robaja hallatszik. A csapadékos időben a frissen tárcsázott talaj most csakugyan vörös, a gyorsan nőtt szőlő felső hajtásai világoszöldek, a Balaton vize tükörsima – a Paloznaki öbölben olajoskék, Siófok előtt rózsaszín árnyalatokkal tükröződnek benne a felhőtornyok.
A tökéletes szélcsendben a vízközépen rekedt vitorláshajók csaknem egy helyben állnak.
Háromszög alakú vitorláik hófehéren világítanak még akkor is, amikor a szőlősorok árnyékba borultak a ház előtt egészen, amíg a Nap le nem bukik az arácsi Péter-hegy mögött.
Először persze a borokról beszélgetünk. Az olaszrizlingről, a furmintról, a kékfrankosról meg a cabernet francról. Ezekkel érdemes Magyarországon foglalkozni. Aztán az évjáratok erejéről; a csapadékos 2005-ösről, 2010-esről, 2014-esről. Az egyre gyakoribb kánikulai évekről: 2007-ről, 2012-ről. Próbáljuk kitalálni, mi jöhet ki az idei későre tolódott télből, korai nyárból és felgyorsult vegetációból.
A borok után pajzán anekdoták következnek; borászkollégákról, művészekről, kutatókról és orvosokról. A történetek nagy része külföldön esett. Párizsban, Münchenben, Oxfordban, ahol éveket töltöttünk vagy éppen konferenciákon, bemutatókon, koncerteken… Brüsszelben, Chicagóban, Kyotóban. A korombeli urulógus-professzor bölcsészként végzett lánya harmadszor indul Afrikába, ahol a Médecins sans Frontieres (Orvosok határok nélkül.) segélyszervezet munkatársa.
Az első borok után leszáll az este, kigyúlnak szemben Siófok fényei. Ilyenkor már komolyabb dolgokról is szó esik. Miért jött haza az orvos a Kádár-kori Magyarország féltékeny, antiszelektált, pénztelen egészségügyébe, és miért hagyta ott családostul a sima karrier és jól fizető állás ígéretét a harmincas éveiben? A nemzetközi hírű zenész miért nem Bécsben, Genfben vagy San Franciscóban telepedett le, és él luxus körülmények között? A kutató miért Magyarországon akar makacsul iskolát, nemzetközi szintű tudományos műhelyt felépíteni?
Miért kell néha a nehezebb utat választani?
A társaság fiatalabb tagjai hiába várnak racionális válaszokat. Legkésőbb, amikor a két Ranoldert kóstoljuk, mégis kialakulhat valamennyiükben a válasz: Ha értesz valamihez, és beszélsz néhány idegen nyelvet, a világon bárhol akadhat neked való állás. Általában az itthoninál több pénzért.
Munkát akárhol találhatsz. Dolgod azonban leginkább itt van.
Csapatokban támadnak a sötétben a tegnapelőtti nagy zivatar nyomán kikelt szúnyogok, elfogyott az utolsó pohár bor is. Felkerekednek a vendégek, én még összeszedem a poharakat.
Elmenni pénzért? Örökké idegennek?
Rosszabb helyre, mint ahol élünk? A Bakonyból a zivatar villámai Fehérvár felé távolodnak…
Jásdi István
Köszönjük a fotókat a Jásdi Pincének!
Ha tetszett ez az írás, olvasd el ITT, mit gondol a nőkről és a férfiakról Jásdi István.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
