Niki feljebb húzza a piros bikinijét, így már a csípővonala fölé ér az anyag, és fedetlenné válik a csontja, ami pimaszul kitüremkedik a bőrén keresztül.

Niki rohadtul vékony. Saját bevallása szerint délután kettő után egy falatot sem eszik, de szerintem alkalomadtán van az dél is.

Szeretnék olyan lenni, mint a Niki. De csak titokban vágyom rá, mert a barátaim körében eléggé ciki őt kedvelni.

Niki jó családból jön. Sok gondja nincs. Mindig megkap mindent, amit csak kitalál vagy megkíván. Tűzpiros Mini Cooperrel jár, tizenhat éves kora óta vezet, pedig akkor még jogsija sem volt, de az apja megengedte neki, hogy elvigye a BMW-t. (Az én apám max. az Astrát adhatta volna ide, de ilyesmi sosem fordult meg a fejében.)

Niki most huszonkettő. A Corvinusra jár. Kommunikációra. Reggelenként rizstejes kávét iszik cukor nélkül, édesítőt sem fogyaszt, azt mondja, hogy nem szereti az édességeket, mert az olyan tinilányos. Az Instasztorijában mindennap dokumentálja a reggelijét és az ebédjét, meg az edzéseit. Szereti az avokádót és az epret. Imádja a steaket, és emberfej méretű hamburgereket posztol, de szerintem ezeket tutira nem eszi meg.

Azt mondja, hogy kettő után nem kajál, de kettő előtt megehet bármit. Még egy emberfej méretű hamburgert is.

Egy loftban lakik a Marinán, van szőrös papucsa és Victoria’s Secret-edzőnadrágja. A kedvenc táskamárkája a Kors.

Niki most éppen a medencében van, és vadul szelfizik egy hatalmas, pink gumiflamingón. Aztán egyszer csak nagy röhögés… majdnem beleejti a telóját a vízbe. Instasztorin mindent közvetít. Szerencsére a flamingó szárnya megfogja, és megmenekíti a telefont a vízbeeséstől.

Nikinek egyébként most nincs pasija. Tavaly nyáron járt valakivel, akiből csak egy kezet láttunk. Na, jó, néha kettőt. Az elég hosszú kapcsolat volt, mert sorban pakolta ki a dobozos rózsákat meg a „kézenfogós”, #followmetoo majmolós vidiket a sztorikba. Aztán eltűnt a srác anélkül, hogy rájöttünk volna, ki volt. Kicsit bántuk. (Vagyis, csak én bántam.)

A barátaim szerint tuti, valami gazdag pasi volt, mert szerintük mindig van valami gazdag csávója. Amúgy szerintük az apja nem is lóvés, csak Nikit biztosan kitartják. Nekem tök mindegy, honnan van zsetonja, de Nikinek a megrögzött pletykák szerint máshonnan nem lehetnek ilyen cuccai, csak, ha valaki pénzeli.

Szerintem Niki tök szép. Nagyon barna a bőre. Az enyém sosem barnulna le ennyire, mert csak ötven faktorral mehetek ki a napra. Ilyen fürdőruhát sem vehetnék fel, mint amilyet Niki visel. 

Múltkor kitett egy posztot, hogy amióta edz, feljött rá izomban némi tömeg, így most ötvenegy kiló. (Ötvenegy kiló, halkan ízlelgetem a szót. Utoljára tízévesen voltam ötvenegy.)

Niki most lájvozásba kezd (az olyan, mint a sztorizás, csak sokkal hosszabban lehet csinálni). Azt mondja, ma egész nap barnítani fogja magát, mert ki van egy kicsit fakulva, én meg arra gondolok, hogy ez hülye, de aztán visszaszívom.

Nézem a Nikit, akit csak Instagramról ismerek. Olyan szeretnék lenni, mint ő. Tudom, hogy sosem leszek olyan. Gumiflamingót is szeretnék, az meg rohadt drága. Bár hamarabb érem el, mint az ötvenegyet. Szeretnék szőrös papucsot is, mondjuk, nem tudom, az hogyhogy nem melegít, mint állat ebben az időben. Meg csípővillantós, piros bikinit is szeretnék. Meg olyan telót, mint amilyen neki van. Meg mértani pontossággal felvitt, csapzott hatású melírt a hajba, azt is szeretnék. Meg mindig tökéletes sminket, olyat, amiben nem is lehet látni, hogy ez tulajdonképpen én vagyok.

Sőt, azt szeretném, hogy én ne is legyek én. 

Hanem egyszer mindenki higgye el, ez, ami most vagyok, egy másik nő, olyan, akit nagyon sokan lájkolnak az Instán.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ wundervisuals