Az elmúlt két hetet a gyerekeim az apukájukkal töltötték, úgyhogy hosszú (nagyon hosszú) idő óta először nem kell az étkezésemben hozzájuk alkalmazkodnom, illetve nem szükséges – a két lakli kamaszra is gondolva – gigantikus mennyiségű ételt hazavonszolnom minden áldott nap. Végre megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy elriszálok reggel a piacra, és ott veszek egy személyre(!) csupa olyan holmit, amit megkívánok. Egyik nap capresét ettem aranypettyes paradicsommal, bivalymozzarellával és friss bazsalikommal, a másikon grillezett vargányát meg friss bogyókkal megszórt görög joghurtot, a harmadikon hollandi szószos zöld spárgát toltam este otthon, méghozzá nagy élvezettel és két pofára. Mindemellett a gyerekeim dugi csokijai érintetlenül álltak a kamrapolcon, eszembe sem jutott őket megdézsmálni.

Közben az is eszembe jutott, hogy legutóbb, amikor szintúgy egyedül maradtam otthon, csak épp azért, mert akkor a szüleim utaztak el és hagytak hátra (huszoniksz éve), akkor is egészen megváltozott az étkezésem, de az ellenkező irányba.

Boldogan fetrengtem a zacskós levesek fertőjében, pizzát ettem reggelire és undorító konzerveket zabáltam éjjel.

És mellette két pofára faltam a cukros holmikat… a szeretetéhségemet csillapítandó.

Úgy tűnik, két évtized alatt bizony 180 fokos fordulatot vett az ételem az életemmel együtt. Kisgyerekként például a világból ki lehetett volna kergetni egy tál lecsóval. Komolyan, egyszer, amikor a nagymamám azt főzte ebédre, zokogva követeltem, mondja meg, miért nem szeret engem már egy cseppet sem. Most meg? Egy füttyentésébe kerülne (praktikusan bárkinek), hogy azonnal odapattanjak az étkezőasztalához, ha összefőz egy kevés paradicsomot és paprikát.

Nincs ezen mit csodálkozni, az ember étvágya a korával együtt változik. Persze vannak kivételek, de nagy vonalakban ezen a hét stáción esünk át életünk során, már ami a táplálkozásunkat illeti:

1. Az első évtized

Az ebben a korban megszerzett ízlés, bizonyos ételektől való félelmek és étkezési szokások nagy hatással lehetnek az egész jövőbeni étkezésünkre. Ha például az anyuka túl sokat aggodalmaskodik, hogy a gyerek nehogy véletlenül lenyeljen egy szálkát, lehet, hogy egész életére elvadítja utódját a halaktól.

A gyerekételek elkészítésénél, fűszerezésénél tartsd észben, hogy a kicsiknek még 30,000 ízlelőbimbó van a szájában, tehát eléggé intenzíven érzik az enyhébb ízeket is, egy elmélet szerint pedig egyenesen három dimenzióban képesek érzékelni az ételeket. Ez a 30,000 azonban sajnálatos módon felnőtt korra a harmadára csökken legtöbbünknél.

Szülőként érdemes újra és újra kísérletezni a különféle ízekkel, hiszen lehet, hogy ami nem volt a csemete kedvére való falat négyévesen, az nagy kedvenc lesz később.

Jellemző erre a korra az édes ízek iránti rajongás, a keserűt viszont kifejezetten kerülik a gyerekek (és a terhes nők is). Így védi meg a természet a mérgező anyagoktól azokat, akik tapasztalatlanságuk miatt jobban ki vannak szolgáltatva.

Kifejezetten káros lehet az a tipikus magyar nevelői gyakorlat, hogy a gyereket nem engedjük felállni az asztaltól, amíg meg nem ette az utolsó falatot is, hiszen így soha nem tanulja meg a saját ízlésének, étvágyának mértékét. (Szegény húgom, aki étvágy szempontjából nem rám ütött, volt, hogy még mindig farkasszemet nézett a reggelije megdermedt maradékaival, miközben már az ebédhez terítettek.)

2. Kamasz évek

Ilyenkor szoktak felsóhajtani a szülők, hogy „fiam, inkább ruháználak, mint etetnélek”, a növésben lévő szervezet ugyanis egészen elképesztő mennyiségű táplálékot képes egy ültő helyében befogadni, mindezt körülbelül kétóránként, mint egy újszülött. Megfelelő iránymutatás és támogatás nélkül azonban éppen ebben a korban hajlamos a leginkább összeenni a legvacakabb kajákat, a gyorsételek iránti vonzalom pedig akár állandósulhat is.

3. Fiatal felnőttként

Sokan tapasztalják, hogy ebben az életszakaszban vagy egyáltalán nincsen étvágyuk, vagy épp ellenkezőleg, egész nap csak burkolnának. Ezt a stresszhormonszint is befolyásolhatja, de utalhat vitaminhiányra is, ha egész nap másra sem tudsz gondolni, mint egy nagy zacskó csokis perecre.

Ilyenkor rendszerint az embernek kevesebb ideje jut sportolásra, sokan egyetemre, főiskolára járnak, esetleg megházasodnak és gyerekeik születnek. Csupa-csupa olyan dolog, ami – a temérdek öröm mellett – bizony hízással is járhat. Az élet egy nagy rohanás, nem csoda, hogy felmérések szerint ilyenkor messze nem veszünk magunkhoz annyi vitamint, rostot és egészséges táplálékot, mint kellene. Az új ízekkel való kísérletezés és nyitottság is jellemző erre a korszakra, sokan ekkorra barátkoznak meg olyan ízekkel és ételekkel, amiket korábban esetleg ki nem állhattak. Éljen a spenót és a cékla!

4. A negyedik évtized

A stresszes felnőtt élet mindenkire más hatással van, egy biztos: az emberek 80 százalékánál változást hoz az étkezésben. Van, aki elveszíti az étvágyát, és van, aki stressz-evővé válik. Maximalista személyiségűként pedig könnyű különféle étkezési zavarokra szert tenni. Ebben a szakaszban sokat segíthet az olyan munkakörnyezet, ahol az egészséges étkezést támogatják, például nincsenek a folyosón csokival és rágcsálnivalókkal megtömött automaták. Emésztési problémák is jellemzően itt bukkannak fel először.

5. 40-50 között

Bár temérdek kutatás bizonyítja, hogy az egészség és a táplálkozás illetve az életmód milyen szoros kapcsolatban áll egymással, az emberek még akkor sem nagyon akarnak változtatni a berögzült szokásaikon, ha az nyilvánvalóan káros hatással van rájuk. Negyven felett azonban az ember általános egészsége elkezd lassú, de biztos hanyatlásnak indulni, ez lehetne tehát a tökéletes alkalom arra, hogy változtasson.

Negyven felett az anyagcsere is lassulásba kezd, azaz sokkal kisebb elánnal égeti a kalóriákat, mint korábban. Ránézel egy pizzát hirdető szórólapra, és máris rád ugrott két kiló…? Most már tudod, miért.

Ami még hatalmas érvágást jelent a negyven pluszosoknak (és ennél a pontnál én is ijedten a szívemhez, pontosabban a számhoz kapok), hogy ebben a korban elkezdenek elhalni az ízlelőbimbók. Normális esetben egy ízlelőbimbó kéthetes ciklusokat él meg a születésétől az elpusztulásáig, azaz a nyelv mindig újra és újratermeli. A bé oldalra fordulva azonban egyre lanyhuló lelkesedéssel születnek újjá az ízlelőbimbók, míg a végén már alig érzünk ízeket. Ezért is lenne jobb egyes szakértők szerint, ha az idősek otthonában nemhogy visszafognák a fűszerezést (ahogy a gyakorlatban teszik), hanem inkább feljebb tekernék az ízfokozást.

6. Az ötvenes évek

Az ötödik iksz után megindul az izomtömeg csökkenése, mintegy fél-egy százalékkal évente, a klimax pedig csak gyorsítja a folyamatokat. A megváltozott hormonszintnek hála, a nők sokkal jobban kívánják az édeset és a szénhidrátot, mint korábban. Tudatos táplálkozással azonban hatékonyan le lehet lassítani az öregedést.

7. Hatvantól felfelé

A minőségi étkezés rendkívül fontos lenne, azonban épp ebben a korban jelenti a legnagyobb kihívást. Sokan vagy nem engedhetik meg maguknak azt a színvonalú táplálkozást, amire a szervezetüknek szüksége lenne, vagy egyszerűen elveszítik az étvágyukat. Ennek oka lehet betegség (például Alzheimer), esetleg a párjuk elvesztése, vagy a magány. De az ízlelőbimbók és a szaglás működése nyolcvan felett jelentősen alábbhagy, úgyhogy nem csoda, ha valaki érdeklődését veszíti az étkezés iránt.

 Fiala Borcsa

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT