Gáz állatkertbe/vadasparkba/delfinshow-ra vinni a gyerekeket? – Gondolatok egy botrányt okozó fénykép kapcsán

–

Ettől függetlenül valóban elmentünk egy tengeri állatokat bemutató parkba, és megnéztük a delfinshow-t is (sok más dolog mellett). Mint ahogy állatkertben is jártunk már, láttuk a budapesti fókashow-t, ahol szintén beszélgettünk arról, hogy ez a fókáknak móka vagy inkább munka. Még többször jártunk cápás alagutas ocenáriumokban szerte Európában, néztünk etetést is, és ezeken a helyeken alaposan kiveséztük a természet, az ember és a vadállatok együttélésének témáját. Ez nem feltétlenül az én szuper szülői kompetenciám miatt történt, hanem részben azért, mert az említett intézmények fotókkal, információs táblákkal hozzásegítenek ahhoz, hogy erről szót ejtsünk.

Azt gondolom, hogy a lányaim tanultak belőle, és azt is remélem, hogy ők már nem tudják majd delfinshow-ra vinni a gyerekeiket, mert addigra nem lesz egy sem. De azt is gondoltam, hogy a fent említett, elvileg edukációs céllal létrejött helyek között igazából nincs különbség.

Egyrészt tényleg kapcsolódik a bemutatókhoz oktatási rész is, másrészt mindenütt állatokat tartanak fogságban, és az ő különböző módokon történő mutogatásukkal adnak el jegyeket és keresnek pénzt.

Ez volt a magánvéleményem, ez állt a döntés hátterében, amikor ellátogattunk a tenger élővilágát bemutató delfinshow-s parkba is nyaraláskor. De miután az ott készült fotó ennyire kiverte a biztosítékot, elkezdtem alaposabban utánaolvasni a kérdésnek. Azóta árnyalódott bennem a kép. Már tudom, hogy a delfinekre és több tengeri (úszó) emlősre sok országban (például Magyarországon vagy az Egyesült Királyságban is) más szabályok vonatkoznak, aminek a hátterében az áll, hogy az ő életüket valóban megrövidíti a fogságban tartás.

Megpróbáltam utánajárni annak is, hogy tényleg van-e különbség állatkert és állatkert között, vagyis a vadaspark valóban jobb-e, mint az állatkert (nem), és hogy a simán fogságban tartott állatoknak rosszabb-e, mint azoknak, akiknek produkálniuk kell magukat. (Nem feltétlenül.)

MIT MOND AZ ÁLLATKERTI SZAKEMBER?

Megkérdeztem Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtószóvivőjét a különböző fogságban tartott állatokkal foglalkozó intézményekről:

Tóth Flóra/WMN: Van valódi különbség szabályozás tekintetében állatkert és állatkert között?

Hanga Zoltán: Maga a név, hogy állatkert egy tükörfordítás alapján jött létre az 1830-as években, az eredetije a német Tiergarten. Jogilag minden ilyen intézmény állatkertnek számít, legyen akármi is a neve. Ettől függetlenül fontos különbség, hogy vannak az akkreditált állatkertek, amik megfelelnek az akkreditációt kiadó szakmai szervezet szabályainak, amikben komoly természetvédelemre, kutatási tevékenységre és oktatási funkciókra vonatkozó kitételek vannak. A Fővárosi Állatkert az European Association of Zoos and Aquaria nevű szervezet tagja, amelynek az akkreditációja a legszigorúbb feltételekhez kötött. A nem akkreditált állatkertek azok az angol nyelvterületen „roadside zoo”-nak nevezett, talán a legjobban mutatványos állatkertnek fordítható helyek, ahol néhány, általában könnyen tartható állatot lehet megnézni. Ezek gyakran hobbiállattartók, nyugdíjas cirkuszi emberek által üzemeltetett helyek.

T. F./WMN: Számít, hogy valamit állatparknak, vadasparknak vagy állatkertnek hívnak?

H. Z.: Ma már nem igazán. A vadaspark elvileg olyan állatkert, ahol csak a területre jellemző állatok vannak, de több olyan vadaspark van, ahol ez már nem igaz, a nevet mégis megtartották. Az állatpark név is német eredetű, az 1900-as évek elején a Hagenbeck-család kitalálta a ketrec nélküli állatkertet, ahol inkább szárazárokkal, vizesárokkal különítették el az állatokat, és ezt a forradalmi újítást a névben is szerették volna megjeleníteni, így nevezték az addigi állatkertet (Tiergarten) állatparknak (Tierpark). Ma inkább a kisebb, külterületi, szellősebb állatkertekre használják ezt a kifejezést, de ezek a szóhasználatok azért inkább korábbi jelentéseket hordoznak.

Vannak, akik azt mondják, hogy a szafariparkok a legjobbak, mert ott szabadon élnek egy nagyobb területen az állatok, de ez nem igaz.

Ezek ugyanis a leginkább profitorientált vállalkozások, amik a mérsékelt égövben például bezárnak télen, és nem igazán lehet tudni, hogy akkor milyen körülmények között vannak az állatok, akik nem erről az éghajlatról származnak.

T. F./WMN: Akkor tehát nem igaz a felvetés, hogy szegény állatok szenvednek az állatkertek rabságában?

H. Z.: Ez összetett kérdés, de alapvetően nem igaz. Az állatkert civilizációs jelenség, már az ókorban is létezett, persze nem olyasmi, mint a mai korszerű állatkertek. Ma egy állatkertnek négy fontos feladata van:

• az edukáció vagy inkább környezettudatos szemléletformálás
• a természetvédelem és a fajfennmaradás elősegítése, veszélyeztetett, kihalófélben lévő fajok szaporításával (például az európai bölények vadon élő példányai mind kihaltak, de mára állatkerti szaporítással a természetbe is sikerült visszatelepíteni a bölényeket)
• a sérült, emberi segítségre szoruló vadon élő állatok gondozása
• és a kutatási tevékenység, ezáltal az élővilág megismerésének elősegítése.

Szerintem az az alapvetés hibás, hogy az állatoknak a vadonban csodás, békés, háborítatlan élete van, az állatkertben pedig szenvedés jut nekik. Ez inkább fordítva van: a vadonban rengeteg feladatuk van az életben maradással és az élelemhez jutással, az állatkertben pedig viszonylag kényelmes az életük. Sok faj van, ami ennek köszönhetően tovább is él fogságban.

T. F./WMN: Sokan azt róják fel az állatkerteknek, hogy „produkáltatják” az állatokat, ami nekik munka. 

H. Z.: Ezeknek az előadásoknak, amiket hajlamosak vagyunk „show”-ként emlegetni a legutolsó funkciója az, hogy a nagyközönség számára látványosak. Nagy szerepük van abban, hogy a fogságban tartott állat megszokja az ember jelenlétét, el tudják végezni rajta a szükséges vizsgálatokat. Ez tulajdonképpen az egészségük védelmében fontos. És a korábban említett kényelmes állatkerti élet hátulütőjét, az unalmat is enyhíti, hiszen az állatoknak itt nem kell megküzdeni a nagyobb ragadozókkal és az ételért.

Ezt helyettesíti a játék, amit a szaknyelv környezetgazdagításnak nevez.

T. F./WMN: Ez igaz a delfinek esetében is?

H. Z.: A delfinek és általában a tengeri emlősök kérdése speciális, az állatkerti szakmán belül is sok vitát vált ki. Rájuk például nem igaz, hogy tovább élnek fogságban, és az ő esetükben az állatjóléti feltételek biztosítása is bonyolultabb. 

MIT MOND AZ ÁLLATVÉDŐ?

Schneider Kinga, a Noé Állatotthon Alapítvány szóvivője, az állatok érdekeit képviselve mondta el véleményét:

Tóth Flóra/WMN: Állatvédő szakemberként mit gondolsz a delfináriumokról?

Schneider Kinga: Elítélem őket, nemcsak személyesen én, hanem a Noé Állatotthon Alapítvány nevében is. Ennek az az oka, hogy az úszó tengeri emlősök egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy fogságban tartsák őket.

T. F./WMN: Általában az állatkertekről is hasonló a véleményetek?

S. K.: Nem. Van különbség állatkert és állatkert között. Az öncélú haszonszerzés miatt létrejött állatkerteket elítéljük. De azok az intézmények, ahol tudományos munka folyik, ami a fogvatartott állatok vadon élő társaira is hatással lehet, ahol akár meg is mentenek a kihalástól bizonyos fajokat, ahol fontos érzékenyítő munkát folytatnak, azoknak az érdemeit mindenképpen elismerjük.

Azt is megértjük, hogy szükségük van az ehhez szükséges források előteremtéséhez a látogatókra, és azt gondoljuk, hogy az ő esetükben muszáj tovább látnunk az orrunknál, és figyelembe venni a hosszú távú célokat.

Ettől függetlenül mi magunk is tapasztaljuk, hogy egy állat esetében a boldog élet nem a szaporodásban és a hosszú életben mérhető. Nálunk is voltak már mentett főemlősök, például majmok, akik kimondottan társasági lények, akiknek az érintés nagyon fontos – és hiába éltek meg matuzsálemi kort, közben láttuk, hogy iszonyú magányosak, és valószínűleg boldogtalanok is. De mivel beavatkoztunk a természetbe, vannak helyzetek, amikor ezt nem lehet kikerülni.

T. F./WMN: Sokan elítélik az állatkerti „produkciókat”. Erről mit gondolsz?

S. K.: Ezt fajfüggő. Van olyan állat, amelyiknek tényleg fontos a játék az unalom ellen. Míg a delfinek és más úszó tengeri emlősök fogvatartása egyértelműen elítélhető, a fókák esetében például más a helyzet, nem egyértelmű, hogy a fogság és a játék a gondozókkal negatív hatással van rájuk.

Hogy mi lett mindebből számomra a konklúzió?

Ma már a legtöbb EU-s országban tilos befogni úszó tengeri emlősöket, és egyre több országban tiltják a fogságban szaporításukat is. Így a delfináriumok valószínűleg hamarosan megszűnnek Európában, ami szerintem is jó dolog.

Szülőként pedig még mindig azt gondolom, hogy mindent meg kell mutatni a gyerekeinknek, nemcsak a jó dolgokat.

Ha egy ilyen élményhez társul a hozzá tartozó információ, akkor szerintem több haszonnal jár, mint kárral. De ennek az ügynek köszönhetően azt is megtanultam, hogy egy háttér-információk nélküli fotó viszont nagyobb rombolást vihet véghez, mint amire számíthat az ember.

 Tóth Flóra

Aki szeretne többet olvasni vagy a gyerekeinek mutatni néhány érdekességet a tengeri emlősökről és az ő védelmükről, ITT nézelődjön.

Az állatkerti fotók a szerző tulajdonában vannak