„Ez egy tradicionális, Edo-kori japán javítótechnika, amely nagyjából a 17. század elejétől a 19. század közepéig tartó időszakban alakult ki. Békés korszak volt, ugyanakkor Japán nagyon elzártan fejlődött. A sashiko Észak-Japán paraszti közösségeiben született meg, ahol a hosszú, kemény telek és az állandó erőforráshiány a mindennapok részét jelentették. Ebben a közegben a textil nem cserélhető tárgyként, hanem értékes, újra és újra használandó alapanyagként létezett. Muszáj volt az embereknek – leginkább a nőknek – javítani, megerősíteni a ruhákat, háztartásban használt textileket” – mondja Földi Andrea, a sashiko hazai oktatója.

„Valamit továbbvinni, nem eldobni” – A sashiko több mint japán ruhajavítási vagy hímzési technika

A szöveteket tényleg addig használták, amíg csak lehetett: a legapróbb cafatokat sem hagyták veszni, újra és újra foltozták, összevarrták őket. Tradicionálisan indigóval színezték ezeket a darabkákat, amelyekre fehér fonallal sashikóztak – ez a boro, amely szó szerint rongyot jelent.

Nem hiba, hanem az idő lenyomata

Bár ma már sokszor a csodaszép mintákkal díszített ruhadarabokra, különböző virágmintákkal hímzett használati tárgyakra, terítőkre, párnahuzatokra, táskákra gondolhatunk a sashiko kapcsán, az Edo-kori Japánban ez nem esztétikai gesztus, hanem túlélési technika volt, de a szépre törekvés már akkor is ott volt minden öltésben. „Láttam például olyan lábszárvédőt – a paraszti munkához elengedhetetlen volt, és több rétegben is át kellett varrni, hogy erős legyen –, ami a datolyaszilva, azaz a kakinohana hitomezashi mintával volt összeöltögetve” – meséli Andrea.

„Valamit továbbvinni, nem eldobni” – A sashiko több mint japán ruhajavítási vagy hímzési technika
Kakinohana minta - Forrás: Wikipedia/Metropolitan Museum of Art

Ebből a kényszerből idővel egy saját vizuális nyelv is kialakult. A wabi-sabi egy japán esztétikai szemlélet, nagyon összetett fogalom és nagyon leegyszerűsítve az idő nyomát viselő, természetesen változó dolgokat értékeli. A megközelítésről bővebben, saját megélésein keresztül Takács Dalma is írt.

„Ezek nagyon érdekes felületek. A sok-sok pici öltés, a különböző textildarabok összessége, amely magán viseli az időt. Egy ruhadarabot akár több generáció is hordott, és minden javítás nyomot hagyott rajta”

– mondja Andrea.

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Nagy Andi

A kiemelt kép forrása: Facebook/Sashi.Co/Sashiko Artisans