–

Bulizni indulsz, már ott is vagy a haverokkal a szórakozóhelyen. Egész jól nézel ki, ezt még otthon lecsekkoltad, még nem kopaszodsz, a ruhád rendben, az új pólódon menő a minta, kikéritek az első kört, aztán magabiztosan mész beljebb a tömegben. Táncolni kezdesz, először feszengve, aztán megiszol még egy pálinkát, és máris jobban érzed a zenét, nem tartasz attól, hogy hülyének néznek. Jön egy lány, a dekoltázsát előbb veszed észre, mint az arcát. Táncoltok az erős félhomályban, isztok is egy kicsit, lassan fel kell tenned a döntő kérdést. Mielőtt összeszednéd hozzá magad, megkérdezi, hogy nem innál-e vele egy kávét, itt lakik a közelben. A kávé nagyon kell, hát miért ne mennél, már hozod is a kabátokat, a haverok vigyorognak, ahogy távoztok. Visszamosolyogsz, elemedben vagy.

Felmentek a lakásba, elég részeg vagy ahhoz, hogy ne kezdődjön el egymás lemezgyűjteményének és lakberendezési terveinek kitárgyalása. A lány közelebb lép, a lámpa fénye pont az arcára esik, mosolyog. Ekkor látod meg, hogy a fogai kicsit sárgák és csálék, a haja is olyan fura, mintha nem mosta volna meg rég. Na, mindegy, közelebb hajolsz, és fura illat csap meg.

Hirtelen elmegy a kedved ettől az egésztől. A csaj nem is az eseted. Elhatározod, hogy ezt  a kávét még megiszod, és aztán kimented magad.

A lány kedvesen mosolyog, biztos megértő lesz, már hozza is a kávéd, jó erős. Kicsit beszélgettek, látod, hogy levette a felsőjét, egy szál topban ül közelebb hozzád, aztán játékosan hozzákötöz az ágyhoz a ruhájával. Ez már nem annyira vicces, nem is tervezel semmit, nincs kedved hozzá, és kész. Majd lesz másik nő, egy másik este. Ki akarsz szabadulni, de már a másik kezedet is rögzítette. Kezded nagyon furán érezni magad, szédülsz, nem is érted, hogy kerültél ide. Homályosan látod, ahogy leveszi a melltartóját is, a nadrágja is a székre dobva hever. Hozzád simul, és azon kapod magad, hogy valami nagyon homályos, érthetetlen világban vagy, a hangok és a fények messziről, furcsán torzítva érnek el hozzád, az agyad vattában, a tested gyenge, és bár ki akarnád szabadítani magad, már a lábad is meg van kötözve.

Ha akarod, ha nem, a merevedésed jelentkezik, felülnél, takarnád magad, de már nincs választásod. A fények forognak, egyre rosszabbul vagy, amikor éppen magadhoz térsz, egy fadarabnak érzed magad, amiből kiáll egy szilánk. Fogalmad sincs, mennyi idő múlva ébredsz fel. Érzed, hogy nedves a hasad, az ágyékod fázik. Megalázó és kínos az egész, szégyelled magad, és biztos vagy benne, hogy ezt az egészet nem fogod elmesélni a haveroknak.

Még azt sem tudod pontosan, mit is műveltek veled, és ettől kiráz a hideg. A csuklódon dörzsölöd a piros horzsolásokat, miközben öltözöl, hogy minél előbb hazarohanj innen.

A város még alszik, a szél hideget fúj az arcodba, a szád száraz, a fejed fáj, csak teszed automatikusan a lábaidat egymás elé, és forró zuhanyról álmodozol, ahol majd lesikálod magadról ennek a szexnek az emlékét. Szexnek? Ez ugyan nem volt az, mondod magadban, a történteknek semmi köze nem volt az erotikához, az örömhöz, vagy egyáltalán a szexualitáshoz. Undorító, furcsa, kóválygós rémálom volt, amiben kicsit sem érezted férfinak magad. Végigsimítasz nyitott tenyérrel az arcodon, mintha pókhálóként leszedhetnéd magadról az emlékeket. Mielőtt most megállnál, és a tudattól, hogy ez nem megy ilyen könnyen, belehánynál a közeli bokorba, hadd kérdezzek tőled valamit.

Lehetett valami köze a történtekhez annak, hogy milyen ruha volt rajtad este?

Fenyvesi Zsófi

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Paolo Cordoni