–

Korábban kicsit jobban megnyomtuk a tollat, most meg a kelleténél kicsit korábban nyomjuk meg a Küldés gombot. A kihegyezett ceruza mélyebbre megy a papírban, mint a bumfordian tompa, a gondosan kihegyezett gépelt szöveg is mélyebbre megy, mint az élőbeszéd. Olyan sebeket tud okozni, amit soha, de soha nem ejtenénk egy velünk szemben álló emberen. Ugyanis együtt érző lények vagyunk. Csecsemőkoruk óta figyeljük a körülöttünk lévő embereket, és akkor is értelmezni tudjuk a hangulatukat, érzelmi állapotukat, ha egy szót sem szólnak. A tekintet, a mimika, a testtartás: üzen. Szíven üt, mosolyra késztet, félelmet gerjeszt vagy megbizserget. A beszélgetésben, a vitában nem pusztán a szavak dolgoznak, hanem a mögöttük álló emberi lény a maga metakommunikációjával.

A begépelt szöveg nem tartalmazza azokat az információkat, melyek  a helyzet megértése szempontjából kulcsfontosságúak. Sírva írta vagy megvető fölénnyel? Fél vagy dühöng?

Az üzenet tehát azzal az érzelmi töltettel fog kiegészülni, ami az olvasóban éppen jelen van. Ez pedig ritkán egyezik meg a szöveget író érzelmeivel. Az emojik nem oldanak meg mindent, de puszta létük is azt bizonyítja, hogy nagy szükségünk van a metaüzenetekre is!

Akinek véleménye van, az engedje meg magának azt a luxust, hogy nemcsak leírja, hanem elmondja a másiknak. Az elküldött üzenetek sokszor hosszúak, hiszen az írójuk rengeteg időt szentel arra, hogy tökéletesítse a mondanivalóját. Ez a háttérmunka azonban a kés élesítéséhez is hasonlítható. Nem látszik rajta, hogy mennyit kínlódott, pepecselt a szerző, míg megszülte, mert a címzett pár perc alatt szembesül a tömény szöveggel. Amit sokszor nem tud megemészteni ilyen hirtelen, és ahelyett, hogy nyugodtan és a helyén kezelné az olvasottakat, nekiül, majd azon melegében visszaír. A folyamat innen saját magát gerjeszti egészen addig, míg valamelyik fél bele nem fárad.  És közben folyamatosan kaszabolja a bennünk lakozó jó embert.

Nem kell ezt elfogadni. És ha nem is nevelheted meg mindazokat, akikkel kapcsolatban vagy, van egyvalaki, akit viszont megpróbálhatsz jobb belátásra bírni, és leszoktatni az online igazságosztásról. Kezdd önmagadon.

Mivel én is vettem részt ilyen csatákban, esztelenül, elvakultan, tudom, milyen az, amikor viszket az ember billentyűje.

Ilyenkor több dolgot is lehet tenni:

1. Beszéljetek róla!

Ha olyan üzenetet kapsz, amitől felmegy a vérnyomásod, az első dolgod az legyen, hogy a naptáradra és a feladataidra vetsz egy pillantást: mikor tudsz pár percet szakítani, hogy erről beszélj az illetővel? Személyesen. Vagy ha az nem megy, akkor telefonon (skype, stb.). A készülő konfliktust a leghatékonyabban úgy tudod kezelni, ha az első pillanattól kezdve valódi párbeszéddé alakítod. Nem arról van szó, hogy ne lehetne szögesen ellenkező a véleményetek valamiről, hanem arról, hogy ezt melyik szférában akarod megbeszélni. Tényleg bele kell tenni a levelezésbe címzettként mindenkit, akit szeretnénk informálni arról, hogy itt egy front indul? A főnökök, munkatársak döntő részét ez egyáltalán nem érdekli, de a leveleddel őket is fel tudod húzni, a konfliktus újabb emberek idejét rabolja.

2. Aludj rá egyet!

Az alvás csodákra képes. Mindenre érdemes aludni egyet, a felkavaró üzenetekre viszont kötelező. Akkor is, ha ilyet kaptál és akkor is, ha ilyet készülsz válaszolni.

A beálló csend esélyt ad mindkét félnek, hogy a benne tomboló állatot háziasítsa.

Észre fogod venni, hogy másnap új értelmet nyer a szöveg, lehet, hogy nem is eszik olyan forrón a kását, és a te tegnapi hangulatod miatt olvastad olyannak azt a levelet, amitől forrt benned a vér. Vagy észreveszed, hogy a másik értett valamit félre, és nem a te beledet ontja, hanem a sajátját. Nem üvölt a felkiáltójel, hanem kér.

3. A válaszodat csak magadnak küldd el

Az online kommunikáció hihetetlen kényelmes, rengeteg előnye van. Ha azonban csak ezt a felületet használod, sokkal könnyebben veszíted el a lehetőségét annak, hogy valódi emberi fejlődésen menj keresztül. Hogy vita közben megállj, ha észreveszed, hogy a másik reakciója nem az, amit szeretnél elérni. Ha látod a megjelenő könnyeket a szemében. Vagy azt, hogy már érti, mi a gondod, és nem kell tovább mondanod a mondandódat, mert igazad van. Vagy a szemében meglátod, hogy tévedtél, nincs igazad, hibáztál.

Legyél vagány és nagyvonalú, engedd meg magadnak és sorstársaidnak a személyes beszélgetés luxusát.

Minden áron.

 

Kökéndy Ákos

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/javi_indy