Kati jelentkezett egy képzésre. Telefonon bővebb információt kért a fizetési ütemezésről, esetleges kedvezményes lehetőségekről. Gondolta, megosztja, hogy egyébként van egy három hónapos babája, akit nagyjából kétóránként szoptat. Szeretett volna együtt gondolkodni a képzés szervezőjével a lehetséges megoldásokról. A fogadtatás meglepően zord volt. Hogy is akarja ezt így megoldani? Kétóránként majd kimegy etetni? Milyen messze lakik? Mikorra ér vissza? Természetesen Kati már az összes lehetőséget átgondolta és tudta, hogy megoldja, mert fejlődni, tanulni szeretne, és ebben férje és édesanyja is partner.

Kati története sajnos nem egyedi, számtalan ilyen és ehhez hasonló esetről hallani. Egy anyának tényleg kizárólag otthon kell maradnia, és csak a családjáról gondoskodhat? Hogyan lehetséges, hogy egy anya, aki szeretne dolgozni vagy tanulni, nem, vagy csak nagyon nehezen kap teret? Vannak nők, akik az anyaság mellett igenis vágynak arra, hogy dolgozhassanak, megmaradhassanak a dolgozó nő szerepében is. Természetesen senki sem szeretne a gyereke rovására dolgozni, viszont érdemes végiggondolni: egy gyerek szempontjából mi a kifizetődőbb? Egy anya, aki kizárólag a gyerekekkel foglalkozik, de közben igénye lenne munkájára és nincs lehetősége? Vagy az az anya, aki időnként dolgozik is, így teljesebbnek éli meg életét és jobban tud összpontosítani a családjára is? 

Az a nő, aki gyermeket szül és ezáltal nagyban megváltozik az élete, attól még ugyanúgy vágyhat intellektuális fejlődésre, tanulásra, munkára. Ezt kimondani és megélni sem szégyen, ettől nem lesz rossz anya senki. Sajnos a társadalmi elvárások és a környezet nyomása miatt sok nő bűntudatot érez amiatt, mert szeretne dolgozni.

Legtöbb esetben nem is kerül felszínre a munka utáni vágy, hiszen a „jó anya” definícióba nemigen fér bele, hogy anya egyébként szívesen dolgozna is.

Természetes, hogy prioritást élvez a kicsi, és az ő szükségletei nem csorbulhatnak, de igenis megoldható, ha egy anya szeretne tanulni. Minden csak szervezés kérdése. Ha belegondolunk, hogyha egy idő után a legtöbb nő számára elérhető, hogy elmenjen boltba, fodrászhoz, akkor a munkával vagy tanulással miért lenne másképp? Nem szeretnék fontossági sorrendet állítani a fodrász és a tanulás között, hiszen a komfortérzethez mindkettő szükséges lehet, ám vannak anyukák, akiket igenis az tölt fel, ha újra tanulhatnak, dolgozhatnak. Ők azok, akik azon munkálkodnak, hogy a gyermekek nevelése mellett valamelyest megőrizhessék az addigi életüket is. Lehet, hogy változtatásra kényszerülnek, pályát módosítanak, vállalkozóvá válnak vagy részmunkaidős állásban térnek vissza a munkaerőpiacra – de megoldják. Felnőtt, felelősségteljes nőként, mindenki el tudja dönteni, mit és mennyit bír, mire képes.

Ha anyaként úgy vagyok hiteles, hogy tanulok az anyaság mellett vagy sportolok, akkor nekem így a komfortos, így leszek egész. Még akkor is, ha ennyivel kevesebb időt vagyok a gyerekemmel.

Vannak nők, akik az anyaságban 100 százalékig megtalálják önmagukat, és ezzel sincs semmi baj. Ez nem egy verseny, nem lesz valaki ettől vagy attól jobb anya. A kisgyerekes, dolgozni vágyó nőket több irányból is kritika éri. Az egyik az unalomig ismert: „Anyaként miért akar már/még/most dolgozni?” „Munkaerőként hogy fogja megoldani, hogy gyereke van?” Míg a másik oldalon: „Kényelmesebb egy olyan nővel dolgozni, akinek nincsenek gyerekei.”

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Mit kellene tenni? Mitől változik meg varázsütésre a kisgyermekes anyuka környezete, figyelme, hozzáállása, kapcsolódása? Azzal, hogy valaki anyává válik, automatikusan csak a gyerek és a vele kapcsolatos teendők lesz a téma, minden kérdés arra irányul, mi van a kicsivel. Vannak anyák, akik a gyerekvállalás mellett szeretnék az önmegvalósítás útját is folytatni, akik szeretnék magukat több szerepben is jól érezni, jobban kiteljesedni. Nem akarnak eltűnni a világ elől, csak mert gyermekük született.

Vajon mi kellene ahhoz, hogy hagyják az anyáknak megtartani azt a részüket/szerepüket, amitől azok, akik?! Miért kell választani? Miért ne élhetné meg egy nő az összes szerepét úgy, ahogy szeretné? Elég kihívás van az életben, inkább segítsük egymást, forduljunk egymás felé, törekedjünk a megoldásra.

Ha bővebben is érdekel a téma, olvasd el Tóth Flóra írását is!

Címlapkép: UN Women Europe and Central Asia/Rena Effendi(Flickr)

Sári-Kurán Zsuzsa–Buzás-Kovács Anita