–

Palkovics László, oktatásért felelős államtitkár, október elején jelentette be, hogy 2018-tól változnak a buszos kirándulásra vonatkozó szabályok. Ezeket az Autóbuszos utazás tízparancsolata című kiadványban foglalták össze, ami valószínűleg már szélsebesen száguld az iskolák felé: a prospektust ugyanis az EMMI támogatásával minden oktatási intézmény megkapja és tanulmányozhatja. Ennek szomorú apropója az az idén januári baleset, melyben 17 ember, főként diák, veszítette életét. A busszal és a sofőrrel sem volt minden rendben – írja a zoom.hu a most nyilvánosságra hozott baleseti jegyzőkönyvre hivatkozva. 

1. Válasszunk megbízható szolgáltatót!

Annak a pedagógusnak, aki gyerekeknek szervez utazást, ez volna az elsődleges szempont, amire oda kellene figyelnie. Minden körülmények között az a a legfontosabb, hogy az igénybe vett szolgáltató megbízható legyen. Ebben a pontban ajánlják azt is, hogy az utazásszervezést bízzuk speciálisan ezzel foglalkozó cégekre. Egy belföldi utazás esetében mindig olcsóbb és gazdaságosabb, ha a pedagógus maga szervezi meg a kirándulást. Ha ebbe a rendszerbe beiktatunk még egy elemet, akkor az egy főre jutó költségek megnőnek, amit nem minden gyerek/szülő tudna kifizetni. A cél pedig az, hogy mindenki részt vehessen a kiránduláson az osztályból.

2. Ne spóroljunk a biztonságon!

Tudom, nem a saját pénzemmel gazdálkodom, de ez az, amin semmiképp nem szoktam spórolni, hanem mindig a biztonságot tekintem a leglényegesebbnek. De köszönöm, hogy erre nyomatékosan felhívják a figyelmemet! Jelzik azt is, hogy az olcsóbb nem rosszabb, a drágább pedig nem minden esetben jobb. Kitérnek továbbá arra, hogy ha a cég azt mondja, hogy két sofőr kell az úthoz, akkor azt semmiképpen se vitassuk. Rendben!

3. Kössünk írásbeli szerződést!

Élnek itt azzal a közhellyel is, hogy a „szó elszáll…”. Bár én hiszek a gentlemen's agreement intézményében, ebben az esetben egyszer sem merült fel bennem, hogy buszos céggel, szálláshellyel ne kössek írásbeli szerződést, hisz bármi történhet, amire ott van a hivatalos dokumentum, ami megvédi a gyerekeket és engem is.

4. Hagyjuk a sofőrt pihenni!

Egy fontos dolog található itt: a mozgó járműben eltöltött idő nem minősül pihenőidőnek. Vagyis a váltott sofőrös megoldásnál sem elég, ha az egyik vezet, a másik pedig pihen. Figyelmeztetnek minket arra, hogy a törvény által előírt pihenőidőt be kell tartani, én pedig annyit tudok tenni, hogy bízom benne: a busz vezetője ezekkel tisztában van, és alkalmazza is. Ha mégsem, akkor sem vagyunk előrébb, mert a prospektus nem tér ki arra a lényeges információra, hogy mit ír elő a törvény. Pedig ha én szeretném tájékoztatni a pedagógusokat, ezt bizony beleírtam volna.

5. A minőség legyen a döntő tényező!

Ha egy autóbusznak érvényes a forgalmi engedélye, úgy műszakilag megfelel az előírásoknak. Biztos ez? A kiadvány szerint igen. Én meg kételkedem ebben, hisz hallottunk már pluszpénzért, „baráti alapon” kiállított engedélyről, bár ez lehet, hogy csak mese. Viszont, ha így van, ha nem, én mezei tanárként ezt nem tudom ellenőrizni, hisz nem vagyok autószerelő. Belenézhetek a busz motorterébe, alá is fekhetek, de attól még nem leszek okosabb. Pedig elvileg az én felelősségem, hogy felszállok-e a buszra, ha nincs szemmel látható hibája. Van garancia arra, hogy tényleg nincs?

6. Legyünk tisztában az előírásokkal!

Ha ezt a pontot elolvasom, máris mindent tudok: hisz itt elolvashatom, hogy a KRESZ szerint mi számít iskolabusznak, és mi számít gyermekeket szállító autóbusznak. Rendben, ezt már tudom. Sőt már azt is, hogy a KRESZ szerint egy busz nem válik gyermekeket szállító autóbusszá, ha gyermekeket szállít. Oké. És?

7. Ne vonjuk el a buszsofőr figyelmét!

Ez minden buszra ki van írva, igyekszünk ezt betartani. Itt csak annyival lettem okosabb, hogy a buszsofőr felelőssége szempontjából mindegy, hogy gyermek vagy felnőtt az utas, de mégsem mindegy, hogy kik ülnek mögötte. Valaki tud még követni? 

8. Kérjünk utasbiztonsági tájékoztatást!

Igen, úgy, ahogy a repülőn. Ezt pedig lehetőleg a buszsofőr és a pedagógus közösen táncolja el a buszon, dokumentáljuk, és írjuk is alá. Kiemelten azt, hogy mit kell tenni, ha baj van. Tudom, fontos erre felkészíteni a gyerekeket, én csak azon elmélkedem, hogy nem ijesztő-e egy gyereknek indulás előtt a balesetről beszélni. De a repülőn is megteszik, meg persze minden távolsági és helyközi járaton is. Csak biztosan én nem figyeltem eléggé. Azon viszont megakadt a szemem, hogy a gyermekek járművön való viselkedése a pedagógus felelőssége. Nem tudom, én mindig elvárom a megfelelő viselkedést, de újfent köszönöm, hogy erre is felhívták a figyelmemet!

9. Legyen pontos utaslistánk!

Egy balesetben a mentést végzők számára elengedhetetlen az utaslista megléte. Úgyhogy, ha baj van, az az első, amit kimentek. Nem tudom, ki indul el lista nélkül, de amióta én utazásokat szervezek, mindig van nálam lista az utazókról. Nyomtatva, még az utolsó pillanatban is ellenőrizve, esetlegesen átírva. Mert ez sajnos még az indulás előtti percekben is módosulhat, hiába küldöm el szerződéskötéskor, ahogy azt javasolják. A sofőr meg nem rendőr, hogy ellenőrizze a buszon lévők személyazonosságát... ha ezt eddig valaki nem tudta volna.

10. Érezzük jól magunkat az autóbuszon!

Hát, ehhez nehéz bármit is hozzáfűzni, maximum azt, hogy csak így lett meg a tíz. A kilenc parancsolat mégiscsak furán hangzott volna…

Ezek után mindenki döntse el maga, érdemes volt-e ezt a kiadványt mindenkihez nyomtatva eljuttatni úgy, hogy online is elérhető. 

Ami a legfontosabb: ne féljünk utazni, gyerekeket vinni, viszont kellő szakmaisággal, hozzáértéssel és körültekintéssel figyeljünk oda mindenre! Hát, azt hiszem, ezt a mondatot éppúgy ki lehetne nyomtatni, ahogy a prospektusban van, és még szép buszos dizájnt is lehet tenni mellé. Mégsem 20 oldal, az árát meg már nem is firtatom.

Balatoni József, Jocó bácsi 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ unguryanu