Minden pasinak másmilyen a farka. Vannak látványos darabok, ferdék és egyenesek, kicsik és nagyok, lázadók és behódolók. Erre jöhetett rá Laura Dodsworth is, aki 100 férfi péniszét fotózta le új könyvébe, a Manhood, every penis tells a story címűbe. A könyvben szerepel többek közt egy férfivá operált nő, aki jelentős hímtagot kapott, egy „megnemértett” költő, aki nem tartotta túl sokra férfiasságát, de aztán megrendezte a „Nagy Kicsifarok” bulit. Nem is beszélve arról a tiniről, aki meg akarta ölni magát, mert azt hitte, genitális szemölcsei vannak, de aztán kiderült, hogy ezek normális anyajegyek. A könyvben szerepel egy üzletvezető, akit a kis pénisze tanított meg az alázatosságra, és a szexfüggő, akinek a felesége majdnem levágta a farkát. De a legjobb a kispap, aki akkor élte át első hármasszexét, amikor a papneveldébe járt. Dodsworthnek nem ez az első könyve, amiben testrészeket vesz sorra. 2014-ben nőket faggatott a mellükkel való kapcsolatukról, ami – saját bevallása szerint – nagyon különleges volt, de nem annyira, mint péniszeket fotózni.

A mellek ugyanis sokkal jobban előtérbe vannak helyezve, találkozunk velük, mindeközben a pénisz továbbra is rejtve marad, és tabuként tekintünk rá – írja a Guardian. 

A fotós korábbi munkái nagyon személyesek voltak, mint ahogy sokan köztünk, ő sem volt elégedett a testével. A nőket kérdezve rájött, hogy sokan el tudják mesélni az életük történetét – a mellükön át. Hasonló felfedezésben volt része, amikor a férfiasságot írta és fotózta. „A férfiasság az egyik szó a péniszre. Ezért úgy éreztem, hogy tökéletes kezdete egy beszélgetésnek” – nyilatkozta a szerző a Guardiannak. A 20-92 éves férfiak ékére mindössze tíz másodpercet szánt, a beszélgetés azonban gyakran egy órán át is tartott. A kibontakozó történetek sokszínűsége teszi izgalmassá a könyvet, amiben csak a herék, a pénisz, a has, a kezek és a csípő látszik. Néhányan önelégült alfáknak tűnnek a képeken, mások mintha szégyellnék a testüket. „Ha valaki megmutatta a meztelen testét, könnyebben meztelenítette le a lelkét is” – mesélte a munkájáról Dodsworth. „Sokkal könnyebb volt interjúzni a fotók elkészülte után” – tette hozzá. A férfiak nagy részét nem ismerte, szájhagyomány útján terjedt a terve, ám volt néhány, akit ő keresett meg. A lelkészt, a mikropéniszűt és a ráktúlélőt mind ő beszélte rá a szereplésre. 

És, hogy másként gondol-e azóta a férfiakra?

„Igen, olyan érzésem volt, mintha beléjük szerettem volna. Csodás volt” – mesélte, majd hozzátette, hogy néhány hónappal a fotózás kezdete előtt szakított férjével, és két fia apjával.

„Érdekes és különleges volt, hogy párhuzamosan szakadtam el valakitől, akivel 20 évet együtt voltam, miközben találkoztam 100 férfival, akikkel nagyon mély és bensőséges beszélgetéseket folytattam.” Felmerült a kérdés, megdöbbentette-e valami a beszélgetések alatt? Elmondása szerint sokan szorongtak a méret miatt, vagy a teljesítményük miatt szégyellték magukat, ami rádöbbentette, hogy az élet milyen sok területén okoznak maguknak frusztrációt az emberek. De nem kell aggódni, nem csak a szomorú oldala bukkant fel a férfilétnek. Volt aki a farkát úgy jellemezte, mint egy rosszul viselkedő nagybácsit az esküvőn, más az egészségügyi barométereként határozta meg azt.

A fotóst lenyűgözte, hogy hányan beszéltek az apjukról, a rossz apákról, az agresszív apákról. Gyakran az apjuk pénisze volt az első amit gyerekként láttak, és ez megfélemlítette őket. A farkak eltérő kinézete szintén meglepte a fotóst, aki rácsodálkozott arra, hogy sok férfi szőrteleníti a herék környékét, vagy legalábbis csökkenti a szőrzet mennyiségét. Saját bevallása szerint néhány pénisz vonzóbb volt, mint a többi, de egyben látta, hogyan küzdenek a pasik a saját férfi mivoltukkal a szó szoros- és átvitt értelemében egyaránt. 

Egy 46 éves férfi így vallott a péniszéről: 

„Érdekel az, hogy beszéljek a kapcsolatomról – nem akarom azt mondani, hogy a péniszemmel, és azt sem szeretem, hogy farok – inkább legyen Rufus. A péniszem, Rufus az egészségem, a boldogságom és a fittségem barométere. Az egyetlen alkalom, amikor aggódni kezdtem, néhány éve volt, amikor Rufus nem állt fel, és ez jelzett valamit az egészségügyi állapotomról. Ha ez nincs, sosem jövök rá, hogy magas a vérnyomásom, és a stressz negatívan hathat a szexuális vágyamra. Folyamatosan pörgök, és az életem nagy részében a határidőkkel egyensúlyozom, különböző projekteken dolgozom. Az egyetlen alkalom, amikor kiürül az agyam, az a szex. A partnerem egyszer megkérdezte tőlem: „Mire gondolsz szex közben?" – és én azt válaszoltam: „Mit gondolsz, mire gondolok? Itt vagyok veled. Meztelen vagy, szeretkezünk, mi másra gondolnék?" Aztán arra gondoltam: „Te más dolgokon fantáziálsz? Más embereken? Tényleg?" Nekem a szex az ürességről szól. A tökéletes megtestesülés pillanata, a megnyugvásé." 

Ha fiatal fekete férfi vagy, a figyelem a szexualitásodra irányul, különösen az éjszakai életben. A férfiak férfiak, bizonytalanok vagyunk és félünk a visszautasítástól. Rémisztő, hogy a szexualitásunkra irányul a figyelem. Ez nem rólam szól, hanem a fekete férfiakról. Tudod: péniszméret, hatalmas szexuális étvágy stb... Egy darabig élveztem, de aztán kiborultam tőle. Munkásosztálybeli családban nőttem fel, és néha leugrottam a fekete klubokba, ahol összeakadtam fehér nőkkel, akik azt mondták. „Nem randizom fehérekkel, csak feketékkel". Az értelmiségi énem azt mondta: „Miért? A férfi az férfi. Mindegy, hogy fehér vagy fekete."

Ez egy olyan fétis, aminek semmi értelme. A férfiak és a nők egyaránt szeretik a szexet, érdeklődnek iránta, és dicsekednek vele. De a férfiaknak jobban tartanak tőle, és kevéssé foglalkoznak az érzelmi részével. Ha elismerjük, hogy a szex nemcsak a kielégülésről szó, hanem valamilyen szélesebb kommunikációról. Azt gondolom, a szexet mind a nők, mind a férfiak élvezik, kíváncsiak rá, és mindannyian máshogy élik meg. A nőkkel ellentétben viszont a pasik jobban tartanak és kevésbé értik meg az érzelmi részét. Ha elismerjük, hogy a szex nem csak a kielégülésről szól, akkor elindulhat a kommunikáció, és nagyobb tisztelettel állunk a témához. A szexet újra piedesztálra kell emelni! 

Zimre Zsuzsa

A fotográfus nem járult hozzá, hogy a képeket - vagy azok egy részét utánközöljük. Így, ha a szavak mellett a fotókra is kíváncsiak vagytok, akkor kénytelenek lesznek a Guardian újságban megjelent cikkre kattintani: ITT NI.