Sedacur-WMN

–

Jó darabig küzdöttem ellene, hogy ne úgy nézzen ki a fejem, hogy én lehessek a Magyarországon esetleg megrendezendő olimpia kabalaállatkája a horrorpuli helyett. A szemem alatti eltüntethetetlen, mély, fekete árkot vonó karikák segítségével még pályáznom sem kellett volna a pozícióra, már a zsebemben éreztem a megnyert tendert. Ám az az igazság, hogy aki nálam pocsékabb alvó, annak már le sem érdemes feküdnie este, mert úgyis minek.

Nem voltam ám mindig ilyen kukorék, kamasz koromban például simán áthortyogtam az éjszakát egészen másnap reggelig, amikor is édesanyám nem átallott épp a küszöbömnél porszívózni. Viszont pontosan emlékszem a napra, amikor elromlott az alvókám, ugyanis ez épp egybeesett elsőszülöttem érkezésével.

Ott feküdtem a kórházban, kipeckelt szemekkel meredve a boldog békességben szuszogó újszülöttre, még pislogni sem mertem, nehogy pont akkor ne vegyen levegőt, amikor egy másodpercre is lehunyom a szemem.

Idővel azért persze kényszerűségből el-elszunyókáltam, de már csak olyan tessék-lássék módra és felszínesen, hogy ha bármi váratlan esemény történik, azonnal és ugrásra készen pattanhassak. És persze jó darabig történt is ez meg az, arra mérget vehetsz. Kruppos köhögés, leesett alvós állatka, gyanús árnyékok a gyerekszoba sarkában, elfogadható indokok (pisilni kell) és átlátszó kifogások (hajszál van a párnámon) élénk változatosságban tarkították az éjszakáimat, de bizony olyan is előfordult, hogy ha netalántán mégsem ébredtem volna fel az első köhintésre, nyikkanásra vagy halk puffanásra, akkor arra már garantáltan, hogy a fiam megáll az ágyam mellett hajnali kettőkor, hogy közölje: unatkozik. Komolyan mondom, annak idején a férjem nem is jó éjszakát és szép álmokat kívánt nekem villanyoltáskor, hanem sok szerencsét.

Persze azért nem akarnám az álmatlanságomat teljességgel az utódaimra kenni, főleg úgy, hogy a kamaszkor beköszöntével most már egész becsületesen húzzák zökkenőmentesen és reggelig a lóbőrt (amíg fel nem keltem őket, némi bosszúszomj és egy bögre meleg kakaó kíséretében, vaaagy: el nem kezdek porszívózni a küszöbüknél!).

Kénytelen vagyok beismerni, hogy a gyári alvászavarom mellé még én is halmoztam az alvásűző tényezőket. Túlgondolkodás, másnapi feladatokon kattogás, aznapi stresszek újraélése...

A bő egy évtizedes kialvatlanság aztán óhatatlanul utolért. Az állkapcsom majd kiakadt a folyamatos ásítozástól, három percnél nem tudtam volna tovább koncentrálni akkor sem, ha maga Ryan Gosling beszél a kacsazsíros házikenyér gyönyöreiről. Színházba, koncertre, hangversenyre nem jártam, mert a félhomályos testmelegben úgyis csak elbóbiskoltam volna, szülői értekezleteket és munkahelyi meetingeket pedig azért szkippeltem, mert a kialvatlanságtól könnyen kijöttem a sodromból és agresszívvé váltam. Muszáj volt kezdeni valamit ezzel az áldatlan, álmatlan állapottal!

Úgyhogy végül a következő lépéseket foganatosítottam:

1. Absztinencia

Jó ötletnek tűnt egy pohár pinot noirral lecsavarni magamat a nap végén, kiereszteni a fáradt gőzt, és valóban sokkal gyorsabban el is aludtam tőle. Két órára. Utána azonban ugyanúgy felébredtem, forgolódtam, kínszenvedtem, hogy reggel aztán úgy másszak ki az ágyból, mint akit megettek és visszaköptek.

2. E-mail tilalom

Volt olyan főnököm, aki rendszerint este került vérszomjas hangulatba, és előszeretettel trollkodta szét az ember hangulatát e-mailen küldözgetett utasításokkal és leszúrásokkal. A jó hírek várhatnak másnapig, a rossz hírek pedig úgyis utolérnek alapon, az éjjeli agyvérzést kerülendő ma már véletlenül sem pillantgatok bele a levelezésembe este nyolc után.

3. Gép-stop

A kütyükből áradó kék fény állítólag bezavar az ember alvásciklusába. Meg hát, legyünk őszinték, baromi nehéz az embernek megálljt parancsolni, amikor éjfélkor felugrik egy újabb izgalmas hír, rád csetel a még szintén kukorékoló barátnő Facebookon, vagy Kiefer Sutherland egy hajszállal csúszik csak le a gazfickókról a 24 utolsóelőttielőttielőtti részében, úgyhogy muszáj lenyomni még egy epizódot. Miután észrevettem magamon, hogy gyakrabban fogadom meg, másnap aztán tényleg lefekszem időben, mint azt, hogy „csakazértis” girhesre fogyok, be kellett látnom, hogy a szigorú villanyoltást könnyebb lesz abszolválnom. Úgyhogy esténként egy jó könyvvel bújok ágyba, az sem baj, ha vontatott a cselekmény és unalmas is egy kicsit, legalább hamarabb lekonyul a fejem.

4. Gyógynövények

Beruháztam pár doboz gyógynövény hatóanyagú altatószerre és teára. Boldogan elkortyolgatok egy nagy bögre kamillateát, vagy beveszek egy valeriána-, esetleg cickafarkfű tartalmú bogyót. Sőt, azt olvastam, hogy a komló is tutira hat. Persze bogyóban ez nem akkora élvezet, mint, mondjuk, egy pohár sör formájában, de ha komolyan gondolom az 1. pontot, akkor kénytelen vagyok kompromisszumot kötni. És nekem tényleg bevált a dolog, valóban mélyebben alszom tőlük – néha akár reggelig is.

5. Meditáció

Szent meggyőződésem volt, hogy vibráló énem és a csilles meditáció kábé annyira áll távol egymástól, mint csülökpörkölt a vegán-fesztiváltól, de aztán egy cikk írása miatt kényszerűségből kipróbáltam, milyen huzamosabb ideig ülni magamba mélyedve és nem csinálni semmit. Komolyan mondom, nagyobb kihívás volt, mint türelmesen várni az okmányirodában a 23984502-es sorszámommal. Jó darabig képtelen voltam kikapcsolni a gondolataimat, és csak befelé, a lélegzésemre figyelni, jó fél órába is beletelt, amíg fel tudtam mutatni két összefüggő, meditatív percet. Ám az a 120 másodperc maga volt a nyugalmas mennyország tejszínhabbal és színes cukordrazséval megszórva! A módszert pedig azóta is alkalmazom, ha felriadok az éj sötétjétől jóval komorabbnak tűnő gondolatokra: nem kezdek el kattogni a megoldáson, vagy az, hogy ki miért mondta épp azt olyan hangszínnel... hanem elkezdek számolni szép lassan tízig, majd újra tízig, a légzésemre koncentrálva, kiürítve a fejemből mindent (ami lássuk be – mivel nem vagyok férfi – bizony irtó nehéz). Rendszerint a harmadik tízes körre újra elalszom.

Neked is kattogásmentes éjszakát, és szép álmokat kívánok!

Fiala Borcsa

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van