wmn-sedacur

–

Éjszaka

Fekszem az ágyban. Már mindkét oldalamon feküdtem. Most ismét balról jobbra fordulok, de már fáj a hátam. Pszichésen fáj.

A tudattól, hogy egyre gyorsabban közeledik a reggel, amikor fel kell kelnem, dolgoznom, mennem, gondolkodnom, működnöm. És az agyam csak nem akar kikapcsolni.

Pörög a film elhibázott döntésekről, elvesztett szerelmekről. Jönnek a szorongások a gyerek egészsége, a saját egészségem, a háztartási kiadások, a munkahelyi elvégzendő feladatok miatt. A szívem zakatol, tudatosan próbálom lassítani, hogy ne szakadjon ki a helyéről. Már kiolvastam az internetet, mindent tudok a zsé kategóriás sztárok magánéletéről, a legújabb nagypolitikai történésekről és arról, hogyan rendszerezzem újra a bugyis fiókomat.

Nagyon gyorsan hajnalodik. Jön fel a nap, csicseregnek a madarak. Kimegyek, iszom egy pohár vizet, pisilek, visszafekszem, jön a bal oldalam. Felületes, izgatott álomba merülök. Jön a másnap kérlelhetetlenül.

Nem csoda, hogy az alvásmegvonás komoly kínzóeszköz. Kevés szorongatóbb érzést tudok elképzelni, mint amikor vágyod az alvást, de mindannyiszor, amikor éppen már átesnél a holtponton és jönne az álom, hirtelen megriadsz. Mint egy űzött vad bent, a saját az agyadban. És még csak uralni sem tudod.

Ilyen egy igazán kegyetlen inszomniás éjszaka.

Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember lánya ismét tanúbizonyságát adja annak, hogy nem ismeri az alkoholtűrési limitjét, és ismét elhiszi a bornak, hogy nem lesz gond abból az extra pohárból. Igazi másnapos érzés. Azzal a különbséggel, hogy még csak ki sem maradtál.

Lefeküdtél időben. Nem ittál egy korty alkoholt sem. Egyszerűen csak nem volt szerencséd, és a saját tested, pszichéd ellened fordult.

Nappal

Egy ilyen éjszakát követően zombi vagy. Az agyad lüktet, gondolkodni nincs erőd, és elképzelni sem tudod, hogyan éled majd túl a napot.

Én mára már megtanultam vegetálni négy-öt óra alvással, de van, hogy annyi sem jut. És az egy-két órányi – egyáltalán nem pihentető – alvással a szervezet egyszerűen nem működik. Ráadásul – ahogyan az alkohol okozta másnapossággal is van – az életkor előrehaladtával ezek a fajta „másnapok” is egyre rosszabbak lesznek. Egyre tovább tart belőlük felállni. Tapasztalatom szerint általában két nap és két teljes éjszakányi pihentető alvás után tér vissza a test a rendes működéséhez.

Ilyen éjszakák másnapján én olyan eszközökhöz nyúlok, amik a túlélést segítik. Nem tűzök ki magam elé nagy célokat, elég lesz csupán átérni a napon. Ilyenkor jól tartom a testem. Bőségesen eszem, jó minőségű, magas tápanyag tartalmú ételeket. Nem sajnálom rá a pénzt. Kávé helyett inkább a kevésbé dehidratáló zöld teára szavazok, (nagy mennyiségben, egész nap), ami lassabban, de hosszabban lehel életet a testembe.

Ezzel együtt, délelőtt tíz-tizenegy óra körül elkerülhetetlenül leolvad a szervezet.

Ilyenkor kiszököm a mosdóba vagy fel a kantinba, és öt-tíz percig behunyt szemmel ülök. Ha sikerül, igyekszem a nap közepén beiktatni egy félórás alvást vagy legalább relaxációt. És igen, édességet veszek, a kedvenc csokimat eszem, amikor csak eszembe jut. Nem érdekel a kalória, most a lelkemet táplálom. Vitaminokat is vásárolok.

Megtámogatom a sérülékeny testet.

Felállok, sétálok a munkahelyemen, beszélgetek, mozgásban tartom a szellememet. Mert félő, hogy a félárbócon lévő szemhéjaim egyszer csak lecsukódnak, mint a macska a Tom és Jerryben. Nem tervezek délutáni programot, munka után rohanok haza, és az ágy tetejére vetem magam. Nem foglalkozom a glédában álló mosatlannal, a megvarrni való iskolai pulcsival vagy épp egy leadandó cikkel.

Az ágyon ülök és kilélegzem. Aztán be. Túlélek. Már a délutáni Harry Potter-maratonon be-bebóbiskolok.

Forró vizes fürdőt veszek, kamillateában fürdöm, és belülre is azt töltöm; a szervezetet ráhangolom az alvásra. Nem nézek tévét, nem nyomogatom a telefonom (legalábbis igyekszem), mert tudom, hogy a képernyőből áradó fény feleslegesen stimulálja a pihenésre áhítozó agyat. Korán fekszem le, és kis háztartásomat is korán ágyba parancsolom. „Anyának aludnia kell, lámpa mellett olvashatsz még egy kicsit.” Ahogy kimondom, már hullik a fejem a párnára és alszom félúton, mielőtt elérné azt.

Túlélés

Vannak támpontot jelentő eszközök, amelyekkel kicsit ki lehet tolni az inszomniával. Például megfigyeltem, hogy ha elalvás előtt alkoholt iszom, akkor ugyan gyorsan elalszom, de nem pihentetően, és megriadok az éjszaka közepén. Így aztán szinte teljesen leszoktam az alkoholfogyasztásról.

Kétségbeesésemben már szintetikus altatót is írattam föl. A fehér doboz, mint egy rém ül az ágyam melletti kisszekrényen. Nem akarok rászokni. De ha már nagyon reménytelennek tűnik az alvás, és még nagyon korán van, tehát jutna jó néhány pihentető óra, akkor egy-egy szemet beveszek és szemébe röhögök az inszomniának. (Ennek sajnos az az ára, hogy másnap is egész nap álmos vagyok a gyógyszer hatásától). De néha úgy érzem, hogy már minden mindegy, csak hadd pihenjek.

Egy igazán inszomniás éjszaka után általában jön két mélyen és teljesen átaludt éjszaka.

Valószínűleg olyan totális kimerültséget okoz egy éberen átvirrasztott éj, hogy a szervezet erővel átveszi a hatalmat az agy felett, és ellentmondást nem tűrve kikapcsolja.

Nem tudom elképzelni, hogyan  élném túl, ha két ilyen éjszaka követné egymást.

A következő napokon is fenntartom a tartalmas ételekből álló „diétát”, a sok folyadékot, jógázom. Nem szabad elfelejtenem, hogy  vigyázni kell a testemre. Ilyenkor érzem a sérülékenységemet. Egy nagyon kialvatlan éjszaka után könnyebben kapok el betegségeket, legyengül az immunrendszerem.

És sérül a memóriám. Érzem, ahogy kétségbeesetten próbálnak az idegvégződések összeérni, hogy adatokat próbálok előhalászni az agyam mélyéről, neveket, arcokat, dátumokat, de ezek ködbe vesznek. Az át nem aludt éjszakák ködébe. Ez megijeszt.

Mert még nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy elkezdjem elveszteni az emlékeimet. Autogén tréning kéne, mert a mindennapi jóga és a meditáció nem elég, nem ellensúlyozza az inszomniát. Az valahogy átszövi az életemet, akkor is, amikor lelkileg jó állapotban vagyok. Mintha a tudatom nem volna elég, hogy uralja.  

Igen, tudom, utána kellene járnom, hogy miként lehet megtanulni uralkodni az inszomnia felett. Alvásvizsgálat, kezelések, technikák. Előbb-utóbb be is adom a derekam, mert ez a folyamat, úgy tűnik, legföljebb maximum lassítható, de nem megállítható.

Addig is kísérletezem a házi módszereimmel, és próbálom túlélni a másnapokat.

Kégl Ágnes

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ PeopleImages