–

„Plusz öt kiló. Maradhat?” – kérdezte a mérlegem, majd meg sem várva válaszomat, kikapcsolt. Otthagyott egy kényes kérdéssel, egy övön alulival, mint aki a válaszomat már előre borítékolta.

Tőlem szokatlan módon higgadt maradtam, nem rúgtam arrébb, és az utcára sem dobtam, éppen csak egy kicsit hoztam magam emelkedett idegállapotba. Felemeltem óvatosan, kiszedtem az elemeit, majd a földre visszatéve csak annyit mondtam: „Na, most legyen nagy a pofád!" – Törhettem, zúzhattam, tombolhattam volna, de mélyen, legbelül nagyon is jól tudtam, hogy most nem vele, hanem magammal vagyok háborúban.

Nem tudtam rá haragudni, mert az öt kiló pár hete még csak négy volt, nem sokkal előtte meg csak három. És a három előtt ott volt még a kettő meg az egy is.

Tartozom egy vallomással. Sajnos én az vagyok, akire hatnak a mindenféle reklámok és a magazinokban pózoló szépségideálok. Bár küzdök ellenük, de kijelenthetem, hogy beszippantott a tökéletes külső utáni vágy. Mert ilyenkor a randiszex is kizárt. Amíg nincs széles, gömbölyű vállam, kockás hasfalam és pólóban feszülő mellizom csodaszép bicepsszel, addig nem lehet boldog életem. Ilyennek látnám magam, de ehelyett van pocak, férfi cici és úszógumi, meg a többi szörnyű hájas részletem. Nincs az az alakformáló bugyi, ami eltakarhatna minden kínos részletet. Ennél már csak az kínosabb, amikor a boxeremet cibálom a nyakamig, hogy a póló alatt – ha csak pár percre is – összetartson és leplezze dudorodó hurkáimat, amiket előszeretettel nevelgetek.

Hosszú évek óta a reggeli rutinom része, hogy kisgatyában a tükör elé állok és állapotfelmérést végzek. Ezt leginkább olyankor teszem, amikor a sport nem a mindennapjaim része. A lábaim többnyire okék, aputól szép, hosszú példányokat örököltem, no meg az a közel 15 évnyi tánc sem tett nekik rosszat, leszámítva az ízületeimet. A karjaimmal, vállaimmal so-so alapon, de békében élek, pár hét gyúrás után velük van némi sikerélményem. Na, de a kritikus pontjaim, azok a fránya testrészek néhány hét alatt képesek magukra növeszteni pár centi zsírréteget. Nyomkodom a derekam, pózolok, feszítek vagy csak megmarkolom a hasamat és vadul rázni kezdem, aztán azt veszem észre, hogy a hájammal integetek. Semmi hímsovinizmus, de ki kell jelentem, hogy a női oldalam sajnos ebből a szempontból is kezelhetetlen. Ha hízom, megy minden középre.

Szóval analizálok tetőtől-talpig, aztán ítéletet hirdetek. Eldöntöm, hogy állapotom még visszafordítható-e, avagy cseszhetem az egészet – és már veszett fejsze nyele.

Előbbit jól kezelem. De észnél kell lennem, mert a határ elég vékonyka, és alattomosan, észrevétlenül átfordul irreverzibilisbe. Ilyenkor az utolsó sikoly és pizza után nagy levegőt veszek és megkezdem a harcot visszafordíthatatlan állapotom ellen. Lábszagú öltözők, csüngő, borotvált herezacskók, dübörgő techno zene, sajgó bokák, izomláz váltják fel a kanapészörfölésemet. Vagy nem! Mert megszámolni sem tudom, hányszor fordult elő, hogy beöltözve, futóruhában csak kicsit megpihentem rajta csorgó nyállal, majd a világomról semmit se tudva ébredtem fel.

Pokoli küzdelmek, akaraterő, amit fogalmam sincs, hogy ilyenkor honnan merítek. Miért nem vagyok képes arra, hogy megtartsak egy szintet, amit már egyszer (nagyon sokszor) elértem? Miért hagyom, hogy időnként eltunyuljak, miért asszisztálok ahhoz, hogy végignézzem, ahogy évek munkájával – leszarva mindent – felhizlaljam magamat? Miért hagyom, hogy a lakás–edzőterem–futópálya Bermuda-háromszög beszippantson és a kitartásomat fogva tartsa?

Mert ilyen vagyok. Ezt a választ találtam.

Ülök az asztal mögött és nézem a szürke telet. Most két nap tesit kihagytam, de holnap tutira elmegyek. Jön a tavasz meg a hormonok. Én meg szexelni akarok. Puszi.

Azért biztos, ami biztos alapon (meg mert Szentesi kérte) mutatom, én hogyan készítem a toros káposztát.

Toros káposzta Ferisen

Hozzávalók:

1 ek. zsír (kacsa)
1 közepes fej vöröshagyma, felezve, vékonyra szeletelve
2 gerezd fokhagyma
2+2 tk. pirospaprika
60 dkg savanyított aprókáposzta
50 dkg darált, zsírosabb sertéshús
fél tk. római kömény
fél tk. curry por
1 tk. vörös curry paszta
fél tk. só
1 babérlevél
1 liter víz

Elkészítése: egy nagyobb (kb. 30 cm-es) átmérőjű lábosban közepes lángon megolvasztom a zsírt. Ráborítom a hagymát, finoman sózom, majd 4-5 percig pirítom. Ráreszelem a fokhagymát, megszórom 2 tk. pirospaprikával, majd fél percig keverem, végül félre húzom. Egy keverőtálban a darált húst összedolgozom a köménnyel, curryvel, sóval és 2 tk. pirospaprikával, majd diónyi gombócokat formázok. A fűszeres hagymán az oldalassal együtt elrendezem, megszórom a káposztával, majd felöntöm a vízzel. Beledugom a babérlevelet, majd lefedve 60-80 perc alatt készre főzöm. Friss korianderrel, petrezselyemmel, tejföllel vagy sűrű görög joghurttal tálalhatom.

 Szatmári Feri

 A kiemelt kép a szerző tulajdonában van