1. Válts nézőpontot!

Ahelyett, hogy a tökéletesre csiszolt elvárásokba próbálnád beszuszakolni magatokat, légy rugalmas! A gyerekek változnak, ahogy az elvárások és a szülők is. Vizsgáld meg, hogy valóban minden elvárható-e tőle, amit szeretnél.
Figyeld meg a helyzeteket az ő nézőpontjából is. Túlnyomó többségben vannak azok a helyzetek, amikor nem veled akar kitolni, ha ellenkezik, csak egyszerűen más az érdeke. Ha ebből indulsz ki, máris jobban jársz. Kis önismeret, sok munka, móka, néha fogak között szitokszavak morzsolása, néha kacagás. És az eredmény? Erős szülő-gyerek kapcsolat. Még kamaszkorban is.

Tipp: Játsszatok „próbáld ki a másik székét” játékot! Beszélgessetek helyzetekről, amikor bele kell élni magatokat valaki más bőrébe! Sok gyerekkel próbáltam már: „Szerinted hogy érzi magát a tűzoltó, ha ott áll az égő ház előtt, ahová be kell mennie? Mit gondolhat?”*

2. Lásd meg a pozitív dolgokat – és adj is hangot neki!

Azt hihetjük, a kritika a legjobb arra, hogy jobbításra sarkalljuk a gyerekünket. Vagy önmagunkat. Mert ha látjuk, mi minden nem jó, akkor majd jobban odatesszük magunkat. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a folyamatos korholás egy idő után feladásra késztet. Nem vagyok elég jó? Ha töröm magam, akkor is találnak benne hibát, akkor inkább megspórolom a melót, és neki se kezdek.

Minél nagyobb a gyerekünk, annál valószínűbb, hogy egy nap alatt több kritikát kap, mint elismerést. Az elvárásaink természetessé válnak, az ő – nagy valószínűséggel gyakran nem tökéletes  – cselekedetei pedig a viták forrásává. Ezzel szemben, ha fordítunk egyet a dolgon, és megtaláljuk azokat a pontokat, amelyekben elismerjük mindazt, amibe energiát fektetett, ezek az élmények a hátukon viszik tovább a következő elismerésig. Egyetlen elismerés több energiát mozgósít, mint egy teljes napi kritika.

Tipp: Keressetek minden napban legalább egy pozitívumot, és beszéljetek róla. Mi elkezdtünk egy egész éves projektet, egy nagy befőttesüvegben színes papírlapokon összegyűjtjük minden hétvégén az adott hét pozitívumait. Már most is látszik, hogy több üvegre lesz szükségünk.

3. Ne félj hibázni!

Tudjuk, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Minden tanulási folyamat tele van hibákkal. Ráadásul a hibáink sokkal többet segítenek, mint gondolnánk, hiszen egy-egy rosszul sikerült helyzetet kétszeres erővel akarunk jobban megoldani legközelebb. Ne a lekicsinylés vagy dorgálás szóljon belőled egy kevésbé jól sikerült megoldás esetén, sokkal inkább a bátorítás az újabb próbálkozásra, hiszen azt már ő is tudja, hogyan ne csinálja legközelebb.

Tipp: Beszéljetek olyan helyzetekről, amelyek nem úgy alakultak, ahogyan elképzeltétek. Mit tennétek másként, ha vissza lehetne tekerni, mint egy filmet?*

4.Tanítsd meg beszélni az érzelmeiről két lépésben!

A legtöbb helyzetben lebecsüljük a kommunikáció szerepét. Valamiért azt várjuk, hogy a másik fél majd megért anélkül, hogy egyértelműek lennénk, és közölnénk, hogy mi az, ami zavar, és mit szeretnénk helyette. Természetesen mindezt úgy, hogy a másikat ne minősítsük közben. Nálad a kulcs, hogy a gyereked megtanulja kifejezni magát, és ezt a példamutatással tudod a legjobban átadni.

Tipp: Tudjuk, hogy az oviban és az iskolában „soha nem történik semmi”. De ha mindenkinek mondania kell két igaz és egy hamis állítást az adott napról, neked pedig ki kell találni, melyik-melyik, már egészen más a helyzet.*

5. Tanítsd meg konfliktust kezelni!

Elvárjuk, hogy ne kiabáljon, ne verekedjen, működjön együtt a testvérével. De hogyan, ha nem tanítjuk meg neki? Ha arra figyelsz, amikor azt kiabálja, hogy „Zsuzsi megkarmolt” ...vagy „Peti már megint megütött”, sokkal inkább ez lesz a stratégiája konfliktushelyzetben, mint az, hogy maga kezelje ezeket. Adj neki lehetőséget, hogy elmondhassa, mit gondol egy-egy helyzetben, tehessen javaslatokat, amelyeket figyelembe is veszel, és próbáljátok ki őket a gyakorlatban.

Tipp: Tartsatok családi kupaktanácsot, amikor szükségét érzitek, és mindenki dobja be a saját javaslatait. Keressétek ki azokat, amelyekkel a család egésze egyet tud érteni, és teszteljétek őket. Nem minden javaslat állja ki az idő próbáját, viszont remek lehetőséget teremt a csapatépítésre!

6. Mutass lehetőségeket a tiltások helyett!

Nagyon sokszor mondjuk el, mit nem lehet. Falakat építünk köréjük, aztán csodálkozunk, ha elkezdenek átmászni rajta.
Sokkal hasznosabb, ha inkább azt mondod, mit vársz a gyerekedtől, és milyen lehetőségei vannak.

Tipp: Legyen két lehetősége a tiltás helyett. Például: ahelyett, hogy azt mondanád reggel: „NE azt vedd fel, mert abban megfázol”, sokkal egyszerűbb, ha két olyan ruhából választhat, ami megfelel az időjárásnak. 

7. Vond be, legyen aktív szereplője a saját életének!

A naponta elhangzó sok-sok tiltás helyett, amikor passzív szerepet adsz a gyereknek, fordíts a helyzeten. Legyen ő is aktív! Válasszon a lehetőségek közül, legyenek javaslatai – akár arra is, hogyan tudná jóvátenni, ha valami olyat tett, ami nem volt helyes. Keressen ő megoldásokat. Így megtanulja, hogy egy csapat része, és nemcsak elméletben számít, mit gondol, hanem a gyakorlatban is.

Tipp: Ha elfelejt valamit elvinni az iskolába ahelyett, hogy leszúrnád, kérdezd meg, hogyan tudná ezt legközelebb elkerülni, mi kellene hozzá, hogy emlékezzen? Figyelem! Ne azt kérdezd, te mit tehetnél, hogy ő ne felejtse el!

8. Nevessetek együtt!

Igen, akár saját magatokon is. Én máig hálás vagyok az édesanyámnak, akinek különlegesen jó érzéke volt ahhoz, hogy a feszült helyzeteket humorral oldja fel. Ha tudsz néha valami oda nem illőt mondani vagy tenni, egészen máshová tart majd az ezt követő beszélgetés. Képzeld el, hogy egy vita közben elkezdesz táncolni vagy énekelni.

Tipp: Elevenítsetek fel vicces történeteket! A telefonomban például van egy kép, ami a bábszínházban készült, és mindenki nagyon vicces arcot vág rajta. Ehhez mindenkinek van valami humoros hozzáfűznivalója.

9. Holnap új nap jön

Nem tudsz mindig, mindent tökéletesen végrehajtani. Ha ezt elfogadod, sok fájdalmas helyzettől, vitától kímélheted meg magad. Ne hasonlítgasd magad a szomszédhoz, a játszótéri anyukákhoz vagy az osztálytársak szüleihez. Egy-egy alkalom nem ad valódi képet senkiről.  Egyetlen ember van, akihez érdemes hasonlítani magad: az öt perccel/fél nappal/egy nappal/egy héttel ezelőtti önmagad. Ha ma jobban oldottál meg egy helyzetet, mint tegnap, már jó úton vagy. És mivel hosszú az út előtted, épp ezért nem mindegy, hogyan töltöd azt el. Ez pedig remek példa a gyerekek számára is.

10. Egyszerre csak egy dolgot akarj megváltoztatni!

És mindig keresd meg azt is, mit szeretnél tenni helyette. Szokásokat, mintákat nem lehet csak úgy kihagyni az életünkből, mindig valamire cseréljük őket.

A *-gal jelölt gyakorlatok a szerző Érzelmi intelligencia gyakorlatok című könyvéből származnak.