A beosztás

A karácsony már november végén elkezdődik. Főleg a dolgozóknak... és főleg a szervezéssel. Már az is elég gyötrelmes, hogy mindenkinek megfelelő beosztás készüljön, tehát eldöntsük: ki fog dolgozni szenteste meg a többi napon, ki vállal plusz éjszakát. Illetve: „ha én csináltam az első napot, akkor te csinálod a szilvesztert”.

Igazán jól csak a decemberi beosztással ismerjük meg egymást.

A gyerekeknek is megkezdődik az ünnepség-sorozat. Persze hogy szeretik, csodálatos dolog. Ugyanakkor a gyermekotthonokban ez a legpörgősebb, legzaklatottabb hónap. Az őrület a Mikulás-járással kezdődik és a szentestével zárul. 

Az ünnepség(ek)

Egy átlagos állami gondozott három-négy Mikulással találkozik, amelyből nehéz kiválasztania melyik az igazi. Az iskolai? Az óvodai? A finn? A programos, ahova elmentünk... vagy ott nem az igazi volt?

Az a gyerekotthonos, aki óvodába jár, már korán átesik az éjszakai hányáson, ha nincs annyira résen a nevelője. Aztán vagy két napig nem kívánja az édességet.

Ott vannak az ajándékok is. Már novemberben listát kell írni arról, hogy ki, milyen ajándékot szeretne. Mert vannak támogatók, akik ezt kérik. Listát. Egy fővárosi, jól működő otthonban három listát is írnak a gyerekek.

– Írhatom ugyanazt, amit tegnap?
– Fú, nem írsz valami mást?
– De mit kérjek, nagy guriga sajtot lehet?
– Szerintem igen.

Aztán ezek a támogatók, amikor ráérnek decemberben, eljönnek, és akkor összegyűlik az apraja-nagyja, és tényleg karácsony van.

Olyan ez a gyerekeknek, mintha neked négy céges karácsonyi bulid lenne. És mindegyiken kapsz ajándékot. Vajon hogyan reagálnál a negyedik alkalommal...

De ez még nem a vége. Mivel vannak olyan gyerekek, akiknek szerencsére van hol karácsonyozniuk, ők hazamennek az ünnepekre, és még a dolgozók sem feltétlenül érnek rá az ünnepnapokon – ezért csak kell egy közös „otthonos karácsony” is. Így karácsony előtt pedig még lemegy a „közös karácsony”.

És még mindig nincs karácsony! 

Készülődés, a munkatársak „hót idegbe'”, mert „Emese néni nem jött be teríteni, én meg már reggel óta... és a műfenyőt is díszíteni kéne”. Gyerekeken szép ruha... és áhítat.

Lemegy a közös ünnep, utána pedig a gyerekek elvonulnak a csoportjaikba tovább ünnepelni. Ilyenkor van a tulajdonképpeni ajándékosztás, amibe már a csoportban dolgozó is bele tudna szólni, hogy ki mit kapjon, végül is ő ismeri a legjobban a porontyait. De ekkora már mindenki el van telve ajándékokkal, így nem fektet rá túl nagy hangsúlyt. Pedig ilyenkor lehetne megszerezni az ismerős alig hordott Converse-cipőjét, hogy aztán odaadd annak, aki egy éve álmodik róla.

A vacsora, a nyugalom

A vacsora tényleg csodás, és mindenki az üdítővel kezdi, de ez így van jól. Kellemes nap, bágyadt pihegés a szétszórt csomagolópapírok között. Aztán téli szünetre hazamennek, akik hazamehetnek, és én ilyenkor szeretem a legjobban az otthont. Még a hónak is örülnék.

Csend, nyugalom, békesség. Na, jó nem egészen, de akkor is. Egy elzárt szigeten vagyunk, ahol igazán végig lehet gondolni, hogy merre, meddig.

Péter, a kamasz neveltem, aki az otthonban nőtt fel, mindig elmondja, hogy a karácsony a legjobb dolog a világon, pedig már nem az az érzelgős fajta. Azt szereti a legjobban, hogy ilyenkorra, akik hazamehetnek, elmennek, „kevesebb lesz bent az idegesítő hülye”. És aztán, amikor a kicsik is alszanak, az éjszakás megengedi nekik, hogy a testvérével a karácsonyfa alatt aludjanak, és az mindennél többet ér.

Az igazi szenteste

A valódi szenteste fejbe vágja a rutinos dolgozót is. Ilyenkor már nem jön senki, nem hoz semmit, csak a csoport van, lehet nagyokat beszélgetni, lehet közös élményt szerezni, „dolgozni”. Tavaly én nyomtam, nagyon jó volt, főzés, társasjáték, maratoni filmnézés, a kicsik esküszöm, hogy megnézték a poénból vitt Reszkessetek betörők!-et is.

Néhány kósza telefon, rokon, ilyenek, de a legdurvábbak a régi neveltek hívásai, azoké, akiket csak hírből ismerek, a „nagy példaképek”, az „emlékszel, amikor a Zoli azt csinálta az Ádámmal, hogy”-ok. Ilyenkor telefonálnak, hogy eljöhetnek-e most azonnal, mert annyira egyedül vannak. Pedig tudják, hogy nem jöhetnek.

De akkor is jönni akarnak. Mert még a gyerekotthonban is jobb volt a karácsony, mint most...

 Zebegényi Péter