–

Nincs könnyű dolgom, mikor a megfelelő szavakat keresem Doris bemutatására. Mondhatnám, hogy sminkmester, de valójában jóval több annál az, amit kínál. Ő csak „sminkterápiának” nevezi a programjait, és noha a terápia szó itt félrevezető lehet – hisz Doris nem pszichológus, és nem terápiás mélységű beszélgetésre invitál –, a vele töltött három óra mégis fontos önismereti aspektusokat nyit meg. Számára az öngondoskodás ugyanis nem az arclemosónál, a hidratálónál és az alapozónál kezdődik, hanem jóval előbb. Például azokban a pillanatokban, amikor kiskamaszként először nézünk úgy bele a tükörbe, hogy már nem gyereket, hanem fiatal nőt látunk. Azokban, amikor először gondolkodunk el azon, vajon mi áll jól nekünk, vajon elég szimmetrikus-e az arcunk. Azokban, amikor az édesanyánkat nézve elkezdjük felfedezni a hasonló vonásokat. Azokban, amikor az Instagramot pörgetve influenszerekhez hasonlítjuk magunkat. És azokban is, amikor a szépségünkkel való viszonyunk éppen valamiért csorbát szenved: mikor egy nehéz élethelyzet, egy szakítás, egy egészségügyi probléma, egy műtét, egy hirtelen fogyás vagy hízás hatására újra kell definiálnunk a kapcsolatunkat önmagunkkal.

Doris úgy tartja, hogy a valódi szépséghez, a valódi önelfogadáshoz nem a márkás termékeken, hanem ezen témák kibontásán át vezet az út.

Éppen ezért, amikor megérkezem hozzá, a sminkszék előtt inkább a kanapéra ültet, és őszinte figyelemmel felém fordulva csak annyit kérdez: hogy érzed magad a bőrödben?

A jó smink első lépése a befelé figyelés

Szóval, hogy érzem magam? Idén töltöm be a harminckettőt, semmiképp sem nevezhetem magam öregnek, de beléptem abba az életkorba, mikor az arcom változásnak indult, és egy-egy kialvatlan este mélyebb barázdákat hagy maga után, mint tíz évvel ezelőtt. De ugyanez elmondható a stresszről, a szorongásról is. Az aktuális lelkiállapot nagyban kihat arra, mennyire érzem magam szépnek – és mivel most épp egy nagy változáson megyek keresztül, ez a kapcsolat, nos… finoman szólva is rapszodikus. 

Doris hallgat, kérdéseiben az a fajta osztatlan figyelem tükröződik, amiben igazán látva érzi magát az ember. Sosem okozott gondot, hogy nehéz érzésekről is meséljek, de az általa biztosított térben végképp feloldódnak a gátlások. Látom rajta:

ezen a kanapén már sok hasonló történet elhangzott, tud ő egyet s mást a női életutakról – és mikor saját, szépséggel kapcsolatos élményeit is megosztja, csak még erősebbé válik a köztünk lévő összehangoltság.

Sokat bántották a nők – itt az idő, hogy mégis kapcsolatot találjon velük