–

Fiala Borcsa/WMN: Hét éven keresztül foglalkoztatok Sonu történetével. Hogy ismerkedtetek meg vele, és hogyan folyt ilyen hosszú időn keresztül a forgatás? Gondolom, nem töltöttétek a teljes időt a Maldív-szigeteken…

S. Takács András: Annyira sokat forgattunk ott, hogy a fiunk négyévesen azt mesélte az itteni óvónéniknek, hogy nekünk van egy házunk a Margit-szigeteken. Az egész úgy kezdődött, hogy interjúalanyunk volt a szigetet megálmodó házaspár, Sonu és Eva. Sonu egy nagyon gazdag brit-indiai család sarja, a felesége pedig svéd topmodell volt, az összes nagy divatmagazin címlapján szerepelt a 70-es, 80-as években.

Az On the Spot Okos világ című évadához forgattunk velük lassan tíz éve, amely a kommunikációs bumm szociológiai hatásait vizsgálta: milyen hatással van különböző közösségek életére a mobiltelefon. Az egyik epizódot a Maldív-szigeteken forgattuk, ahol a világháló felbukkanásával a maldívok elkezdtek napi 13–14 órát lógni a neten, a sziget orvosai azt mesélték, hogy még az orvosi vizsgálatok közben sem voltak hajlandóak letenni a mobiltelefonjukat. Ám közben ott volt a szomszédban, alig 800 méterre Sonu luxusszigete a hotellel, ahol ez az új sorozat is játszódik: ide pedig épp azért járt Madonna is, mert éjszakára ki lehet kapcsolni a wifit, így az elektromágneses sugárzás nem zavarja az álmát. Elképesztő kontraszt volt, hogy pár száz méterre egymástól ott ez a két sziget, az egyiken az egykori halászok gyerekei egész álló nap a mobiltelefonjukon lógnak, a másikra meg a digitális detox miatt járnak a világsztárok már vagy húsz éve.

Cseke Eszter: Ennek a fenntartható luxusturizmusnak Sonu és Eva volt a megálmodója. Ők azt mondták: az új luxust nem Londonban és Moszkvában a kristálycsillárok alatt, márványtermekben kell keresni, hanem ma már a tiszta levegő a luxus, és az, hogy megint gyereknek érezheted magad.

Sonuék szigetén senkit sem érdekel, hogy ki vagy, mezítláb biciklizhetsz, bio salátát ehetsz egyenesen a kertből. Ez rengeteget jelentett azoknak a sztároknak, akik amúgy folyamatosan pózolnak a nagyközönség előtt.

S.T.A.: Volt olyan, hogy reggeliztünk, a szomszéd asztalnál pedig Guy Ritchie pizsamában sakkozott a fiával, miközben egyébként a bulvársajtó tele volt a válásával. 

Cs.E.: Amikor megérkezel a szigetre, még a hajón elkérik a cipődet, és beteszik egy vászonzsákba. No news, no shoes – ez a szlogen. Ez régen is nagyon sokat jelentett. Mindegy, hogy mik a hírek a nagyvilágban, mert te most itt vagy, sétálhatsz önfeledten az erdőben, és nem kell mással törődnöd, csak azzal, hogy élsz. Még a szigetre meghívott Michelin-csillagos szakácsok is mezítláb járnak, és újrahasznosított telefonpóznákból épült rusztikus Robinson Crusoe villákban laknak.

Sonu és Eva egy olyan álomvilágot hozott létre, ami visszavisz a gyerekkorba. Amit aztán rengetegen követtek, hiszen sokan meglátták benne az üzleti lehetőséget, illetve azt, hogy ez egy sokkal természetesebb megközelítése a luxusturizmusnak, szemben azzal, ami a hasonlóan méregdrága szomszédos szigeteken zajlik, ahol tűsarkúban kell bevonulnod a francia fine dining étterembe vacsorázni.

F.B./WMN: Éppen ezért döbbenetes elsőre Sonu története: egy olyan környezetben él, ahol aztán tényleg minden adott ahhoz, hogy egészséges legyen, mégis nagyon megbetegszik: az Egy gyógyulás története azzal kezdődik, hogy kiderül: négyes stádiumú rákos megbetegedése van.

S.T.A.: Amit jó darabig épp ezért nem vesznek észre, mert ha csak kettőt tüsszentett, máris ugrottak az ayurvéda orvosok, gyömbérteával itatták, olyan jól szinten tartották az immunrendszerét, hogy nem voltak durva tünetei, és így nem is derülhetett ki, mekkora a baj. 

Cs.E.: Azért ez kicsiben ismerős, nem? Elvileg minden adott ahhoz, hogy jól legyünk, de mégsem vagyunk jól. Mert közben belül nem ez van, hanem valami más zajlik. Sonunak is nagyon sok időbe telt, amíg magának is beismerte, mi az, amivel igazán foglalkoznia kell…