„Ne úgy tekintsünk a macskára, mint egy kisebb kutyára, ami furcsán ugat” – Cicák is lehetnek terápiás állatok

–

A Black-család

Hosszú barna hajú, szemüveges, élénkpiros rúzst viselő nő vár minket a pécsi vasútállomás épületében található zongora mellett kedves mosollyal. Üdvözüljük egymást, korábban még nem találkoztunk, de ahogy az macskásoknál lenni szokott, hamar megtaláljuk a közös hangot és témát.

„Szerettem volna, ha külső helyszínen találkozunk, mert Siriusnak épp ezt kell gyakorolnia. De a legutóbbi alkalommal, amikor idegen helyre vittem, még kicsit bátortalan volt, így jobbnak láttam, ha otthon beszélgetünk, neki az biztonságos terep, és csinálhattok vele trükköket ti is” – mondja Bojtor Nina, a képzés alatt álló terápiás cica, Sirius gazdája, ahogy sétálunk az autója felé.

A szavaiból érezhető, hogy tökéletesen tisztában van a macskája személyiségével és igényeivel, ami – mint kiderült –, többek között Sirius terápiás cicává való képzésének is köszönhető. Ahogy belépünk a lakásba, két érdeklődő szempár mered ránk:

egy cirmos-fehér házimacskáé, ő Sirius Black, és egy éjfekete, hosszabb szőrű cicáé, ő Regulus Black.

Mindketten mentett cicák, ám csak Siriusból lesz terápiás macska, amikor befejezi a képzését. Regulus ugyanis elég félénk, csak messziről vizslat minket a klasszikus vekni pózban, amíg Sirius körbeszaglászik, szaladgál, majd ráfekszik a kabátomra, de nem tart hosszú pihenőt, pár másodperc múlva már a kanapén ugrándozik.

„Hát, ezért kezdtem el először csak magamtól tanítgatni Siriust. Rengeteg energiája van, és hiába játszottam vele, az nem fárasztotta le eléggé” – meséli Nina, majd hozzáteszi, a legtöbben meglepődnek azon, hogy Sirius egyszerű házimacska, mivel azt gondolják, egy ilyen feladat betöltésére csak bizonyos fajtatiszta állatok képesek.

„Sirius mindig barátságos cica volt, de akadtak viselkedési problémái. Túl hamar választották el az anyjától és a testvéreitől, ezért nem szocializálódott megfelelően. Olyan macska volt, aki odajött hozzám, erősen belém harapott, majd elrohant. Ezt például sikerült megoldani a tanításnak hála”

– mondja.

Nina pszichológusnak tanul, és egy macskás önismereti csoportfoglalkozáson vett részt tavaly áprilisban, amit a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány szervezett. Nagyon megtetszett neki a módszer, pszichológus-hallgatóként pedig úgy gondolta, későbbi munkája során dolgozhatnának együtt Siriusszal, mert ekkor már egy ideje gondolkodott azon, hogy terápiás cica legyen a macskájából. Sirius tavaly szeptemberben kezdte meg a képzést az alapítványnál, már letette az alapvizsgát, és a második, temperamentum-vizsgára készülnek.

Ninának már volt tapasztalata állatok tanításával, korábban a kutyáját tréningezte a pozitív megerősítés módszerével, így volt némi rálátása arra, hogyan érdemes Siriushoz közelednie. De hamar kiderült számára, hogy egy macskát azért máshogyan kell tanítani.

„Sokkal több érzékenység kell hozzájuk, mint a kutyákhoz, és nagyon apró lépésekben lehet haladni. A macska ugyanis önálló lény, hamar meghúzza a határait, és rögtön kilép azokból a helyzetekből, amik nem komfortosak számára” – magyarázza Nina.

Pacsi, szlalom, kúszás és egyéb trükkök

Az alapoktatás online zajlik, egy zárt Facebook-csoportba lépnek be a gazdik, ahol videók formájában kapják meg a tananyagot, ezeken az oktatók bemutatják a feladatokat, a résztvevők pedig ugyanide töltik fel a saját videóikat a cicák egyes státuszairól. Ezeket a trénerek véleményezik, segítenek nekik abban, mivel próbálkozzanak, hogy sikerüljenek a feladatok, de a gazdik egymást is támogatják tippekkel, tanácsokkal.

„A legegyszerűbb alapokkal indul a képzés, például ki kell tapasztalni, hogy milyen jutalomfalatokat szeret a macska, ugyanis étellel motiváljuk és jutalmazzuk őket.

Ha ez megvan, jönnek az olyan feladatok, minthogy vezetni kell a cicát úgy, hogy elhúzzuk előtte az ételt, később pedig már csak a kezünket. Trükköket tanulnak: ilyen a szlalomozás vagy a pacsiadás, és ha ezek már mennek a gazdival, akkor jön az, hogy meg tudja-e csinálni a cica egy másik emberrel is” – magyarázza Nina.

A képzésen nincs elvárás, hogy mennyit és milyen gyakran kell gyakorolni a cicával, de Nina szerint heti három-négy alkalom szükséges ahhoz, hogy hatékonyan menjen a tanulás. Az viszont, hogy milyen gyorsan sajátítják el a trükköket, vezényszavakat és -mozdulatokat a cicák, állatfüggő.

Sirius tanítása mellett Nina Regulust is képzi, ám belőle nem lesz terápiás cica. Ő nagyon félénk, mert kiskorában nagyon durván bántak vele, sokat bántották, emiatt bizalmatlan, és nem viselné jól azt a stresszt, amit egy külső helyszínen tartott terápiás foglalkozás jelent. Azonban a tanítás nála is komoly eredményeket ért el. Már nem esik pánikba, amikor Nina felemeli, és az érintés elől menekülő cica ma már imádja, amikor Nina dögönyözi a bundáját. Az alapképzés tehát efféle problémákra is hasznos lehet, már csak azért is, mert a tananyag szerves része, hogy a gazdik megtanulják, mi a jó a macskájuknak, hogyan működnek, és hogyan teremthetnek vele olyan kapcsolatot, ami az állatnak is kielégítő.

Mindezzel együtt a képzés nem arra szolgál, hogy a macskák viselkedésproblémáit orvosolják, így ha komoly gond van a cicánkkal, érdemes specifikus segítséget kérni.

Miután Sirius és Nina leteszik a harmadik, és egyben utolsó vizsgát, aminek keretében a cicának és a gazdának végig kell csinálniuk egy terápiás foglalkozást egy külső helyszínen, a macska megkapja az alapítványtól az egy évre szóló alkalmassági papírját, és elkezdhet terápiás cicaként dolgozni. Bojtor Nina felnőtteknek szóló önismereti csoportfoglalkozásokat szeretne tartani majd Siriusszal, de azon is gondolkodik, hogy gyerekeknek tartson egészségpszichológiai foglalkozásokat a cicával.

„A gyerekekkel való foglalkozásnak szerintem van egy olyan szép része is, hogy megtaníthatod őket arra, hogy milyen a felelős állattartás, hogyan bánjanak a macskával úgy, hogy az neki ne legyen ijesztő” – mutat rá. 

„Nekem az is nagyon fontos, hogy rávilágítsak: a cicák nem passzív lények, amilyennek az emberek általában gondolják őket, hanem igenis ki lehet velük alakítani egy olyan minőségi kapcsolatot, mint egy kutyával. Szerintem nem ismerik el a képességeiket eléggé. Sirius képzése engem elsősorban türelemre tanított, ez ugyanis nagyon fontos a tréningezésükben. Jóval fókuszáltabb vagyok azóta, és a kettőnk kapcsolata is változott, sokkal jobb lett” – mondja Bojtor Nina.

A beszélgetésünk után következik a bemutató: az addig izgága cicából Nina hívására (meg némi jutalomfalat reményében) egy fókuszált figyelmű macska lesz, aki vezényszóra kúszik, pacsit ad és szlalomozik a gazdája lába között. Mindezeket pedig velem, egy számára teljesen idegen emberrel is gond nélkül megcsinálja – Nina nagyon büszke rá, ez megerősítette abban, hogy jó úton haladnak a következő sikeres vizsga felé. 

Milyen cicából lehet terápiás macska?

Regulus jellemzéséből, és abból, hogy belőle nem lesz terápiás cica, könnyen kitalálható, hogy nem minden macska alkalmas terápiás állatnak.

„Nagyon fontos, hogy vonzódjon az emberekhez. Olyan cicákat keresünk, akik keresik a gazdájuk társaságát, szeretik a simogatást és igénylik a figyelmet.

Illetve nagyon fontos, hogy jutalomfalattal lehessen motiválni, mert alapvetően étellel tanítjuk őket. Ezen felül szükséges, hogy jó legyen az idegrendszere, a stresszes helyzetekre jól reagáljon, és könnyen túllépjen ezeken, mert az a macska, aki nehezen jön ki az ilyen minitraumákból, nagy eséllyel nem fogja jól bírni a terápiás munkát. Ezen felül pedig természetesen egészségesnek kell lennie” – ezt már Bánszky Noémi, a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány kuratóriumi elnöke, gyógypedagógus, állatasszisztált terapeuta és macskatréner mondja.

Noémi és férje tavaly januárban hozták létre az alapítványt, mivel ő már régóta foglalkozott macskaterápiával, ennek azonban nem volt semmilyen szervezeti háttere. Ennek egyik oka, hogy terápiás macskák sem voltak túl sokan az országban odáig. Így Noémiék kidolgozták a képzés anyagát és a vizsgarendszert, és elindították az első képzésüket tavaly szeptemberben – ebben vesz részt Nina és Sirius.

„Az egész azzal kezdődött, hogy tartottam kutyás foglalkozásokat, és volt cicánk is, aki olykor részt vett a foglalkozásokon azért, mert az adott gyerek jobban vonzódott a cicához, mint a kutyához.

Egy idő után elkezdtem tanítani a macskáimat, és mára már körvonalazódik a kép, hogy mik azok a dolgok, amik egy cicával könnyebben előjönnek, mint egy kutyával.

Az alapítvánnyal pedig az volt a célunk, hogy szakmai hátteret és kontrollt adjunk a terápiás macskák képzésének, illetve macskatrénereket is képzünk, akik taníthatják majd a cicákat és gazdijaikat, továbbá pedagógusoknak, coachoknak, pszichológusoknak tartunk képzéseket arról, hogyan vonhatnak be terápiás macskákat a foglalkozásaikra” – meséli Noémi.

A képzés nem jár semmilyen kötelezettséggel, nincs kötelező óraszám, amit a cicának le kellene dolgoznia, az is csak az állaton és a gazdáján múlik, hogy mennyi és milyen típusú munkát végeznek.

Amikor a külföldi helyzetről kérdezem, Noémi elmondja: bár van rá példa, hogy cicákkal tartanak foglalkozásokat, ezekben legtöbbször a cica passzív résztvevő, akit simogatni lehet, ellenben az ő képzésüknek fontos eleme, hogy a cicát úgy tanítsák, hogy aktív résztvevője legyen a közösségnek, tudjon trükköket, lehessen vele játszani – ebből a szempontból is úttörő kezdeményezés az alapítványuk.

Mi a különbség a terápiás cica és a terápiás kutya között?

Bánszky Noémi azt mondja, hogy például kommunikációs készségfejlesztés vagy gyógypedagógiai célú terápia során a feladatsorokban nincs nagy eltérés a két állat között: nagyjából ugyanazokat csinálják a kutyával, mint a macskával. A különbség szerinte az állatok alapvető viselkedésében, az emberhez való hozzáállásában van.

Amikor a terápiás macskák előnyeiről kérdezem, kétféle szempontot említ:

„Van a praktikus és az önismereti része. A praktikus, hogy például kisgyerekek korai fejlesztésénél egyszerűbb, mert kisebb termetűek, könnyen ölbe lehet őket venni, nem ugrálnak úgy az emberre, hogy feldöntsék őket. Önismereti szempontból pedig teljesen mást hoznak elő az emberből, mint egy kutya. A kutya alapvetően csoportorientált élőlény, akinek ahhoz, hogy jól érezze magát, szüksége van az emberrel való együttműködésre, kapcsolódásra. A macska viszont teljesen független élőlény. Ez nem azt jelenti, hogy nem képes velünk kapcsolódni, de nem létszükség számára.

Ezért is gondolták sokáig, hogy a macska képezhetetlen és buta, mert a poroszos, dominanciára alapuló, erőből megoldó kiképzést a kutyák sajnos eltűrik csakúgy, mint a lovak, mert nekik fontosabb, hogy a csoporthoz tartozzanak, de egy macskát nem lehet erőből képezni. Sokkal előbb fog kilépni ebből a kapcsolódásból, hogyha neki az nem jó.

Ez a fajta határhúzás, ez a jó értelemben vett függetlenség, hogy akkor maradok benne a kapcsolatban, ha az nekem jó, és amikor meg nem jó, akkor ki tudok lépni, ezt nagyon meg lehet tanulni tőlük. Ezért is van egy ilyen mondásunk, hogy »Vegyük magunkat macskaszámba!«. Mert ha a macskának nem sikerül egy trükk, akkor ő sem bántja magát, de mi sem kezdjük el ostorozni, vele megértőek vagyunk, segítünk neki, ezt pedig szépen át lehet keretezni úgy, hogy magunkkal se legyünk túl szigorúak, ha valamit nem sikerül elérnünk”. 

 

Terápiás vs. segítő macska

Kétféle irányba lehet képezni a cicákat: terápiás és segítő állat lehet belőlük. Előbbi a gazdájával – akit a szaknyelvben a macska felvezetőjének neveznek – jár különböző csoportokba vagy egyéni terápiás foglalkozásokra. Azonban egyáltalán nem szükséges a gazdának olyan képzettsége, hogy terápiát tarthasson – ritka és szerencsés helyzetben lehet így is, mint Noémi és Nina esetében, azonban az az általános, hogy a terápiás foglalkozást ketten tartják: a cica felvezetője, aki csak a macskára figyel, őt irányítja, a másik pedig a szakember, aki tartja a foglalkozást.

A foglalkozások sokfélék lehetnek: van a már említett terápia, illetve az állatasszisztált aktivitás és oktatás. Előbbiek olyan esetek, amikor például idősek otthonába vagy kórházba megy a macska, ahol elsősorban a jelenlétével, a dorombolással segít, utóbbi esetekben pedig például tanórákba lehet bevonni az állatot.

A segítő cicák pedig a saját gazdájuk segítő állatai lesznek.

„Tegyük fel, hogy valaki nagyon rosszul viseli a tömegközlekedést, és amikor fel kell ülnie a buszra, pánikrohamot kap, vagy csak nagyon erős szorongást él át, és nem is tud emiatt eljárni dolgozni. Azonban ha elmehet vele a macskája egy kis oldaltáskában, és ott ülhet az ölében, amikor metrón vagy a villamoson kell utaznia, akkor az illető képes munkába járni. Ez esetben a cica lesz a gazdája segítő macskája, és az a speciális feladata, hogy a gazdát támogassa” – magyarázza Noémi.

Mindkét feladatnál az az első lépés, hogy a cica elvégzi az alapképzést, ám míg a terápiás macskák esetében további két vizsga következik, addig a segítő cicák képzése ugyan folytatódik tovább, de őket már arra a speciális feladatra tanítják, amire a gazdának szüksége van, és ezt már nem követi vizsga.

A képzésnek és a vizsgáknak is van díja, a terápiás macska igazolványa pedig egy évig érvényes, ezután a gazdinak kell egy videót küldenie a cicáról, ahogyan végzi a feladatokat, és ha továbbra is alkalmas, meghosszabbítják a tanúsítvány érvényességét. Ha a cica nem teljesít megfelelően, akkor további képzésre van szükség.

Sokkal több van bennük, mint gondoljuk

Jelenleg az első képzést tartja az alapítvány, az alapszintű tananyagot hatvan macska sajátította el, de nem lesz mindegyikből terápiás cica. Bánszky Noémi szerint több „hobbicicás” van a csoportban, akik azért jelentkeztek, hogy tanítsák a cicájukat, közelebb kerüljenek hozzájuk, vagy valamilyen viselkedési problémát akarnak orvosolni, és nem tudnak máshova fordulni.

„Mindig elmondom, hogy az alapképzés tényleg belépő szint, és hogyha ezután is vannak még problémák a cicával, akkor speciális, külön segítséget kell kérni. De kiindulási alapnak jó, és nagyon-nagyon hasznosnak, hiánypótlónak gondolom” – mondja a macskatréner.

Amikor arról kérdezem, hol látja a fő problémát abban, ahogy az emberek a cicákhoz állnak, így válaszol:

„El kellene engedni azt, hogy úgy tekintünk a macskára, mintha egy kisebb kutya lenne, ami furcsán ugat.

Teljesen máshogy működnek, így máshogyan is kell viszonyulnunk hozzájuk. Sokkal több van a cicákban, mint amit gondolunk róluk. Okosak, képezhetők, képesek kapcsolódni az emberhez, és teljes értékű társaink lehetnek, nem pedig fogyóeszközök, ahogy sokan tekintenek rájuk” – hangsúlyozza Bánszky Noémi, a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Képek: Lőrincz Emma/WMN 

Dián Dóri