Elemi ösztön

Az intuitív étkezés ötlete abszolút nem új keletű, sőt. Még 1995-ben publikálta könyvét e témában (és ezzel a címmel) két dietetikus, Evelyn Tribole és Elyse Resch.

Az intuitív diéta lényege (ahogy a neve is mutatja), hogy az ösztöneinkre hagyatkozunk az étkezés során. Halleluja! – szinte hallom, ahogy boldogan és megkönnyebbülten felsóhajtasz: ezután, ha az ösztöneid azt súgnák, hogy igenis vágd be azt a Balaton-parti fokhagymás, sajtos-tejfölös lángost, uccu neki, hadd szóljon, adjuk meg a testnek, ami jár neki. Csakhogy sajnos éppen nem arról van szó, hogy a testeddel együtt megünnepled a benne élő óvodást, aki beszabadult a konyhába a lekváros piskótatekercsek közé. Hanem hogy megtanuld felnőtt módra kezelni, szeretni, megérteni a szervezetedet, illetve végre letedd az esetleges rossz, beléd nevelt, beléd rögzült szokásokat – de erről bővebben egy kicsit lejjebb.

Nincs több lelkiismeret-furdalás!

Az intuitív étkezés egyik alapvetése, hogy leszámol az étkezés Star Wars-os megközelítésével, azaz nem osztja fel az ételek gazdag univerzumát jókra és rosszakra.

Nem kell hosszú listákat bogarásznod, hogy eldöntsd, ördögtől való-e a grillezett kecskesajtos polenta, a belga csokoládés macaron vagy a céklás rizottó. Ezáltal megszabadít a konstans lelkiismeret-furdalástól, nem kell szembe köpnöd magadat a tükörben csak azért, mert épp egy nagy tál paradicsomos gnocchira kívántál rá a blansírozott fodros kel helyett.

Ehelyett azt eheted, amit szeretnél és megkívántál… csak nem ész nélkül – és éppen ebben, a bölcs, önismerettel megtámogatott mértéktartásban rejlik a varázslat! Az intuitív diéta követése során ugyanis fontos, hogy miközben épp magadba lapátolod a …… (ide beírható az épp ösztönösen megkívánt táplálék), folyamatosan monitorozod magad és odafigyelsz, valóban kívánod-e a következő falatot vagy már elég volt, jóllaktál. És ennél a pontnál képesnek kell lenned eltolni magadtól a tányérodat.

(A zero waste jegyében pedig némi gyakorlat során remélhetőleg kitapasztalod, pontosan mekkora is az a mennyiség, amire szükséged van, és csak annyit szedsz a tányérodra. Igen, ha a százegyféle fogástól roskadozó svédasztal mellett állsz, akkor is.)

Köszi, nagyi, nem kérek!

Bizony, bizony, akiket – velem együtt – abban a szellemben neveltek, hogy nem állhatnak fel az asztaltól, amíg nincs fényesre nyalva az üres tányér, azok eleinte kemény pszichológiai hadviselést vívhatnak saját magukkal, míg sikeresen levetkőzik a magyar évezredes szokásokat, és nemcsak hogy nemet tudnak mondani a nagymama harmadik púpozott tányér rácpontyára, de – horribile dictu – még tán a felét ott is hagyják a tálon, világ csúfjára.

Az intuitív étkezés során éppen ezért kap kiemelt szerepet a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét evés közben.

Ne a laptopot, a tévét bámulva vagy a telefonodat nyomkodva tömd be magadba a kaját rágás és gondolkodás nélkül, hanem teljes tudatoddal koncentrálj az étkezésre.

Lassan egyél, miközben teljes valóddal átéled, milyen érzéseket kelt benned a rágás és nyelés folyamata. Időnként pihenj meg, tarts egy kis szünetet, pár perc elteltével pedig győződj meg róla, valóban éhes vagy-e még. 

Ez fogyaszt?

Fontos tudni, hogy a módszer nem feltétlenül jár együtt súlyvesztéssel… Ha belegondolsz a pszichológiájába, akkor beláthatod, miért nem. Ha ugyanis fogyókúrázni akarsz, csodamódszerekkel leadni tíz kilót két hét alatt, akkor folyamatosan azt fogod érezni, hogy nem szabad enned, miközben mégiscsak éhes vagy. Ezzel átalakul az étkezéshez való hozzáállásod, lelkiismeret-furdalásod lesz minden egyes falat miatt, és hoppá! Ott vagy abban az ördögi körben, aminek mindenhez van köze, csak az intuitív diétához nem.

Az én agyamban is, amint fogyókúrázásra adom a fejem, azon nyomban bekapcsol a honfoglaló magyar ősgén: muszáj a közelharcok miatt erősnek, sőt robusztusnak maradnom, különben seperc alatt elpusztít az ellen.

Ha étkezés közben csak azon kattogok, hogy mit NEM kellene megennem, az a gyakorlatban úgy néz ki, hogy nagy ijedtemben nemcsak azt zabálom meg, ami a saját tányéromon van, hanem végigmegyek mindenki másén is. (Igen, ebből akadhat némi botrány egy étteremben például.) Talán ez az oka annak, hogy én fogyókúrától eddig mindig csak híztam. Ha viszont elengedem az önsanyargatást, mozgok, és odafigyelek magamra, nem zabálok az érzelmek miatt össze mindent, akkor tudok vékonyodni.

Maradjon meg az étel annak, ami: ételnek

Azt is fontos megtanulni, hogy ne kapcsolódjunk érzelmekkel az étkezéshez. Azaz, ne legyen a desszert sem a magunk, sem a gyerek zsarolásának eszköze, ne jutalomként kínáljuk a csokoládét, amennyiben elfogy a sóska, és ne egy bödön fagyival csillapítsd a szakítás felett érzett bánatodat. Ezekre létezik egy csomó alternatív megoldás a meditáción, a sétán, egy jó baráti beszélgetésen, forró fürdőn, szaunázáson, könyvön, zenén át bármi, ami boldoggá tesz, vagy épp megvigasztal.

Nehéz dolga van manapság annak, aki igyekszik nem minden pillanatban az étkezésre gondolni, hiszen a körülöttünk lévő világ gyakran szinte másról sem szól, mint feltétlenül és azonnal kipróbálandó éttermekről, új ízekről, trendi ételhibridekről, divatos fogásokról. Elég csak felmenni egy-egy közösségi oldalra, beugrani megtankolni a kocsit, vagy elmenni a moziba: mindenütt dúskálunk az ipari mennyiségű (és gyakran ipari minőségű…) ételekben. Divat lett étkezni és jól, vagy legalábbis izgalmasan, Instagram-kompatibilisen enni.

E temérdek impulzus, reklám, tukmálás és trend miatt is fontos, hogy különbséget tegyél aközött, hogy mi az, amire ténylegesen vágysz, és mi az, amire mások szeretnék, hogy vágyj.

Az intuitív étkezés tehát nem egy gyors diéta, inkább egyfajta életstílus, amit magadévá teszel, és tökéletesítesz hosszas gyakorlás során. Adj magadnak rá bőségesen időt. A mindennapos tréningezéshez pedig íme, a diéta főbb szabályai (az én tolmácsolásomban):

1. Hagyd a francba a fogyókúrás mentalitást!

Hajítsd ki az összes gyors súlyvesztést ígérő könyvet, és a fürdőszobai mérleget is. Inkább koncentrálj az életmódváltásodra. Mostantól azt adod a testednek, amire szüksége van, ami örömet szerez, abban a mennyiségben, amire igényed van. 

2. Tartsd tiszteletben az éhségedet!

Éhes vagy? Egyél megfelelő időközönként tápláló dolgokat, és ne várd meg, amíg a farkaséhség rád tör, és emiatt ész nélkül habzsolod be hajnali kettőkor a körúti gíroszos teljes kínálatát – a török fiúval egyetemben.

3. Köss békét az étellel és állítsd le a kajanáciskodást!

Nyugodtan edd meg, amit megkívánsz. Nincs rossz étel. Ha állandóan azt mantrázod magadnak, hogy tésztát, kenyeret tilos enned, egy idő után másra sem fogsz vágyni, mint egy nagy karéj ropogós héjú, puha bélű vajas kenyérre. 

Felejtsd el a különféle tiltólistákat, megszorító intézkedéseket és bizonyos ételcsoportok kiközösítését – kivéve persze, ha valamilyen ételintoleranciával küszködsz.

4. Ha eszel: élvezd!

Edd azt, amit megkívánsz, és tanulj meg örülni neki. Ha azt eszed, amit valóban megkívántál (tehát NEM répaspagettit igazi tészta helyett), odafigyelve az étkezésre, az ízekre, akkor nem kell betömnöd a szádba búsan olyan dolgokat, amiket amúgy sem akartál volna megenni.

5. Figyelj oda magadra! 

Tudd, mikor vagy tele, és honnan indul be a régi, beléd nevelt reflex, hogy meg kell enni, ami a tányérodon van. Te kívánod az ételt vagy csak a szemed? Netán valaki más lesi árgus szemmel, szerinte eleget szedtél-e?

6.

A hangulataidra ne étellel add meg a választ! 

7. Örömsportolj! 

A mozgásnak nem kell és nem is szabad önkínzó folyamatnak lennie. Találd meg azt a fajta testmozgást, amiben örömödet leled. Ne azt nézd, mennyi kalóriát égettél el vele, hanem azt, hogyan érezted magad tőle.

8. Tiszteld a tested, és becsüld meg az egészséged tápláló ételekkel!

Egyél változatosan és jól. Tedd az ételt szép tányérra, teríts meg, ülj oda, add meg a módját. Igen, szerda ebédidőben is kell, hogy legyen erre tizenöt perced. Légy a saját tested szakértője!

„De hát ebben semmi új nincsen!”

– mondhatod erre. Valóban, ha belegondolsz, nincs itt semmi különösebb varázslat, friss, tudományos felfedezés. A kihívás azonban éppen ez, megtanulni újra úgy enni, ahogyan például egy kisgyerek eszik. Tanuld meg figyelmen kívül hagyni a körülötted pörgő megannyi impulzust, nyomást, a külsőddel kapcsolatos temérdek elvárást, az újabb és újabb étel- és diétatrendeket. Naponta háromszor-négyszer-ötször tíz percre kapcsold ki a világot, figyelj befelé, hallgass magadra, a testedre. Biztosan meghálálja. Add meg magadnak azt a figyelmet, időt, szeretetet és tiszteletet minden egyes finom falattal, amit igenis megérdemelsz!

Fiala Borcsa