„Mi az úristent eszel, ha se húst, se lisztet, se cukrot nem veszel magadhoz?” – Nagyböjti napló, 2. rész

–

Jelentem, eddig egyszer sem csábultam el. Sőt! Rendesen élvezem, hogy nem eszem nehezeket, cukrosakat és zsírosakat sem. Hozzáteszem – és ezt talán nem elég nyomatékosan hangoztattam az előző írásomban, mert sokan óvva intettek tőle –, hogy nem ész nélkül ugrottam bele a kihívásba (nevezzük annak), hanem úgy, hogy tudatosan táplálkozom már nagyjából egy éve, az aktív sportolásom kezdete óta. 

És hogy nekem, a megszállott húsfogyasztónak milyen hús nélkül élni? Szerintem két hét alatt nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert ahhoz, hogy tudjam, milyen a húsmentes életmód, sokkal több időre van szükség. Egyelőre bátran kijelenthetem: egyáltalán nem érzem lemondásnak. Még úgy sem, hogy rendesen ki vagyok téve annak a bizonyos kísértésnek.

Bár aki az indiai és úgy en bloc az ázsiai konyha szerelmese, annak nem nehéz a böjt, hiszen számtalan vegaverziót kínál ez a csodálatosan ezerszínű és illatú földrész. Ha tehetném, életem végéig ázsiai konyhán élnék.

Csak ugrabugrálnék a különböző tájegységek között. (Igaz, most is ezt csinálom, csak vegyítek bele egy kis európait.) A hétfőket thaijal kezdeném, a keddet egy kis japánnal tolnám, szerdán nyomnék egy indiait, csütörtökön vietnámit, pénteken kínait, szombaton pedig megint indiait (mert abból bármikor, bármennyit, bárhogy). És vasárnap? Nem is tudom, vasárnap mi lenne. Talán az összes vegyítve!

Szintén fontos része ennek az úgynevezett kihívásnak az alkoholmentesség. Bevallom, számomra ez a negyvenhat nap legnehezebb része. Súlyos felismerés rádöbbenni arra, hogy az alkohol mennyire része a szociális életemnek… Az elmúlt hetekben ezért többször döntöttem úgy, hogy inkább visszautasítom a barátaim meghívását, és nem megyek a közelükbe sem, hogy ne kelljen hallgatnom az értetlenkedésüket, és ahogy tukmálják a „csakegyetigyál”-t.

Az alkoholfogyasztás azelőtt heti két-három alkalommal biztosan bejátszott a mindennapokban, és ez nem azt jelenti, hogy talajrészeg voltam, hanem, hogy ha szociális életet éltem, akkor egész biztos kipattintottunk egy bort/pezsgőt, vagy ha olyan helyen voltunk, akkor koktéloztunk, és különlegességeket kóstolgattunk. Plusz nehezítés, hogy szinte mindenki gourmet arc a környezetemben, Hubinak, az egyik legjobb barátomnak pedig éttermei vannak, ahol gyakran megfordulok, így duplán nehéz volt ezt a részt kiküszöbölni.

De! Nincs olyan, hogy lehetetlen, nincs olyan, hogy elcsábulok, és „csak egyet” legurítok. Nincs, és kész.

Az éjszakai dajdajozásokból kimaradtam ugyan, de így legalább este korán fekszem, reggel fitten ébredek, és jobban megy az edzés is. Azért az nagyon nem mindegy. És frissen, üdén, fitten, tisztán sokkal jobb minden: a munka, a mozgás, az írás, a közlekedés, a párbeszédek. Könnyebben viselem magam és a világot, nem zsibbad a fejem, nem vagyok másnapos, és sokkal királyabb a létezés.

Persze, ha akarnék, akkor egy-két pohár száraz bort simán megihatnék, hiszen az még egészséges is, de most megfogadtam: ezt a tisztítókúrával felérő nagyböjtöt, ha törik, ha szakad, akkor is végigcsinálom. Most magammal versenyzem, nem mással. És ami a legfontosabb, magamnak akarok bizonyítani, nem másnak.

Na. de akkor mit eszem és mit iszom?

1. Nincs kávé! Tea van!

A kávét már egy ideje elkezdtem kiiktatni az étrendemből – egyre csökkentettem az adagomat. Végül csak reggel ittam, edzés előtt, amióta pedig elkezdtem a böjtöt, azóta azt az egyet sem kívánom, inkább csak alkalmanként iszom, ha nagyon jó minőségű, extra élvezetes verzióhoz juthatok. Mivel imádom ennek az italnak az ízét és az aromáját, nem tettem tiltólistára. És nem is hiszem, hogy oda kellene száműzni. Egész egyszerűen nem esik annyira jól. 

Helyette leveles zöldteát veszek magamhoz, aminek szerelmese lettem, pedig korábban sosem voltam nagy teás. 

2. Hús helyett mit?

Mivel aktívan sportolok, ezért a fehérjebevitel sarkalatos pont, ügyelnem kell arra, hogy megfelelő mennyiségben a szervezetembe kerüljön. Bevallom, emiatt féltem csak attól, mi lesz velem hús nélkül. 

Most cukormentes, lassan felszívódó fehérjeturmixot iszom minden edzés után. Illetve rengeteg olyan zöldséget eszem, ami fehérjében gazdag. Az indiai dahl makhani például tökéletes vacsora vagy ebédmenü, hiszen a fekete lencséből (dahl) készített étel rengeteg fehérjét tartalmaz.

Halakból és tengeri herkentyűkből is többet eszem, mert ezek is príma fehérjeforrások, illetve még több hüvelyest is beiktattam az étrendembe. 

Azt is bevallom, hogy a tojásról és a tenger gyümölcseiről azért sem szerettem volna lemondani (ezért nem vállaltam végül a teljes vegán étrendet), mert annyira azért nem vagyok kiokosítva, hogy tisztában legyek vele, a drasztikus étrendváltás hová vezethet.

3. És az édesség?

Amióta edzem, konkrétan nincs akkora édességvágyam. Bár néhány barátnőm szerint ezt az ember harminc felett amúgy is kinövi. Tényleg nem tudom, min múlik ez, de valóban jóval kevesebb édességet eszem, pedig megboldogult húszas éveimben számolatlanul tömtem magamba a mogyorós M&M's-t, a tejkaramellát, tuttifruttit és a süteményeket. Aztán, huss, mindez elszállt.

Biztos mindennek köze van ahhoz, hogy benőtt a fejem lágya, és már nem akarok marhaságokat zabálni. 

Ha mégis  megkívánom az édes ízt, akkor herkentyűkből tízóraira vagy uzsonnára gyümölcsöt iktatok be. Egyszer vagy kétszer egy héten. Imádom az ananászt, a málnát és az áfonyát. De nem eszem belőlük mindennap.

Egyébként meg nagyon cool mindenmentes cukrászdák vannak már. Iszonyú finomakat lehet venni a legcsábítóbb sütikből, anélkül, hogy ártanánk vele a szervezetünknek.

4. Mi újság a tejjel?

Nos, azt ígértem az első cikkemben, hogy a tejtermékeket is elkerülöm, ám ez nem teljesen valósult meg. 

Ami sikerült: a tejet házi készítésű kókusztejre cseréltem. Imádom otthon készíteni, mert kókuszillatú lesz minden, és friss, meg finomabb is, mint a bolti, drága vacak (soha többé nem veszek ilyet). 

A trükk csak annyi, hogy nagyjából 100 gramm kókuszreszeléket öt percig főzök egy liter vízben. Aztán megvárom, hogy kihűljön, összeturmixolom, egy szitán átnyomkodom, és megmarad a színtiszta kókusztej. Isteni.

A tejtermékek közül megtartottam a joghurtot és a sajtokat. Egyszerűen imádom a sűrű görög joghurtot, ezért hetente egyszer megengedem magamnak. A sajt pedig… nos, szerintem arról nem lehet lemondani.

5. És most mit eszel az étteremben?

Millió helyen ezerféle vega vagy vegán ételt lehet rendelni. Kezdve az ázsiai éttermekkel a király levesezőkig, nem kell már a rántott sajt/tészta kombóra gondolni (az amúgy sem jöhet szóba a liszt miatt). 

Még egy steakes helyen is tudok olyat enni, amiben nincs hús, liszt vagy cukor. Ezt például egy steakházban rendeltem:

Persze az indiai éttermeket nem lehet zöldséges menükben (sem) lekörözni, úgyhogy mázlim van ezzel a szerelemmel.

6. Kibírod, hogy nem eszel kenyeret?

Ki. Egyszerűen úgy, hogy nem eszem kenyeret. De, mondjuk, már jó ideje, hogy csak nagyon ritkán, alkalomszerűen fogyasztom. 

Nem hiányzik, és kész. Ez a legkisebb lemondás.

Ha hazamegyek anyuékhoz, ott  simán „bevajaskifliztem” eddig is, de csak azért, mert a sarki pékségből melegen hozzák. De ezen alkalmak száma elenyésző.

7. És a főzés?

Imádok főzni. Olyan új recepteket fedeztem fel, amik valóságos csodák. Isteni fogásokat lehet készíteni sok zöldséggel, húsmentesen. 

Szatmári Feri kollégám például szintúgy böjtöl, és tele van a blogja csuda klassz ételekkel. Onnan szoktam ellesni jobbnál jobb recepteket. 

Az egyik büszkeségemet meg is mutatom nektek (a receptet ITT találod): 

Hát nem csodálatos?

De, nagyon!

Ha pedig nassolásra vágyom, odarittyentek a sütőbe egy kis kelkáposztacsipszet vagy kelbimbót. Meghalok értük:

Aki velem tart ebben a kihívásban, az mesélje el kommentben, hol tart!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ JulPo

A további képek a szerző tulajdonában vannak