A böjt nem fogyókúra, hanem testi-lelki megtisztulás

–

Jobbára mindannyian böjtölünk

Míg az önmegtartóztatás, a lemondás nem tartozik a közkedvelt fogalmak közé, időnként mégis mindannyian „böjtölünk”, csak másként nevezzük. Tisztítókúra, kímélő étrend, diéta, fogyókúra, esetleg száraz november… Sokféle elnevezése lehet annak, ha valamilyen ételtől/italtól/élvezeti cikktől egy időre megtartóztatjuk magunkat. Bevett szokásaink közé tartoznak ezek a „böjtök”, amelyek célja a test megújulása, az, hogy a szervezet visszataláljon az „alapbeállításaihoz”.

A keresztény egyházakban a nagyböjt időszaka a húsvét előtti negyven napot öleli fel, amit mind a római katolikus, mind a protestáns egyházakban megtartanak, csak más formában.

A katolikusok fontosnak tartják az étkezési megszorítások betartását is, míg a protestánsok elsősorban a lelki, szellemi aspektusra koncentrálnak. 

Ettől eltekintve az nem kérdés, hogy mennyire praktikus dolog élettani szempontból is a nagyböjt. Fontos, hogy a tél végére kimerült immunrendszerünket vitaminokkal erősítsük meg, hogy tartsunk egy regeneráló kúrát, amelynek az egyik igen jó módja, ha minél több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, sok rostanyagot viszünk be a szervezetünkbe, megfelelő a folyadékellátottságunk, és tartózkodunk a húsfogyasztástól. 

A zsidó-keresztény kultúrkörben a böjt szokása a mózesi törvényekre és a hozzájuk kapcsolódó rendelkezésekre vezethető vissza. Ezek a tisztasági törvények sokszor tartalmaznak olyan egészségvédelmi követelményeket, amelyeket a zsidók már több ezer éve alkalmaznak, ám valódi hasznukra csak tizenkilencedik–huszadik században jöttünk rá. A disznóhús vagy az állati vér fogyasztásának ártalmassága csak egy a sok közül, de beszélhetnénk a rendszeres, naponta többszöri kézmosás szokásáról is, amelynek fontosságára igazán csak a Covid ébresztette rá a néptömegeket.

A kereszténység bölcsője Izrael és a Földközi-tengeri medence, így talán érdemes megnézni, hogy milyen jótékony hatása van a mediterrán diétának. Az Európai Unió által finanszírozott spanyol PREDIMED vizsgálat kimutatta, hogy a mediterrán diéta csökkentheti a szívbetegségek, a stroke és a cukorbetegség kockázatát. A kutatás azon résztvevőinél, akik mediterrán étrendet követtek, 30 százalékkal csökkent a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. Javíthatja a memóriát és a kognitív funkciókat, valamint csökkentheti az Alzheimer-kór, a demencia és a depresszió kialakulásának a lehetőségét. 

Persze számos más diéta és étrendi kúra létezik, ami jó hatással van a szervezetünkre, és így tavasz elején felfrissíti fáradt és kimerült testünket. Ám minden diéta lemondással jár. És az ember csak akkor képes a lemondásra, ha valamiféle cél lebeg a szeme előtt. Ez lehet az, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, hogy energikusabbak legyünk, hogy feltöltsük a vitamintankokat vagy bátrabban nézzünk a nyári bikiniszezon elé. A böjt azonban ennél sokkal többet nyújthat. 

Introverzió egy extrovertált világban

A böjt abban különbözik a diétáktól és a speciális étrendektől, hogy az elsődleges célja nem a test megújítása, hanem a lélek és a szellem felfrissítése. A keresztény ember számára az Istennel való kapcsolat megerősítését, a bűneinkkel való szembenézést jelenti. Ez megint elég ódivatúnak tűnhet, de lássuk be, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként számot vessen önmagával. Hiába nőttünk ki a kamaszkorból érdemes időről időre újradefiniálni önmagunkat, feltenni a klasszikus kérdést, hogy ki vagyok én, milyen ember vagyok, milyenek a tetteim, és igen, azzal sem árt szembenézni, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket mások vagy akár magam ellen elkövettem.

A személyiség fejlődésének egyik alapja az, hogy feltérképezem a hibáimat, és igyekszem kijavítani őket. Ehhez azonban elmélyülésre van szükség. 

A böjt egy olyan időszak lehet az életünkben, amikor időt szánunk magunkra lelki értelemben is. 

Egy olyan világban élünk, amikor minden az extroverzióról szól. Kifelé élünk, minden sikerünket igyekszünk, ha lehet, azonnal megmutatni a „közönségnek” akár a valós életben, akár a virtuális térben. Az Y generációról írott könyvében Tari Annamária beszél az érzelmi inkontinenciáról, vagyis arról, hogy bármi essen meg velünk, azonnal hiperventilálunk, megosztjuk másokkal, mert képtelenek vagyunk a velünk történtek érzelmi súlyát, netán nyomását megtartani. Ez a folyamat egyfajta lelki kiüresedéshez vezet. Hajtjuk az élményeket, faljuk a világot, szépnek, jónak, sikeresnek mutatjuk magunkat, de ebben a pörgésben nem nagyon hagyunk időt arra, hogy a lelkünk feldolgozhassa mindazt, amit átéltünk.

A böjti időszak lehet egy ilyesfajta önmagunkban elmélyülő szakasz,

amikor számadást készítünk, és megmérjük, hogy mi az, ami igazán fontos az életünkben. Ha készek vagyunk egy ilyen szembesülésre, akkor gyakran kiderül, hogy egy csomó olyan sallang van az életünkben, amire valójában semmi szükségünk. Mindegy, hogy ezek időpazarló vagy rossz, netán káros szokások, a napi rutinba beépített fölösleges körök, mérgező emberi viszonyok, netán olyan tulajdonságok, amelyekkel megkeserítjük a saját életünket és esetleg másokét is. Ha le tudunk róluk mondani, hihetetlen felszabadulást élhetünk meg lelki téren. Ehhez azonban először fel kell hagyni az élmények folyamatos hajszolásával, és vállalni kell a rizikóját annak, hogy szembenézzünk önmagunkkal, majd változtatni. A lelki elmélyülésre szánt idő és energia általában sokszorosan megtérül. Persze csak ha van bátorságunk belevágni a dologba. 

Ehhez lehet és sokszor érdemes is egy lelki vezető segítségét kérni, főleg, ha súlyos problémáink vannak. Ez nyilván lehet egy pszichológus vagy pap, lelkipásztor is. Nem tanácsos a legjobb barátnőt választani, mert egy külső szem sokszor világosabban látja a problémáinkat, mint az, aki közel áll hozzánk. Másrészt, ahogyan nem kérjük meg a barátnőnket, hogy ugyan húzza már ki a szuvas fogunkat, úgy a lelki életünk elkorhadt részeinek feltárását sem árt szakemberre bízni, ha van rá lehetőségünk.

Éppen ezért tartanak a keresztény egyházak nagyböjt idején gyakran lelkigyakorlatokat, vagy csendes napokat, amelyek nemcsak lelki (pszichés) felfrissülést, hanem spirituális megújulást is hozhatnak. Mert a keresztények számára a böjt elsősorban a bűnvallás időszaka. És akármennyire szeretünk is a pozitívumokra támaszkodni, mindannyian követünk el bűnöket. Persze nem nagy dolgok ezek, és nem is törvénybe ütközők, éppen ezért szeretjük a szőnyeg alá söpörni őket, és ha lehet, nem is gondolunk rájuk. De ez nem így működik. A magunk vagy mások ellen elkövetett kisebb vagy nagyobb disznóságaink olyanok, mint a tenger mélyére süllyesztett veszélyes hulladékot tartalmazó hordók: a felszínen sokáig nem látszik, hogy bármi probléma lenne, de a mélyben ott szivárog a mérgező anyag, és először csak a közvetlen környezetében pusztít el mindent, ami élő, azután pedig egyre szélesebb és szélesebb körben. Egyetlen megoldás van: fel kell hozni a mérgező anyagot tartalmazó hordót, és a természetvédelmi szabályoknak megfelelően megsemmisíteni.

Ám egy-egy ilyen „hordó” helyének a feltárása nem is olyan egyszerű, az ártalmatlanná tétele pedig még bonyolultabb művelet. Szabad a döntésünk, hogy milyen technikát választunk erre a saját életünkben, és kinek a segítségét kérjük. De érdemes időnként egy-egy ilyen „mélytengeri” tisztogatást véghez vinni, ha szeretnénk megőrizni a lelkünk egészséges ökoszisztémáját. 

 

Miért nem köldöknézés a böjt időszaka? 

Eddig úgy tűnhet, hogy a böjt csak rólam szól. Az én testi, lelki megtisztulásomról. Pedig a böjt lényege a spirituális felkészülés a húsvétra, amihez elengedhetetlen az Istennel és az embertársaimmal való viszonyom rendezése. 

Ha csak ennyiről szólna a dolog, már az is abszolút hasznos lenne, hiszen valljuk be: jócskán van mit elrendeznünk Istennel (aki hisz benne, annak azért, aki nem, annak meg azért), az embertársainkról nem is beszélve. Igencsak jó lenne úgy nekifutni ennek a tavasznak, hogy akivel csak lehet, megbeszéltem és rendeztem a konfliktusaimat. Vagy ha nem sikerült is pontot tenni az ügy végére, akkor legalább elkezdődött valamiféle párbeszéd. Gondoljunk csak bele, mekkora felszabadulás lenne „rendezni végre közös dolgainkat” a munkatársainkkal, barátainkkal, családtagjainkkal! 

De a Biblia ennél jóval többről beszél. 

Ézsaiás könyvében olvashatjuk, mit gondol az Isten arról, milyen az igazi böjt: 

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézsaiás 58,6–7)

Amiről itt olvasunk, az már messze nem magánügy, hanem a társadalmi problémákra való reagálás, a közügyekben való részvétel, és a szociális problémákra való érzékenység. És ezt olyan szövegkörnyezetben írja a Biblia, amikor előtte az „intézményes”, képmutató vallásosságról beszél. Azokról a „hívekről”, akik sanyarú képet vágnak, mutatva, hogy mennyire böjtölnek, és mennyire vallásosak, valójában azonban csak a saját kedvteléseiket keresik. Úgy tesznek, mintha igaz módon élnének, de közben csak a magukkal törődnek. Azzal sem foglalkoznak, hogy nyomorba taszítják a népet, és kizsigerelik a munkásokat a saját gazdagodásuk érdekében. Az Isten szerint kedves böjt azonban mindennek az ellenkezője.

És hogy biztosak legyünk a dologban, két sorral lejjebb Ézsaiás megismétli:

„Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény” (Ézsiás 58,9–10).

Ezt várja el Isten követőitől. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, felelős polgárként nekünk is ezt kell(ene) elvárnunk magunktól. Nem csak böjti időszakban. 

Források: ITT és ITT; valamint Tari Annamária: Y generáció – Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az információs korban. Jaffa Kiadó, Budapest, 2010.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61

Miklya Luzsányi Mónika