–

Csakhogy én már 2018-ban teljesítettem az idei újévi fogadalmamat, és nem maradt semmilyen fogadkozás idén januárra, mert sikerült elindulnom egy olyan úton, amiről  még a karácsony kedvéért sem kívánok letérni. Persze ez nem azt jelenti, hogy lemondtam mindenről, ami korábban boldoggá tett, és megszállott lettem, csak vannak bizonyos dolgok, amiket már nem éri megtenni, mert sokkal fontosabb került tavaly előtérbe: az egészségem és a fittségem.

De hogyan lehet kibírni a decembert?

Azt a hónapot, amikor folyamatosan karácsonyi bulik vannak, mindenki a legjobb falatokkal rogyasztja az asztalt, és az alkoholtartalmú italokat sem mérik szerényen.

Ráadásul mit tehet egy olyan ember, aki hedonista, imádja a kulináris élvezeteket (meg az egyéb élvezeteket is), de valami azért már megváltozott benne. Mégpedig az, hogy fontos lett a sport és a megfelelő táplálkozás.

Egész egyszerűen az a helyzet, hogy nem akarom magam telezabálni, pláne nem este/éjszaka, mert a telezabált gyomor amúgy sem valami nagy öröm. Nem tömöm magam degeszre édességgel sem, mert rájöttem arra, hogy sokkal élvezetesebb az alkalomadtán elfogyasztott, kiváló minőségű (házi vagy kedvenc cukrászdai) sütemény, mint a lépten-nyomon bezabált csokié meg cukoré (vagy rossz sütié, hogy a gyors és vacak péksüteményekről már ne is beszéljek).

Rájöttem, hogy sokkal jobban esik a ropogós héjú, pirospozsgás, és puha belű kenyér a kedvenc villányi csárdámban, ahova kábé évente egyszer jutok el, mint a mindennap elpusztított, jóval silányabb pékáru. Azt kérdezed, mit eszem helyette például a virsli meg a rántotta mellé? Semmit. Kenyér nélkül eszem. Néha-néha megkívánom a szendvicset, erre az esetre tartok a fagyasztómban teljes kiőrlésű kenyeret, és kenek egy kis pirítóst, de egyébként ezt a szokást (a kenyéreszegetést) teljesen elhagytam. Nincs szükségem kenyérre, péksütire, csak néha, ha valami egészen király helyen vagyok (lásd, a fenti csárda). És ezen alkalmakkor sokkal jobban is esik.

A kávémba évek óta nem teszek cukrot, a háztartásban nincs is fehér kristálycukor. Eritrit van, de azt is csak főzéshez használom. Sőt, a rendszeres kávéivásról is leszoktam, jó minőségű teát fogyasztok helyette.

A bort szeretem, a jó koktélokat is imádom, de ezekből sem iszom már annyit (hiszen edzeni sem bírnék heti négyszer–ötször, ha annyit dorbézolnék, mint régen.)

De hogyan lehet túlélni az ünnepeket így?

Hát úgy, ha megtalálod az arany középutat.

Sorolom a módszereimet:

1.

Félszer (ismerős ez a szó?)

Hónapok óta jól bevált szokásom, hogy többször eszem kevesebbet. Nagyjából felére csökkentettem az ételadagjaimat, még az egészségeseket is. Így elhatároztam, hogy a karácsonyi időszakban is ez lesz a módszerem. Mindenből eszem, amiből érdemes (értsd úgy, hogy annyira finom, amit nem lehet kihagyni, például anya bejglije, vagy Novák barátnőm karácsonyi kalácsa), de nem kétszer (háromszor–négyszer) szedek, hanem csak félszer.

2

Üres napok

Beiktattam olyan napokat is az ünnepi időszakba, amikor egyáltalán nem vettem le a tálcáról süteményt. Persze, nagyon finom anya kókuszkockája, mert olyan isteni, és ellenállhatatlan mézes piskótából csinálja, amit feledhetetlen csokis masszába márt, mégsem ettem belőle meg egy tálcával, mint korábban, hanem egy kezemen meg tudom számolni, mennyit tüntettem el összesen. Voltak olyan napok, amikor a sütis tálca fedelét sem emeltem le, és bizony a cukormentes napok az ünnepek alatt sokat segítenek.

3.

Nem kell végigvedelni a karácsonyt (sem)

Korábban már a hétköznapokon is zajló karácsonyi bulikon megkezdtem az elhajlást, amit ezúttal sehogyan sem tudtam volna kivitelezni, hiszen decemberben is rendszeresen jártam edzeni.

Csak módjával kortyolgattam, természetesen voltak olyan napok, amikor nem annyira. De például idén a szokásos huszonötödikei karácsonyi bulinkon sofőrséget vállaltam, és egy kortyot sem ittam. A szilveszter, na, akkor sem kell taknyon csúszni, inkább nem árt ésszel fogyasztani.

4.

Korábban befejeztem a családozást

Ezúttal kettéosztottam a karácsonyomat: két napot töltöttem Novákéknál, és két napot a saját családomnál. Mert igyekeztem vissza Budapestre edzeni. Ráadásul itthon nálam nincs sütivel meg zsírosabb dolgokkal telepakolva a hűtő, csak egészséges finomságok lapulnak benne, így az a veszély sem fenyegetett, hogy rájárok. Nagyon jólesett visszajönni otthonról huszonnyolcadikán, és belevetni magam a testmozgásba. Még szilveszter napján is egy kiadós edzéssel ünnepeltem az esti buli előtt, és hasznomra vált.

5.

Adakozz!

Ne csak magadra gondolj, hanem másokra is. Tavaly decemberben csatlakoztam Hubert barátom ételosztó mozgalmához, amely az évek alatt több ezer adag ételt osztott már szét a hajléktalanok között. Aznap este például nem ettem semmit, mert jóllaktam az emberek szeretetével, és azzal a tudattal, hogy valakinek sokkal durvább gondjai vannak annál, minthogy ellent tud-e állni a kókuszkockának.

Regivel, az edzőmmel -A fotó a szerző tulajdonában van

Végezetül pedig segített az a konklúzió, hogy a rengeteg munka, amit az egészségembe beletettem, nem szétbarmolható csak az ünnep kedvéért. Amennyi energiám van abban, hogy jól érzem magam, nem éri meg belerondítani az egészbe egy hatalmas ész nélküli zabálással. Persze lemondani sem akarok mindenről. A kiegyensúlyozottság jó ebben is. És lám, az év első mérlegelésénél nem mutatott többet a mérleg. Sőt a testzsír-százalékom két százalékkal kevesebb lett a novemberhez képest.

Hajrá, 2019! Én készen állok!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/yoh4nn