Több mint tíz éve váltak el. Én meg majdnem belehaltam a miértekbe, merthogy tőlem is elvált, engem is elhagyott, elfelejtett apa lenni. Havi 30 ezer forint: ez volt az ő apasága. Milyen apaság az, ami kézzelfogható, leírható, számokban kifejezhető? Ő mégis úgy gondolja, csak én rontottam el. Szerinte a gyerek van a szülőért és nem fordítva. Tehát nekem minduntalan erőltetett mosollyal kell behódolnom annak, aki tönkretesz. Megtettem, még mindig megteszem, csak ne tűnjön el, csak még egy kicsit hadd higgyem, hogy szeret. Nem baj, hogy azt hiszi, még mindig tízéves vagyok, nem baj, ha gyűlöl, nem baj, ha vak, hogy semmit sem ért, csak ne dobjon el! Csak egyszer szorítson magához úgy, ahogy már tíz éve nem tette.

Én megbocsátanék mindent...

... hogy elvesztegettél tíz évet

... hogy ok nélküli pofonokat kaptam

... hogy bedőltél a manipulatív szavaknak

... hogy mindig csak én kerestelek

... hogy soha nem hívtál fel

... hogy nem értél oda a szalagavatómra, és én szétbőgött arccal tűztem fel a szalagot

... hogy titokban kellett ajándékot vennem a húgomnak a nevedben, hogy a párod ne tudja meg

... hogy a mai napig nem adtad oda neki azt az ajándékot

... hogy nem jöttél el a lányod ballagására, mert esett az eső

... hogy azt mondtad, számodra mi már nem létezünk

Néhány hónapja írtál egy verset. Egy verset, ami a legmélyebb fájdalmat okozta nekem az életemben. Úgy kezdődött: Öt éve vagyok apa. Bár öt lettem volna akkor és nem 20, esküszöm, imádtam volna a szavaidat. De 20 voltam, aki akkor szembesült a ténnyel, hogy a saját apja nem törődik vele. Miért küzdök mégis valamiért, amit csak én akarok? Miért vágyom az ölelésre, amit sosem kapok már meg?

Ha legalább rossz apa lettél volna, még talán akkor is szebb lenne ez a történet. A francba is, miért dobtál el? És miért dobtad el a húgomat? Hagytad, hogy beledögöljek ebbe az egészbe, hagytad, hogy belebetegedjek, hogy örökre beteg legyek lelkileg, testileg és vigyem magammal a fájdalmat! Sokáig azt hittem, te is hasonlóképpen érzel. De te nem érzel semmit!

Apa! Nem hívtál meg az esküvődre. El sem mondtad, mástól kellett megtudnom.

Apa! Mindig, de mindig hazudtál nekem? Volt egyáltalán őszinte ölelésed? Szerettél bennünket valaha?

Apa! Mikor tudlak végre elengedni?

Apa! Ki vagy te valójában?

Apa! Fergeteges esküvőt kívánok nektek!

Apa! Légy jó apja az öcsémnek! Legalább őt szeresd helyettünk!

Apa! Mond el neki tíz év múlva, hogy létezem! Ígérd meg, hogy megteszed.

Apa! Sok boldogságot az új családoddal!

Apa! Ég veled!

 

Dia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/tusharkoley