Akinek beszéltem erről (meglehetősen kevés embernek) mindenki lesütött szemekkel, és sajnálattal nézett rám, a legtöbben dühösen:
„Miért nem dobod ki?”
„Azonnal szakíts vele!”
„Hagyd el!”
„Hogy fogsz bízni benne ezek után?”

Kérlek szépen, a bizalom felépítése nehéz és kemény munka. De én mindig állok elébe a kemény munkának. Oké, bevallom, volt bennem egy kis „majdénmegmutatom” is. Bebizonyítom én, hogy létezik boldog kapcsolat megcsalás után. 

Először is, levettem a homlokomról a – megcsalt – címkét.

Sokakban ott lappang ilyenkor a szégyenérzet, az önsajnálat és az önutálat. Tehát az érzés, hogy megcsaltak. Persze így kezdődött nálam is. Mindennap sírtam. Pörögtek a gondolataim:
„Akkor most szeret vagy nem?”
„Meg lehet csalni azt az embert, akit szeretünk? Én nem tudnám.”
„Hogy a fenébe tudott ezek után hazajönni, és bebújni mellém az ágyba?!”
„Amikor a másikkal volt, eszébe jutottam én egyáltalán?”

Aztán abbahagytam a meg nem válaszolt kérdéseket. Nem néztem úgy tükörbe többet, hogy „igen, téged megcsaltak, csak hogy tudd”. Megadtam magunknak az esélyt. Teljes őszinteséget vártam. Tiszta lapokat. Megkaptam.

Az első szeretkezés után fél órát sírtam. A második után tíz percet. A harmadik, negyedik alkalommal egy-két percet pityeregtem. A tiszta lapokkal kezdett élet első napjaiban a busz ablakából kibámulva csak úgy elindultak a könnyek a szememből. Ejtettél a szívemen egy sebet. Te is tudod, és én is. Ezerszer kértél bocsánatot emiatt. Te, aki soha nem sírsz, könnyes szemekkel kérted, hogy megküzdhess újra a bizalmamért. Az utóbbi egy hónapban négy alkalommal történt meg, hogy ebéd vagy tévénézés közben könnybe lábadt szemekkel bámultál rám. Az első két alkalommal még megkérdeztem mi van, miért sírsz? Miért könnyezel egy olyan mondat után, hogy „imádom a főztöd”?

De nem kell már megkérdeznem. Hálás vagy nekem. Hálás vagy, hogy volt erőm és szeretetem új lapokkal indulni.

Már nem kell ide adnod a telefonod, hogy mindent ellenőrizzek. Látom a szemedben. Ahogy azt is láttam, amikor megcsaltál. Van, ami soha nem fog elmúlni. Ha valahol, valakivel, valahogyan feljön a megcsalás, mint téma, mindig belesajdul a szívem. Amikor visszalapozok a képeink között a telefonomban, van egy pont, aminél nem megyek tovább. Ott már csaltál. Nem kellenek azok a képek, csak azok kellenek, amik az után történek, vagy jóval előtte. Boldoggá teszel, és boldoggá teszlek. Tiszta lapokkal, humorral, szeretettel, őszinteséggel és vággyal teli az új életünk. Izgatottan várom a folytatást. Mert a kemény munka  még hátra van.

Ezt a boldogságot meg is kell tartanunk.

Ágnes