Vidám, napsütéses délelőtt. Teljesen átlagosan, hétköznapi módon sietek egy találkozóra. Az utca csendes, se autó, se más gyalogos. Egy részen felszedve a járda, munkások dolgoznak a burkolat javításán, vannak vagy négyen, kezükben szerszámok. Már messzebbről köszön az egyik, tegezve beszól: „Hú, de csinos vagy!” Igyekszem gyorsítani a lépteimet, nem nézek rájuk. Közben már érkeznek is a fülemet sértő mondatok: „ccc” „Sziaaaaa!” „Micsoda jó csaj!”– nem akarom meghallani. Dühös vagyok. Tehetetlen. Igen, félek is. Felzaklat. Nincs bennem, egy szemernyi büszkeség és vidámság sem! Harag van bennem és kétségbeesés, mert nem tudom, mit mondjak. Hogyan akadályozhatnám meg?

Nem először történik velem hasonló! Biztonságra vágyom, tiszteletre, no meg egyenrangú együttlétre.

Elpanaszolom pár ismerősnek, de nem mindegyik érti, mi a bajom, viszont nekem segít, hogy kimondtam. Másnapra így megszületik a megoldásom: Igen, tehettem volna magamért! Sebaj, ha nem akkor, most utólag megteszem – legalább gondolatban. Használom azt a tudást és tudatosságot, ami megerősít: mit látok, mit érzek, mire van szükségem, mit kérek. Ezzel egyrészt felkészítem magam egy következő eseményre, másrészt a tehetetlenségem helyére egy terv lép. Sőt, sok-sok terv, amit kipróbálhatok, követhetek, ami az enyém. A stratégiám az őszinteség és a bizalom. Sokszor megtapasztaltam, mennyire meglepően másképp reagálnak az emberek, ha bizalmat szavazok nekik. Lássuk tehát, hogyan zajlik, majd, ha lesz legközelebb:

- Hú, de csinos vagy!

- Jó napot! Dolgoznak? Köszönöm, hogy megjavítják az utat! Sokkal biztonságosabb lesz gyalogosként és autósként is mindannyiunk számára. Önök sokat tesznek azért nap mint nap, hogy másoknak örömet okozzanak. Köszönöm, hogy biztonságot teremtenek az utcán!

(Ez rövid interakció. Már kipróbáltam máskor. Komolyan is gondolom. És működik. Egy őszinte és hálás megjegyzés után általában nincs folytatás, és ez nekem ilyenkor elég. Sokszor csak unalom ellen, rossz szokásból, figyelemre vágyva teszik azt, amit tesznek.)

Második variáció:

- Hú, de csinos vagy!

- Jó napot! Nem ismerjük egymást, maguk nem tudhatják, mi zajlik most bennem. Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy mit érezhet egy nő akkor, amikor az üres utcán elmegy egy szerszámokkal felszerelt férficsoport mellett. Ha csak úgy megszólítják, dicsérik, akkor félelmet érez! Bizonytalanságot! Önök férfiak. Van édesanyjuk, kislányuk, feleségük. Kérdezzék meg őket, mit élnek át ilyenkor? Mindannyian biztonságra vágyunk. Önök azért is erősebbek fizikailag, hogy megvédhessék, támogathassák a nőket és a gyerekeket, a gyengébbeket. Most már tudják, hogy félelemmel éli meg egy nő, amikor önök  így tesznek. Kérem, ezt gondolják át. Kérem, ezt hagyják abba! Kérem, óvják, segítsék a nőket és a gyerekeket minden nap!

(Igen. Párbeszédbe bocsátkozni, nem könnyű. Igen, van benne kockázat, és a további bántó megjegyzésekre is nagy az  esély. De azt a hátam közepe is megkaphatja.)

 

Móni

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Lolostock