Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Ha még van a szívedben hely egy réges-régi karácsonyi történetnek: olvasd el Erika nagypapájának történetét, aki megszökött a háború elől, hogy aztán egy padlásszoba rejtekében segítsen világra egy kisbabát.
2023 májusában jelent meg a WMN-en egy cikk egy nevelőszülő pár kálváriájáról, akik először az egyik nevelt gyereküket, Misit veszítették el, majd amikor megpróbálták visszaszerezni, a másik náluk élő kisfiút, Eriket is el akarták tőlük venni. Az előzmények után itt a nem kevésbé szomorú folytatás.
Olvasónk tragikus hirtelenséggel veszítette el a nagynénjét. A fájdalmát fokozták a kórházban, a temetkezési irodában és a végrendeletet figyelmen kívül hagyó eljárás során tapasztaltak.
„Csak egy kislány voltam, aki levágatta a haját” – írja Kitti, aki hetedik osztályos gyerekként büszke volt tüsi frizurájára, hiszen az anyukájának is ilyen haja volt. Aztán hétfőn bement az osztályba, és az élete pokollá változott… Védtelen gyerekként nem az ő hibája volt, ami történt – mit tenne ma mégis máshogy? Olvasói levél.
Manapság egyre többet beszélünk az iskolai bántalmazás természetéről, ám még mindig minden osztályra jut legalább egy gyerek, aki gyomorgörccsel lépi át az iskola kapuját nap mint nap. Így volt ez olvasónkkal, Sárival is, akit éveken át súlyosan bántalmaztak verbálisan és fizikailag is osztálytársai, és noha mára kiegyensúlyozott életet él, megbocsátani sosem fogja azt, amit vele tettek. Olvasói levél.
„Vilma az osztálytársam volt. Ő volt az egyetlen, aki nem jómódú családból jött, kilógott a sorból, rengeteg magatartásbeli problémája volt, nem tanult jól, úgyhogy igazából a tanárok és a gyerekek közös ellensége volt. Abban a közegben ő számított a »problémás« gyereknek. És én pokollá tettem azokat az éveket számára.”
Noha szeretnék nyitott gyereket nevelni, mégis hogy engedjem majd világgá, ha utazni támad kedve? Noha szeretném, ha a lányom egyenrangúnak érezné magát a férfiakkal, és biztonságos keretek között bátran merne ismerkedni, mégis hogy biztassam erre?
Egy bácsi, aki embert ölt közelharcban. Egy másik, aki mindennap elfelejti, hogy a felesége meghalt, és akinek ettől mindennap összetörik a szíve. Egy, a többiekhez képest fiatal „ötvenes”, aki már nagyon régóta demens. Történetek az idősek otthonából.