„Próbálod féken tartani, de mindent elpusztít… Aztán csend van, csak ülsz, fogalmad sincs, hogyan kezdődött, és miért.” – Olvasónk írta meg az útját a búskomor kisgyerekkortól a borderline diagnózisán át a mindennapok küzdelméig. Éva írása.

Egy budapesti albérletárakba és szakvizsgákba fáradt fiatal nő egyetlen e-maillel mindent kockára tett: lakást keresett Olaszországban, hátha valaki befogadja őket a nyárra. Amit talált, nem csupán egy régi, poros lakás volt Bologna mellett, hanem kapaszkodó, nyugalom és újrakezdés – egy olyan emlék, amelyhez azóta is vissza-visszatér, amikor elbizonytalanodik, merre viszi tovább az útja. Olvasói írás.

„Pontosan emlékszem a mondatra, ami arról szólt, hogy a parentifikált gyerekek szorongást élnek át a rájuk rakott tehertől. Tudtam, hogy rólam szól, az apámmal való kapcsolatunkról, de úgy éreztem, hogy ez nem teher.” Olvasói írás feltétel nélküli szeretetről, határhúzásról, gyógyulásról.

Elég egy gyerek? Vagy jobb, ha van testvér is? Sok szülőben felmerül kérdés – olvasónk szerint pedig bármelyik utat választja az ember, mindig akad, aki megkérdőjelezi a döntését.

Megrendítő vallomás az apáról, akit nemcsak a daganat, hanem a szeretet álarcába bújt bántalmazás is tönkretett. Olvasói történet az új feleség árnyékáról és a gyermeki hűségről.

„Negyven felett sokan úgy érzik, mintha a tudásukat és tapasztalatukat is el kellene rejteniük. De huszonévesen ugyanezek az emberek még azzal küzdöttek, hogy nincs elég rutinjuk. Hogy lehet így helytállni?” – teszi fel a kérdést olvasónk.

Crushból crash – amikor a titkos rajongásból fájdalmas zuhanás lesz. Olvasói történet arról, hogyan tanul meg valaki felnőttként újra hinni és szeretni.

„Biztos, hogy nem jó ez így? Mit problémázok?” – Egy anya vallomása magányról, küzdelemről és a gyerekeinek szóló végtelen szeretetről.